2020 márciusában, még a közigazgatási salátatörvény és benne a nem jogi elismerését teljesen ellehetetlenítő 33. § parlamenti benyújtását megelőzően kérte a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az akkor még hatályos nem- és névváltozatási szabályok alkotmánybírósági vizsgálatát. Álláspontjuk szerint ugyanis a nemváltoztatási eljárás szabályozása hiányos, nem felel meg a normavilágosság követelményének, valamint a szabályozás szintje is elégtelen. A normavilágosság követelménye azt fogalmazza meg, hogy a jogszabályoknak érthetőeknek, egyértelműeknek és világosaknak kell lenniük, ezzel kizárva a szubjektív bírói döntéshozást a túl absztrakt, tág jogszabályokra hivatkozva. Tehát a normavilágosság a következetes, kiszámítható joggyakorlatot előfeltétele.
A szóban forgó szabályozás a 429/2017. (XII. 20.) Kormányrendelet az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól 7. §-a, amely nem tisztázza, hogy pontosan milyen egészségügyi szakvéleményre van szükség, és hogy érdemi döntést a névváltoztatásért felelős anyakönyvi szerv vagy az anyakönyvvezető hoz. A pontatlan jogszabályi szövegek miatt 2018 májusa óta a nem jogi elismerésére irányuló kérelmeket az érintett szervek – jogellenes módon – nem bírálták el. Ennek kapcsán fordult tehát a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az Alkotmánybírósághoz.
A Háttér Társaság Jogsegélyszolgálata a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyedi normakontroll eljárása kapcsán amicus curiae beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az amicus curiae egy olyan bírósági irat, amelyben egy a jogi eljárásban közvetlenül nem érintett szereplő (például civil szervezet, vagy szakértő) az ügy jelentőségére tekintettel a bíróság elé tárja az ügy elbírálása szempontjából általa relevánsnak tartott jogi érveket, összefüggéseket, körülményeket.
A beadvány részletezi a hazai, illetve nemzetközi joggyakorlatot a nem jogi elismerése kapcsán, így bemutatva, hogy a nem jogi elismerésének biztosítása ma már megkérdőjelezhetetlen nemzetközi, illetve európai emberi jogi standardnak minősül, a tagállami mozgástér csupán az elismerésre vonatkozó eljárások részleteinek kidolgozására terjed ki. Hangsúlyozzák, hogy az államnak kötelezettsége olyan egyértelmű, a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogi szabályozás kidolgozása, ami lehetővé teszi a transznemű és interszex személyek identitásának megfelelő nemének jogi elismerését. Hivatkoztak több korábbi alkotmánybírósági döntésre, amelyek hangsúlyozzák, hogy az állam olyan szabályozást köteles kialakítani, amely tudomásul veszi a nem megváltoztatását, és diszkrimináció mentesen biztosítja az ebből következő névváltoztatás nyilvántartásokban való átvezetését.
A Társaság beadványában arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítson meg mulasztásos alaptörvény-ellenességet, és mondja ki, hogy:
- a transznemű és interszex személyeknek a nem- és névváltoztatás az emberi méltóság sérthetetlenségéből fakadó korlátozhatatlan alapvető joga;
- jogszabályban szükséges szabályozni, hogy a transznemű és interszex emberek milyen feltételek mellett, milyen eljárás keretében kérhetik nemük és nevük megváltoztatását;
- kérelem benyújtásakor hatályos szabályozás ennek nem felelt meg;
- lehetővé kell tenni a nem- és ehhez kapcsolódóan a név megváltoztatásának a születési anyakönyvben és a személyi okmányokban való rögzítését egy gyors, átlátható és hozzáférhető eljárás keretében.
Bár a bírói kezdeményezés óta a jogszabályi környezet jelentősen átalakult, hiszen az Országgyűlés 2020. május 19-én elfogadta a közigazgatási salátatörvényt, benne a nem jogi elismerését teljesen ellehetlenítő a 33. §-t, ezt követően pedig az anyakönyvi kormányrendelet bíró által kifogásolt 7. §-át is hatályon kívül helyezték, az Alkotmánybíróságnak ebben az eljárásban is van lehetősége a hatályos jogi környezetet vizsgálni, és megállapítani, hogy a jogalkotónak valamilyen módon biztosítania kell a transz és interszex emberek számára, hogy irataik nemi identitásuknak megfelelő nemet és nevet tartalmazzon.
