Rendkívül fontos döntés született az indiai alkotmánybíróságon a helyi LMBTQ közösségek és a nők jogai szempontjából is. A döntés szerint az úgymond nem hagyományos családokat ugyanúgy megilleti a védelem és a különféle szociális ellátásokhoz való jog, mint a hagyományosnak tartott családokat, ahol férfi és nő él együtt gyerekekkel.
Az ítélet azután született, miután egy nőtől megtagadta a munkahelye a szülés utáni fizetett szabadságot, arra hivatkozva, hogy az asszony már felvette a neki járó napokat a férje előző házasságból született két gyermeke után, így a törvény szerint nem jár neki a saját biológiai gyermeke után ugyanez a szociális támogatás. A nő két bíróságon is elvesztette a pert, ezt követően fordult az alkotmánybírósághoz.
Az alkotmánybíróság azonban nem csak azt állapította meg, hogy a nőnek joga van szabadnapokhoz, de egyúttal azt is, hogy a családmodellt nem lehet leszűkíteni a hagyományos családokra, ellenkezőleg: ki kell terjeszteni, mivel a családi kapcsolatok igen sokfélék lehetnek.
A bíróság határozata szerint a hagyományos családmodell feltételezése „figyelmen kívül hagyja egyrészt azt a sokféle körülményt, amely a családi struktúra megváltozásához vezethet, másrészt pedig azt a tényt, hogy sok család eleve nem felel meg ennek az elvárásnak. A családi kapcsolat lehet házastársi, nem házas élettársi kapcsolat vagy queer kapcsolat.”
Az indiai bíróság azt is hangsúlyozta, hogy „a szeretet és a családok ilyen megtestesülései talán nem tipikusak, de ugyanolyan valóságosak, mint a hagyományosak. A családi egység ilyen atipikus formái ugyanúgy megérdemlik nemcsak a törvényes védelmet, hanem a szociális jóléti jogszabályok által biztosított előnyöket is”. Azt is hozzátették, hogy a törvény betűje nem hozhatja hátrányos helyzetbe a nem tipikusnak tartott családokat, és azokat a nőket sem, akik nem a hagyományos módon vállalnak gyermeket.
A legfelsőbb bíróság 2019-ben elutasította az azonos nemű párok házasságának engedélyezését, Indiában az utóbbi években azonban több olyan határozatot is hoztak a bíróságok, amelyek lassan, de előrébb mozdítják az LMBTQ közösségek jogi helyzetét az országban. 2018-ban például a legfelsőbb bíróság felülbírálta a büntető törvénykönyv azon bekezdését, mely büntette az azonos neműek közötti szexuális aktust. 2020-ban pedig egy jogszabály lehetővé tette a munkáltatók számára, hogy felmérjék, mennyire inkluzívak az LMBTQ munkatársakkal kapcsolatosan.
A mostani döntést hozó bírói testületet vezető Dhananjaya Y. Chandrachudról egyébként köztudott, hogy progresszív gondolkodású bíró, akinek korábbi, magánélethez való jogról szóló döntései jelentősen hozzájárultak a fent említett büntetőtörvénykönyvi felülvizsgálathoz.
