Amikor elindítottam a BoyOnGo rovatot, igazából annyi volt a célom, hogy egy meleg utazási blogot indítsak magyarul, ami remélhetőleg a segítségetekre lesz az úti cél és a programok kiválasztásában. De egy jól megválasztott út és a megtervezett programok önmagukban semmit sem érnek, ha a szállás, a repülőjegy és az egyéb kiegészítő szolgáltatások (pl. étterem) nincsenek kellőképp és okosan kiválasztva, feltérképezve. Ebben szeretnék most tanácsot adni nektek, természetesen meleg szemmel.
Drága lett az olcsó jegy
Egy ismerősöm mesélte pár évvel ezelőtt, hogy én már úgy használom a repülőt közlekedésre, mint más a 7-es buszt – szerintem repülőre lassan többet szállok, mint a hetesre. A repülőre is alapvetően úgy kell tekintenünk, mint egy tömegközlekedési eszközre, és az elvárásainkat is ennek megfelelően kell alakítani. Persze, azzal egyetértek, hogy a fapados légitársaságok lehúzós malőrjei felháborítóak – és akármennyire jogosnak mondható, hogy el kell olvasni a szabályzatot, sajnos időnként akkor is ott van benne a lehúzás szaga, és ez már a kommunikáción is meglátszik. Sok – még normálisnak mondható – fapados légitársaság ugyanis érthetően és kiemelve közli azt, hogy a jegy ára mit tartalmaz és mit nem, továbbá az indulás előtt is felhívják a figyelmet arra, hogy igazából a jegyünk annyira jó, hogy elvigyenek A-ból B-be, és mindezt ülve és nem állva tehetjük meg. De vegyük szépen sorba, hogy mire érdemes odafigyelni és miket érdemes mérlegelni.
A fapadosok árképzése teljesen eltérő, azt pedig felejtsük el, hogy a több hónappal korábban lefoglalt repülőjegy olcsóbb az egy héttel indulás előtt vásárolthoz képest. Mivel a munkám miatt már nem tudok hónapokra előre tervezni, hogy mikor és melyik városban vagy földrészen vagyok, ezért nálam többször játszik a „késői” jegyvásárlás, amikor sokszor olcsóbban tudom megvenni a jegyet, mint hónapokkal korábban.
Így jártam például legutóbb a New York-i utam során is, ahol az indulás előtt egy hónappal még kérdéses volt minden, a jegyek árai pedig folyamatosan mentek felfelé. Rosszabbnál rosszabb opciókat találtam a neten, majd két héttel az indulás előtt olcsóbban tudtam megvenni a jegyemet az április végi útra, mint amennyibe az januárban került volna.
A tapasztalataim azt mutatják egyébként, hogy az ún. long-haul (hosszútávú) járatokra való jegyvásárláson azért nem érdemes sokáig gondolkodni – bár egy ilyen útról, azt hiszem, nem sokan döntenek 2-3 héttel indulás előtt –, de egy short-haul (rövid- és középtávú) európai járatra tényleg lehet még indulás előtt egy héttel is jó áron jegyet kapni. Persze az már más kérdés, hogy mit is kapunk érte cserébe.
Pont itt jön a képbe a legfontosabb dolog, amire érdemes odafigyelni és mérlegelni. Nagyon sok desztináció Budapestről csak fapadossal érhető el közvetlenül, így a választási lehetőségeink igencsak korlátoltak. Viszont így sincs minden veszve, hogy a pénzünkért még egy kis kényelmet és odafigyelést is kapjunk az utazás során.
A kényelmet nem véletlenül emeltem ki, ugyanis az új légitársaságok esetében az egyik elsődleges szempont lett az új gépek forgalomba állításánál, hogy minél több széket tudjanak bezsúfolni és ezáltal gazdaságosabb legyen az adott járat üzemeltetése. Természetesen ez egyrészt a lábtér kárára is megy, de ezzel együtt a székek is egyre kevésbé párnázottak, és már van olyan légitársaság, aminek az új gépein szó szerint fapados az érzés, annyira kemények az ülések.
Persze ott van az opció, hogy ha szeretnénk jobban kinyújtani a lábunkat, akkor lehet az első sorokban vagy a vészkijáratoknál helyet vásárolni, de attól az a szék még ugyanolyan kényelmetlen marad.
A másik legfontosabb dolog a csomagok kérdése, amivel az elmúlt években a fapadosok folyamatosan játszottak. Ennek igazából az az oka, hogy beleestek a saját hibájukba, és a spórolások és variálások késésekhez vezettek, ami pedig óriási többletköltséget ró egy légitársaságra, sőt az utasokra is, de erről majd később.
