Minden egyes évben LMBT menekültek ezrei érkeznek Európába egy erőszaktól és diszkriminációtól mentes jövő reményében. Sokuk számára azonban nem azt nyújtja az Unió, amit vártak.
Nincs olyan európai ország, ahol momentán ne lehetne még többet javítani a melegjogok helyzetén. Ha viszont Európán kívülről nézünk a dolgok állására, akkor sokaknak már az hatalmas pozitívum, hogy a homoszexualitás maga nem bűntény. Akik mondjuk Uganda vagy Irán intézményes melegellenességéből akarnak kiszabadulni, azok bármit megtennének az idejutásért.
Az azonban hiú remény, hogy automatikusan ugyanolyan jogi védelem alá kerülnek, mint az adott európai állam LMBT polgárai. Nagyobb szabadság helyett sokakra hosszas elzárás vár. Társadalmi elfogadás helyett pedig megvetéssel, fizikai és szexuális erőszakkal kell szembesülniük a büntetőintézményekben. Megértés helyett hosszadalmas, esetenként megalázó teszteken kell átesniük, amelyek során bizonyítaniuk kell szexuális identitásukat és/vagy orientációjukat.
Az ilyenfajta bánásmód teljességgel szembemegy azzal a 2004-ben megfogalmazott direktívával, amely szerint a szexuális orientációjuk miatt hazájukban üldözött emberek menekülteknek számítanak. Ezek az EU egész területén érvényes rendelkezések a különböző szabványok és procedúrák összehangolására irányulnak; arra, hogy az EU minden államában ugyanolyan igazságos elbánásban részesüljenek az LMBT menekültek. A rendszer azonban továbbra sem konzisztens.
„Mindig is a szerencsén múlt, hogy az EU-ba érkező menekültek milyen elbírálásban részesülnek. Ez alól nem jelentenek kivételt az LMBT menekültek sem” – nyilatkozta Paul Dillane, az Egyesült Királyság-beli Leszbikus és Meleg Emigráns Csoport nevű segélyszervezet vezetője. A szervezet információt és jogi segítséget nyújt a bevándorlóknak.
Amellett, hogy változó eredménnyel érvényesülnek az EU-s rendeletek, azok hatékonyságát az adott ország melegekhez való hozzáállása is jelentősen befolyásolja. Gondoljunk például arra, hogy nemrég aktivistákat támadtak meg Szerbiában, vagy hogy Fehéroroszország az oroszokhoz hasonló törvényeket kíván bevezetni. Emellett a lettek miniszterelnöke is egyre inkább melegellenes irányba hajlik- és akkor a hazai atrocitásokat még nem is említettük.
Természetesen nem csak Kelet-Európa sáros az ügyben: az Egyesült Királyságban, amely az ILGA (International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association) szivárványtérképén az első helyen áll, sem sokkal rózsásabb a bevándorlók helyzete. Érkezésükkor a Belügyminisztérium azonnal őrizetbe vesz minden menekültet.
„Több menekültet veszünk őrizetbe, mint bármelyik másik európai ország, és nálunk nincs meghatározva az elzárás maximális időtartama” – mondta Dillane. – „Ha az ember bűnöző és bűncselekményt követ el, tudja, hogy mikor fogják kiengedni, visszafelé számlálja a napokat. Ha viszont menekült, akkor a napok – hetek, sőt hónapok – egyre csak gyűlnek, mert egyszerűen nincs biztosíték arra, hogy mikor engednek szabadon.”
Annak ellenére, hogy a törvény szerint nem bűnözők, az LMBT menekülteket azonnal büntetőintézetekbe zárják. Az egyik ezek közül az Egyesült Királyságban a Yarl Wood, ahonnan többen is beszámoltak szóbeli és fizikai, valamint szexuális erőszakról. Amíg a menekültek a Belügyminisztérium döntésére várnak, addig el vannak zárva például az online információszerzéstől, ami akár segíthetne is az ügyükön. Paul Dillane szervezetének website-ját is letiltották egy időre.
„Az egyik legnagyobb probléma, amivel az Egyesült Királyságban szembesülniük kell az LMBT menekülteknek, hogy bizonyítaniuk kell a szexuális irányultságukat, illetve a nemi identitásukat” – mondta Dillane. – „Gyorsított eljárásban, néhány nap alatt kell valahogyan bizonyítania az illetőnek, hogy az, aki. De nincs se orvosi, se másmilyen teszt, amivel ezt tulajdonképpen meg lehetne állapítani. A legfontosabb az lenne, hogy fejlődjön a döntéshozatal. A legalapvetőbb probléma az, hogy ha valakinek a kérelme negatív elbírálás alá esik, és visszakerül abba az országba – mondjuk Ugandába, Gambiába vagy Pakisztánba –, ahol az élete forog kockán, el tudják képzelni a következményeket.”
A szexuális orientáció bizonyítása már régóta vitatott eljárás Európában, ráadásul a folyamat sokszor alapvető emberi jogokat tipor sárba. A bevándorlási hivatalok sokszor részletes beszámolót, időnként pedig videófelvételt is kérnek az alanyoktól homoszexualitásuk bizonyítására. Természetesen a pszeudo-orvosi vizsgálatok sem maradhatnak ki a sorból. Néhány évvel ezelőtt a cseh hatóságoknál elektródákat kötöttek a jelöltek nemi szerveire, hogy megállapítsák, hogyan reagálnak a pornóra. Tavaly decemberben végre észbe kapott az EU, és ezeket a technikákat betiltották.
Katrin Hugendubel, az ILGA európai csoportjának egyik igazgatója szerint a legfontosabb feladat most az, hogy a szabályozás a gyakorlatban is működjön. „Hiába van törvénybe iktatva valami, ha a hivatalnokokhoz nem jutnak el, akkor a mindennapi emberek életében nem történik változás. Jelenleg sokkal jobbak a törvényi keretek, amik között biztosíthatjuk, hogy az LMBT menekültek jobb elbánásban részesüljenek a jövőben. A fő célunk most ezeknek a határozatoknak a gyakorlatba való átültetése. Még sok munka vár ránk: minél több információval kell szolgálnunk, fel kell hívnunk az ügyre az emberek figyelmét és érzékenyebbé kell őket tennünk ebbe az irányba.”
A máltai bevándorlási hivatal már dolgozik egy tréningen, amiben a szexuális orientációval, illetve a nemi identitással foglalkoznak majd. A dolognak természetesen komoly időbeli, illetve financiális vonzata van, de az Európai Bíróság egymaga nem tudja eltüntetni a problémákat; mindenkinek, aki részt vesz a menekültügyi folyamatokban – a büntetőintézetek őreinek, a tolmácsoknak, a szociális munkásoknak – komoly oktatásra van szüksége ahhoz, hogy jobban átlássák az LMBT emberek különleges helyzetét és igényeit.
Arra is szükség lenne, hogy az EU országai sikeresen megegyezzenek egy egységes menekültügyi stratégiában, és hogy a melegbarátabb országok példát mutassanak azoknak az államoknak, amelyek még nem állnak olyan jól az LMBT jogok terén. Az EU LMBT polgárai törvényi szinten komoly védelmet élveznek a megkülönböztetéssel szemben – az, hogy ezt a jogot ne terjesszék ki azokra, akik végre elmenekültek az üldöztetés elől, legalább annyira képmutató dolog lenne, mint amennyire embertelen.
Forrás: Advocate
