A szélsőséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistái két hete letéptek több, a IX. kerületben kihelyezett LMBTQ érzékenyítő plakátot és helyükre az általuk készített, “normalitásra felhívó transzparenseket” helyeztek ki.
A plakátok az “Én is ember vagyok” kampány keretében kerültek ki, főszereplői pedig olyan magyar LMBTQ emberek, akik arccal vállalva mesélnek életük egy-egy meghatározó élményéről, amikor identitásuk miatt érte őket bántalmazás.
Az erőszakkal eltávolított plakátokat ismét kihelyezte a ferencvárosi önkormányzat, Baranyi Krisztina polgármester pedig a Pride hónapra szánt köszöntőjében emlékeztet az előttünk álló kihívásokra:
Velünk élő forradalom
Gyerekkoromban a homoszexualitás világszerte, így Magyarországon is büntetőjogi kategória volt. Ma a boldogabb országokban szobrok állnak a szexuális orientációjuk miatt üldözöttek emlékére, budapesti nyarakon tízezrek vonulnak szivárványos zászló alatt. A folyamat tempója nehezen megjósolható, de az iránya egyértelmű: nem az a kérdés, hogy lesz-e Magyarországon is törvényes melegházasság, hanem az, hogy mikor.
De persze szó sincs arról, hogy megállhatnánk, mert itt van már a kánaán. Az LMBTQ közösség tagjai még ma is számos élethelyzetben szenvednek el hátrányos megkülönböztetést, rendszeresen kénytelenek kirekesztéssel, rosszabb esetben atrocitásokkal szembenézni.
Ráadásul, mint minden forradalom, ez is egyenetlen folyamat. Vannak helyszínek, tőlünk nem is túl messze, például Szerbiában vagy Ukrajnában, ahol a retrográd, homofób agybaj sokkal erősebb, ezért a változás is lassabb. És vannak időszakok, amikor megáll, esetleg átmenetileg visszafelé folyik a történelem.
Ez a helyzet fenyeget ma Magyarországon is. Számos alkalommal, leginkább a menekültválság kapcsán tapasztalhattuk az állami gyűlöletkampányok hatásait. A gyűlölet fegyvereit mostanában ismét a meleg közösség felé fordították. Ismerjük a módszereket és nem áltathatjuk magunkat: nehéz, sokszor kegyetlen küzdelem elé nézünk.
A folyamat végeredménye ugyan nem kétséges, de nem mindegy, hogy mikor érünk el oda. Nem mindegy, hogy addig a homofóbia hány ártatlan ember megalázásához vezet, hány ember életét teszi tönkre, hány esetben vezet tragédiához.
Győzelemre ítélt, de nehéz, sokszor fájdalmas harc áll előttünk. Ehhez kívánok a magyarországi LMBTQ közösség minden tagjának nagyon sok bátorságot, elszántságot, türelmet és nem utolsó sorban boldogságot.
Ferencváros a második kerület volt tavaly Budapesten, amely az önkormányzat épületére kitűzte a szivárványzászlót, így ünnepelve a Pride-ot. Bár a zászlót huligánok eltávolították és felgyújtották, hamar új példány került ki az épületre. Baranyi Krisztinával, a kerület polgármesterével a gesztusról, a zászló elpusztításáról és pótlásáról, valamint az LMBTQ-közösség védelméről beszélgettünk tavalyi interjúnkban, ami ide kattintva olvasható.
Baranyi Krisztina – “Nem hagyom magam és a kerületieket megfélemlíteni”