Vegyünk két példát arra, hogy mikor éri meg jobban egy hálózatos légitársaság, vagyis a közbeszédben „hagyományos”-nak nevezett légitársaság járatával utazni. Fontos már most megemlíteni, hogy mindenhol az alap jegyárat vettem alapul, nem az extra csomagokat. A melegek körében is igen népszerű úti célnak számító Tel-Avivba fapados járattal és az izraeli nemzeti légitársaság gépével (EL AL Israel Airlines) is utazhatunk. A fapados járat jegyeinek árában – az adatok társaságtól függően eltérhetnek – a fedélzetre egyetlen, hátitáska méretű csomag vihető. Ha ez nem lenne elegendő számunkra, akkor a feláras priority boarding (elsőbbségi beszállás) vásárlásával már egy hagyományos gurulós kis bőrönd is velünk utazhat a fedélzeten vagy vásárolhatunk feladott poggyászt, most már háromféle konstrukcióban, súlytól függően. Az ülőhelyválasztás külön díjba kerül: ha többen utazunk és szeretnénk mondjuk a párunk mellett ülni, akkor a „szerelmet” bizony meg kell fizetni, egyébként pedig random kiosztott helyeket ad a rendszer az online becsekkoláskor.
Apropó, online check-in. Általában a járat indulása előtt maximum 3 órával van lehetőségünk elvégezni az online check-int – ha ezt elmulasztjuk, akkor a reptéren elég húzós összeget kell kicsengetnünk. Nekem már sikerült így kétszer is 60 eurótól megszabadítani magamat utazás előtt. Hiába hivatkoztam rendszerhibára – első alkalommal ugyanis az applikáció nem működött –, ez pont nem érdekelt senkit, és utólag bebizonyítani elég nehéz. Az online check-int egyébként kb. a járat indulása előtt 48 órával nyitják meg a légitársaságok, és többségük erről e-mailben vagy egy applikáción belül push üzenetben értesít minket.
Szóval most már tudjuk, hogy mit kapunk egy Budapest–Tel Aviv járaton a fapadosoktól – de nézzük, mit adnak az izraeliek.
A jegy ára általában drágább, de ezért cserébe felvihetünk a fedélzetre egy bőröndöt, és USB-töltőt – ami elég hasznos lehet, miután több légitársaság kitiltotta a járatairól a powerbank használatát –, továbbá fedélzeti ellátást, és a gép felszereltségétől függően ingyenes fedélzeti WiFi-t is kapunk a kicsit több mint 3 órás utunk során. Az már csak hab a tortán, hogy míg a fapadosok Ferihegyen az építészeti világcsodának számító „bádogdobozból” indulnak, addig a hálózatos légitársaságok gépeire csőből, hivatalos nevén utashídról szállhatunk be. Persze előbbiért nem feltétlenül csak a fapados hibáztatható, hiszen sok más érkezési országban érdekes módon már utashídról történik a ki- és beszállítás a fapadosoknál is, de legrosszabb esetben is a bádognál egy fokkal jobb buszos módszerrel.
Második példám a szintén népszerű lisszaboni utazás lesz, hiszen itt is adottak a fapados légitársaságok szolgáltatásai, valamint a portugál nemzeti légitársaságé (TAP) is. A fapadosok szolgáltatásai az előző példával megegyezőek, a portugál társaság jegyének árában pedig hasonló szolgáltatások szerepelnek, mint az izraeli esetében. Az alapjegyben benne van egy fedélzetre vihető kis bőrönd, továbbá az alap fedélzeti ellátás. Utazásom során USB-töltővel és fedélzeti WiFi-vel ugyan nem találkoztam, de az óriási pozitívum volt számomra, hogy éjjeli járat lévén (éjfél után indult vissza Lisszabonból) kispárna és takaró várt a széken, biztosítva ezzel a kényelmesebb utazást és alvást a közel négy órás úton. A légiutas-kísérők pedig még azt a gesztust is megtették, hogy az alvó utasok részére a lehajtható asztalkára készítették a vacsorát, így a hajnali ébredéskor ott várt minket a reggeli.
