Fotó: David Bonney
David Bonney a Királyi Légierő szolgálatában állt, amikor is 1991-ben váratlanul behívták kihallgatásra, ahol a szexuális irányultságáról faggatták. 1993-ban hadbíróság elé állították és börtönre ítélték – mindezt azért, mert meleg.
Bonney a The Guardiannek adott interjújában mesélt arról, hogy ő volt az utolsó ember az Egyesült Királyságban, akit a szexuális irányultsága miatt börtönbe küldtek. 1991 és 1993 között a légierő számos alkalommal kikérdezte. Kutattak utána, megfigyelték, lehallgatták a telefonját és bizonyítékokat gyűjtöttek arról, hogy meleg. Még melegbárokhoz is követték, de Bonney sokáig tagadott, azt mondta, vannak meleg barátai, és ez nem bűn a törvény szemében. A légierőnek azonban gyanús volt és tovább folytatták az utána való kutakodást.
„A szexuális életemmel kapcsolatos kérdéseket tettek fel” – mondja a most 55 éves Bonney. „Kérdéseket arról, hogy láttak más melegek társaságában. Kérdéseket arról, hogy mit mondtam telefonon az anyámnak. Fenyegettek engem, a karrieremet, a családomat.” Ordítoztak vele, káromkodtak a kihallgatása során. Bonney senkinek sem mondta el a katonaságnál, hogy meleg. 2000 előtt a melegek számára illegális volt a brit fegyveres erőknél szolgálni, és tudta, hogy egy vallomás a karrierjébe kerülne. „Meg akartak szabadulni tőlem” – mondja. „Mindent megtettek, hogy rávegyenek a vallomásra, hogy halálra rémítsenek”.
Még a barátait is becitálták a rendőrségre kikérdezni őket, akkori párját, Markot is bevitték és hat órán át hallgatták ki egy civil rendőrörsön. Mikor a vizsgálat megindult Bonney ellen, katonatársai ellene fordultak, zaklatták, fenyegették.
Végül azonban megtört és hadbíróság elé került. Leszerelték, büntetett előéletű lett, többszörös pénzbírságot kapott, és hat hónap elzárásra ítélték, amelyből egy hónapot magánzárkában töltött. Mint mondja, utóbbit bosszúból kapta, amiért két évig kellett dolgozniuk a vallomása kicsikarásán. Az öbölháborúban kapott kitüntetéseit is elvették volna, ha nem rejti el őket.
Ügyvédje egy helyi képviselő segítségével fellebbezett az ítélet ellen, így az elzárás idejét csökkentették és a büntetésből leszerelését tisztes leszerelésre változtatták. Nem sokkal azután, hogy kiengedték, a brit haderőnél a homoszexualitást bűncselekményről szabálysértésre változtatták, de továbbra is el lehetett miatta bocsátani a katonákat.
Bonney életét a történtek ma is megkeserítik. „Még mindig van priuszom” – mondja. „És ez megfosztott – és továbbra is megfoszt – a magánélethez való jogomtól. Minden állásnál, amire ápolóként jelentkeztem, el kellett mondanom. Elvileg jogod van ahhoz, hogy ne beszélj a munkáltatódnak a szexuális irányultságodról. Nekem nincs hozzá jogom.”
Pszichésen is megviselte mindez, bizalmatlan a hatóságokkal, de az újonnan megismert emberekkel is, nehezen létesít kapcsolatot. Most azért harcol, hogy a priuszát eltöröljék, de azt mondja, süket fülekre talál. Kikérte a légierőtől az aktáját is, ám abból az ellene folytatott nyomozás minden adata eltűnt.
Ami igazán felháborítja, az az, hogy senkit sem büntettek meg azért, ahogyan vele és más LMBTQ katonákkal bántak. Úgy érzi, továbbra is büntetik azért, mert meleg.
Halogatják a szexualitásuk miatt elbocsátott brit veteránok kárpótlását
