A magánéletét mindenki féltve őrzi, és csupán a belátása szerinti mértékben osztja meg másokkal. Nem is olyan régen jártak azok az idők, amikor a magánszféra védelmére különösen figyelniük kellett például a meleg férfiaknak: a homoszexualitás büntethetősége miatt súlyos tétje volt az óvatosságnak.
Sok nő és férfi egy életen át sikerrel járt, és végül gondosan megőrzött titkukkal indultak az árnyékvilágnak. Gondoljunk bele, tudnánk ma vajon Alan Turing orientációjáról, ha balszerencséjére egy banális betörési ügy során az nem jut a rendőrség tudomására? Aligha. Turing kortársa, az énekes sztárként több mint 1000 dalt rögzítő Al Bowlly szerencsésebb volt nála – már ha ezt szerencsének lehet nevezni –: a lebukástól őt egy ajtó védte meg. Csakhogy az ajtó, amin Bowlly végül nem lépett át, néhány pillanattal később megölte őt.
„Bűn lenne ez, vagy bűntény
szeretni téged, ahogy én?
Mert ha bűn, akkor bűnös vagyok,
bűnös, amiért szeretlek.”
Ezekkel a sorokkal kezdődik Al Bowlly egyik legnagyobb slágere, az 1931-es Guilty. A dallam azoknak is ismerős lehet, akiknek a harmincas évek népszerű énekesének neve nem mond semmit, mivel a dal szerepelt a 2001-es Amélie csodálatos élete című francia filmben. Tegyük hozzá rögtön, hogy nemcsak Amélie-nek, hanem Al Bowlly-nak is csodálatos élete volt.
És egy friss kötődés: jelen cikkünk a Humen Magazin áprilisi számában jelent meg. A lapzárta után jött ki Dua Lipa Love Again című száma, amelyben Al Bowlly 1932-es My Woman slágerének trombitaszólója vonul végig.
Al Bowlly egymaga leképezi a születésekor még javában álló Brit Birodalmat. Görög és libanoni szülei útban Ausztrália felé ismerkedtek meg, Bowlly a portugál gyarmaton, Mozambikban látta meg a napvilágot, de a család Dél-Afrikában telepedett le, így ő Johannesburgban nőtt fel. Fiatalon a nagybátyja üzletében borbélyként is dolgozott, és egy napon a korban tucatjával működő, divatos tánczenét játszó zenekarok egyikének vezetője tért be hozzá hajvágásra. Edgar Adeler a székben ülve meghallotta énekelni Bowlly-t, és énekesi munkát ajánlott a különleges hangjával, no meg mutatós megjelenésével színpadképes fiatalembernek. A húszas évek közepén bejárták a környékbeli gyarmatokat, így Dél-Afrikát, Dél-Rhodéziát (a mai Zimbabwét), Indiát és Indonéziát – a turné egyik utóbbi állomásán aztán kitették a zenekarból. Hangjával és addigra szerzett tapasztalatával azonnal folytathatta egy másik formációval, így pedig újabb turné várta Indiában és Szingapúrban. 1927-ben rögzítették az első lemezfelvételét, a következő évben pedig már Londonban énekelt a korszak brit tánczenei életében befolyásos Fred Elizalde zenekarában. (Ebben az időszakban nem az énekesek voltak az igazi sztárok, a szenzációt az együttesvezetők jelentették.)
Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság azonban szinte azonnal munkanélkülivé tette, több hónapos küzdelem indult számára a túlélésért. A mentőövet egy 1930-as szerződés jelentette, amit Ray Noble ajánlott neki – ekkor indult Bowlly életre szóló barátsága a brit zeneipar ikonikus alakjával. A következő évben egy másik zenei nagymenő, Roy Fox is leszerződtette, innentől pedig végleg felívelt a karrierje: a két együttesvezető versengett Bowlly-ért. Négy év alatt több mint 500 dalt rögzítettek vele, egymást érték a turnék Angliában és Amerikában. Noble zenekarával közösen több daluk is hetekig vezette az amerikai slágerlistákat. A tengerentúlon Bowlly és Noble mellé a swingkorszak legendája, Glenn Miller is beült játszani, és ő állította össze az amerikai zenekarukat. A második világháború idején eltűnt Miller szerzeményeit ma is ismeri a fél világ, az In The Mood vagy a Moonlight Serenade igazi örökzöldek.
Hiába volt ez az együttesvezetők korszaka, Al Bowlly a harmincas évek közepére énekesként saját jogon is igazi sztárnak számított. Gondosan felépített karrierjének és imázsának része volt, hogy ő a nők bálványa. Ebben az időszakban a homoszexualitást nemcsak büntették, de a képmutató erkölcsösség korában a legnagyobb sztárok pályáját is derékba törte. Igyekeztek is gondosan titkolni, hogy esetleg a férfiakhoz (is) vonzódnak, és ebben sok esetben a hírességek ügynökei is segítettek. Az érintett hollywoodi sztárokat például a stúdiók kiházasították, és gondoskodtak róla, hogy dekoratív feleségükkel időről időre megjelenjenek a társasági rovatok oldalain.