Harmadik példának egy különlegesebb esetet választottam, ugyanis a Budapest–Barcelona–Budapest utat jómagam esetenként nem közvetlen járattal, hanem inkább átszállással teszem meg. Persze a barátaim szerint ehhez annyira kell utazási megszállottnak lenni, mint én, hogy valaki előbb elrepüljön mondjuk Barcelonából Lisszabonba, majd onnan Budapestre, és hogy mindezért még talán egy kicsivel többet is fizessen. Néha viszont nemcsak a kényelem, hanem az időbeosztás is döntő. Több évnyi folyamatos repülés után már nagyon nehéz hajnali 3 órakor felkelni és kimenni a 6 órás géphez, ezért egyre többször választom a brüsszeli, müncheni vagy frankfurti átszállásos utat – Lisszabonhoz kétszer volt eddig csak szerencsém – még annak ellenére is, hogy átszállási időtől függően az út akár több mint kétszer annyi időbe telik. Azonban most jön a de! Egy idő után ugyanis egyre fontosabbá vált számomra a kényelem: az, hogy akár ingyen feladhassam a bőröndömet, hogy kényelmesen utazhassak, és hogy adott esetben még valami enni-innivalót is kapjak a fedélzeten. És itt nem azzal van a problémám, hogy fizetni kell az ételért, hanem hogy milyen ételért fizetek – mert az ételek minősége sokszor hagy kívánnivalót maga után egy-egy fapados esetében. Szerencsére már volt alkalmam kitapasztalni, hogy melyik fapados fedélzetén vagyok hajlandó fizetni az ételért.
A csomagokra visszatérve, sok hálózatos légitársaság az utazás előtt pár nappal e-mailben tájékoztatja az utasait, hogy felár ellenében feladhatják a bőröndjüket. Ennek természetesen az az oka, hogy a gép telítettségét látva tudják előre, hogy nem fog felférni annyi csomag a fedélzeti tárolókba, ezért inkább megteszik felénk ezt a gesztust.
A barcelonai példámnál maradva az is látható, hogy a fapadosok között is van különbség. Ez az úti cél három fapados társaság kínálatában is szerepel, és hármuk közül a katalán cég jegye tartalmazza a legtöbb szolgáltatást. A legtöbb alatt azt értem, hogy náluk felvihetjük a fedélzetre a hátitáska mellé a kis bőröndöt, továbbá géptípustól függően USB-töltő is található a fedélzeten. Az számomra plusz pozitívum, hogy késés esetén ők voltak az egyik legkorrektebb fapados, akik azonnal fizették a 400 euró késési díjat, ráadásul erről e-mailben is tájékoztattak.
Nem árt, ha tudjuk, hogy az Európai Unió területén él a szabály, ami szerint a 3 órát meghaladó késést az európai légitársaságoknak (1500 km-en belüli út esetében) 250 euró vagy (1500 km-en felüli út esetében) 400 euró kártérítéssel, plusz a reptéren étel-ital, adott esetben szállás biztosításával kell kompenzálniuk.
A másik, amit nagyon nézzetek meg minden utazás során, hogy hova is repül az adott gép, ugyanis nagyon jól néz ki a foglalási rendszerben a Párizs vagy a Stockholm, de ha ez igazából a várostól akár 50-60 km-re, a pusztában fekvő reptér, onnan bejutni a végcélig nemcsak időben, de költségekben is megterhelő lesz.
Szóval mielőtt rácsaptok egy olcsónak számító jegyre, előbb számoljatok hozzá mindent, mérlegeljetek, és csak utána vásároljatok.
Aludni drágább, mint repülni
Még mindig sokakban ott a reflex, hogy ha meglátnak egy olcsó jegyet, akkor egyből rárepülnek, és örülnek, milyen olcsón kaptak jegyet mondjuk Reykjavíkba. Aztán rájönnek, hogy a szállás ára már nem is olyan örömteli.
Azt szoktam javasolni mindig, hogy a repjegy után rögtön nyissuk meg a szállásokat kínáló oldalakat, és nézzük meg a szállodák elhelyezkedését, értékeléseit, továbbá a fotókat is. Az az egyik legfontosabb, hogy ne csak a keresőfelületeken nézzük meg a képeket, hanem akár az utasok által feltöltött fényképeket is vegyük szemügyre foglalás előtt. Azt pedig egy percig se gondoljuk, hogy a nagy szállásfoglaló oldalak olcsóbbak lehetnek adott esetben egy utazási irodánál vagy akár közvetlenül a szállodánál. Én foglalás előtt mindig megnézem a szálloda saját oldalán az ajánlatokat, ugyanis a legtöbb hotel – az elég magas foglalási jutalékokat elkerülve – kedvezményt ad a saját oldalán foglalóknak, ami nem minden esetben pénzbeli kedvezmény – ez akár egy ingyen reggeli is lehet, ami sokszor többet ér a pár eurós diszkontnál.
Sokan mondják, hogy tökmindegy, hogy néz ki a szállás, úgyis csak aludni megyünk oda. Persze ez igaz is lehet, csak nem mindegy, milyen ágyban térünk nyugovóra vagy milyen fürdőszobában tisztálkodunk, az pedig külön ciki lehet, ha egy jól sikerült esti buli után nem egyedül hajtjuk álomra a fejünket és az esti randinkat egy lepukkant szobában látjuk vendégül.
Ha már a jól sikerült esti bulinál tartunk, számomra a másik fontos szempont a bárok és a szórakozóhelyek közelsége, vagy legalábbis könnyű megközelíthetősége. Természetesen én is előbb a melegnegyedekben vagy azok közvetlen közelében indítom a szálláskeresést, de azért megnézem az ennél kicsit távolabb eső helyeket is. Legutóbb pont Bangkokban foglaltam úgy szállást, hogy a melegnegyedtől ugyan távolabb esett, de még frekventált helyen volt, viszont tömegközlekedéssel vagy éppen a pofátlanul olcsó taxival nagyon egyszerű volt a közlekedés. (Ha valakit érdekel ez az utam, akkor megtaláljátok a májusi számunkban, vagy elolvashatjátok a Humen Online-on is.)
BoyOnGo – A Songkran Festival, ahol garantáltan nedves leszel
A legjobb programok és helyek mindig ajánlások alapján jönnek
Egy jó utazás elengedhetetlen része a programok, éttermek, bárok és szórakozóhelyek megfelelő kiválasztása. Az interneten fellelhető, már-már korlátlan kínálat viszont nem minden esetben jó, ugyanis a sokak által sztárolt hely lehet, hogy már túlságosan is zsúfolttá vált, így nincs asztal, vagy éppen nem felel meg az elvárásainknak. Én például a különböző népszerű, látogatói értékeléseken alapuló oldalakat nagyon ritkán használom.
Egyrészt a neten próbálok kutatni tematikus meleg oldalak után, ahol listázzák a szórakozóhelyeket és bárokat, de itt se hagyatkozom egyetlen oldalra, mert sokat nem frissítenek, és lehet, hogy azóta már régen bezárt az adott szórakozóhely. Egyre több oldalon már nemcsak bárok, szaunák és bulik találhatók, hanem felkerülnek a melegbarát éttermek, turisztikai szolgáltatók is, ezért ezeket is érdemes csekkolni. Szerencsére egyre több ilyen turisztikai oldalt üzemeltető cég kezdi belátni, hogy nem elegendő éjszakai helyeket kínálni, hanem ennél azért nekünk is többre van szükségünk. Ráadásul ezeken az oldalakon sokszor találunk tematikus vagy egyedi városnéző túrákat, amelyek sokszor olyan élményt nyújthatnak számunkra és olyan oldaláról ismerhetjük meg általuk a várost, amire egyénileg nem lennénk képesek. Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézzen utána ezeknek a túráknak is. Nekem legutóbb Tajvanon volt egy emlékezetes túrám, ahol nagyon sokat megtudtam az országról és a helyi meleg életről, mert a túravezetőm erről is mesélt. Az akkori élményeimet a novemberi számunkban megtaláljátok.
Az utolsó, és persze opcionális lehetőség pedig a sárga randi-applikáció, ami sokszor nagyon hasznos lehet arra, hogy ne csak társaságot, hanem a helyiektől tippeket, vagy éppen új barátokat szerezzünk. Ezt olvasva talán most akadt, aki felnevetett, de ha ez nem működne, akkor nem mondanám. Több helyi sráccal vagy éppen velem egyidőben az adott helyen tartózkodó turistával ismerkedtem már meg így, és lettünk haverok az út során, és tartjuk a kapcsolatot a mai napig. Minden csak rajtunk múlik, hogy milyen módon nyitunk az emberek felé. És persze végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg az Instagram hashtagek használatáról sem. Egy #gaybangkok hashtagre való kereséssel sokszor kész útikönyv tárul elénk hasznos tanácsokkal, a legjobb szórakozóhelyek és éttermek „listájával”.
A világ csak arra vár, hogy felfedezzük – az utazással nemcsak új élményeket szerezhetünk, de új emberek és kultúrák megismerésével mi is nagyon sokat tanulhatunk. Ha pedig bárkinek tippre vagy tanácsra lenne szüksége, akkor írjatok bátran, Instagramon megtaláltok. Hajrá mindenkinek, utazásra fel!
Erdei Zsolt
Kövessétek BoyOnGo útjait az Instagramon is!