Bowlly sikeresen őrizte saját orientációjának titkát – már ha egyáltalán szüksége volt erre. Életrajzai ugyanis nem említik közvetlenül, hogy a saját neméhez vonzódott volna, bár hozzá kell tenni, hogy a hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek közepén kiadott kötetek idejében épp a homofób politikát folytató Margaret Thatcher irányította Angliát. Kormánya hozta száz év után az első melegellenes törvényeket, többek között száműzték az LMBTQ témájú könyveket az oktatási intézményekből.
Saját életrajzai nem említik ugyan Bowlly orientációját, másoké viszont igen. A korszak híres énekeséről, Leslie Hutchinsonról szóló életrajzi könyvében Charlotte Breese megjegyzi, hogy Bowlly biszexuális volt. (Ahogy ezt egyébként Hutchinsonról is feltételezik.) Az angol filmzeneszerző, Stephen Coates a saját blogján eleveníti fel, hogy Bowlly-nak voltak viszonyai férfiakkal. A BBC egykori producerétől és műsorvezetőjétől, a nyíltan meleg Ned Sherrintől származó információ pedig új megvilágításba helyezheti Bowlly életének néhány állomását.
1931-ben ugyanis Bowlly megpróbálkozott a házassággal, ami utólag valóban próbának tekinthető. Decemberben feleségül vette az éjszakai mulatókban táncoslányként dolgozó, kikapós Constance Freda Roberts-et, ám a nászéjszakán egy másik férfival találta ágyban a drogfüggő ifjú arát. A frigynek itt vége is lett, a törvényileg engedélyezett legkorábbi időpontban, két hét múlva el is váltak. Sherrin szerint azonban ez a verzió, azaz a kisebb botrány egy sokkal nagyobbat kendőzött el – valójában Bowlly-t kapta rajta Roberts a nászéjszakán egy másik férfival.
Három évvel később egy újabb házasság következett, Bowlly feleségül vette Marjie Fairless-t, aki Amerikába is követte. 1937-ben azonban akadozni kezdett az énekesi karrierje, hangproblémái miatt feloszlott a zenekara is. Egy rövid időre teljesen elment a hangja, amit egy a torkában lévő szemölcsre vezettek vissza az orvosok, és ami műtétet igényelt. Visszaköltözött Angliába, de a sikeres amerikai évek alatt a hazai közönség kezdte elfelejteni. A megélhetésért újra keményen meg kellett dolgoznia, ezért vidéki színházakban turnézott és annyi lemezfelvételt vállalt el, amennyit csak lehetett. Ha ez nem lett volna elég nehézség, időközben kitört a második világháború is. A karrierje csak 1940-re kapott újból erőre, amikor Londonban egy pályatársával, Jimmy Messene-nel kezdtek fellépni. A közös munka azonban nem volt könnyű, mert társa idült alkoholistaként időnként annyira részegen jelent meg, hogy képtelen volt fellépni a színpadra. 1941-ben közösen rögzítették a Broadway ünnepelt zeneszerzőjének, Irving Berlinnek a Hitlerről szóló, szatirikus dalát When That Man Is Dead and Gone (Amikor az a férfi meghal és eltűnik) címmel. Az utcákon fogunk táncolni, és megcsókolunk mindenkit, akivel csak találkozunk – és így folytatódott a refrén.
Közös műsoruk a Két rádiósztár két gitárral címen futott, és 1941. április 16-án este a London melletti High Wycombe-ben léptek fel vele. Felajánlották számukra, hogy éjszakázzanak ott, de Bowlly még elérte az utolsó vonatot, hogy visszamenjen a londoni lakásába. Ebben az időben a német Luftwaffe intenzíven bombázta a nagyvárosokat, hogy megtörjék a civil lakosságot, ezzel együtt pedig az angol kormányt. Azon a hajnalon is megszólalt a légvédelmi sziréna az érkező bombázókra figyelmeztetve. A környék lakói az óvóhelyre menekültek, Bowlly azonban a lakásában maradt. Sherrin szerint erre nyomós oka volt, ugyanis az énekes nem volt egyedül. Egy másik férfival töltötte az éjszakát, de ha egy idegen megjelenik az óvóhelyen, akkor kiderülhet, hogy az Bowlly lakásából érkezett. Ő pedig nem merte vállalni ezt a kockázatot. Bowlly nem merte átlépni az ajtót.
A bomba az utcára zuhant, közvetlenül a lakása ablaka alá. A veszély elmúltával a házmester elindult ellenőrizni, hogy mindenki jól van-e. Amikor belépett a lakásba, Bowlly-t az ágyban, a hálószobában találta, első pillantásra sértetlenül. Halott volt. A légnyomástól kirepülő, zsanérjairól leszakadó ajtó végzetes ütést mért a fejére.
Kocsis G. János
