Mi köze a homoszexualitást okozó genetikai adottságoknak ahhoz, hogy egy meleg férfi milyen szerepet tölt be az ágyban? Mi köze mindennek a gyerekkori viselkedéshez? A feminin jelleg valóban összeköthető a passzív szereppel? És hogyan kapcsolódik mindez a balkezességhez? Utánajártunk, a tudomány mit mond arról, hogy miért lesz valaki aktív, passzív, vagy uni.
A legtöbben azt gondolják, hogy a szexuális orientáció, így a homoszexualitás is csupán genetika kérdése: ha valaki örökli a homoszexualitást okozó genetikai információt, akkor életének egy bizonyos szakaszától kezdve szexuális és érzelmi vonzódás alakul ki benne saját neme iránt.
Azonban amennyire kényelmes ez a magyarázat, annyira áll távol a valóságtól. Az elfogadott tudományos közvélekedés szerint a szexuális orientációt egyrészt gének, másrészt egyéb örökléstani tényezők, harmadrészt pszichológiai hatások komplex összjátéka alakítja ki. A legújabb kutatások mindemellett arra is rámutatnak, hogy a homoszexualitásnak különböző fajtái vagy típusai léteznek. Más szóval, nem mindenki ugyanazért és ugyanúgy meleg.
A szerep is genetika?
Nem is kell túlságosan sokat gondolkodnunk, hogy példát merítsünk mindennapi életünkből. Gondoljunk csak arra, hogy például a meleg férfiak szexuális preferenciájuk, az anális szex során betöltött szerepek alapján három nagy csoportba sorolják magukat: aktív (top), passzív (bottom), és az úgynevezett uni (univerzális; versatile). A jelenség hétköznapisága miatt nem is gondolnánk, de a szexuálispreferencia-csoportok megléte is azt bizonyítja, hogy a homoszexualitás mögött meghúzódó biológiai komplexitás óriási léptékű, és a különböző csoportok létezése eltérő hatásokra vezethető vissza.
Ashlyn Swift-Gallant, a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem idegtudomány-professzorának és szerzőtársainak 2017-es tanulmányának eredményei arra engednek következtetni, hogy mindez a biológiai hatás – amely részben meghatározza a meleg férfiak szexuális preferenciáját –, nem más, mint a genetika. De hogyan is jutottak erre a következtetésre?
Swift-Gallant és munkatársai az eddigi kutatásoktól teljesen eltérő módon a homoszexuális férfiakat nem egyetlen csoportként kezelték, hanem különböző szempontok szerint csoportosították őket.
A melegek és a balkezesség
A kutatócsoport összesen 333 homo- és heteroszexuális férfit kért fel kérdőívek kitöltésére. Számos egyéb kérdés mellett olyanokra is kellett válaszolniuk, hogy az anális szex során melyik szerepet részesítik előnyben (nyilván csak a homoszexuális férfiak), hogy életük során – különösen gyermekkorukban – mennyire azonosultak a hagyományos férfi nemi szerepekkel, sőt, arra is, hogy jobb- vagy balkezesek-e.
A kutatók arra szerettek volna választ kapni, hogy az anális szex során előnyben részesített szerepek és a tipikus férfias jellegektől való eltérés milyen kapcsolatban áll egy olyan speciális biológiai jelleggel, amelyről már korábban kimutatták, hogy nagyobb gyakorisággal fordul elő homoszexuális férfiak körében. Akármilyen meglepő is, ez a speciális biológiai jelleg nem más, mint a balkezesség. Különös, de már az 1970-es években megállapították, hogy a meleg férfiak körében kétszer annyi a balkezes, mint a heteroszexuális férfiak között.
Eredményeik összhangban vannak más korábbi kutatásokkal: a passzív és uni férfiak gyakrabban számoltak be arról, hogy a gyermekkorukban mutatott magatartásuk eltért a hagyományos férfi nemi szerepektől. Az aktív szerepű férfiaknál ez jelentősen ritkább volt, azonban még mindig sokkal gyakoribb, mint a heteroszexuális férfiaknál. Ez nem meglepő, gondolhatnánk, hiszen például gyakrabban találkozunk feminin passzív, és náluk maszkulinabb, aktív férfiakkal.
Azonban ettől kezdve válik érdekessé a történet: a passzív és uni férfiak között jelentősen több balkezest azonosítottak, mint az aktív férfiak körében, ugyanakkor az aktív férfiak ugyanolyan arányban voltak balkezesek, mint a heteroszexuális férfiak.
A kezek, és az okok, hogy ki miért meleg
Az ismert, hogy a jobb- és balkezesség genetikai meghatározottságú. Az a megfigyelés, mely szerint a meleg férfiak viszonylag jól elhatárolható csoportjaiban a balkezesek aránya jelentősen különbözik, közvetett bizonyítéka annak, hogy a homoszexualitást nagyrészt genetikai tényezők alakítják ki. Mindemellett, ezek a hatások valamilyen úton kapcsolatban állhatnak különböző idegi folyamatokkal, például a jobb- és balkezességet meghatározókkal.
Az eredmények arra utalnak, hogy a homoszexuális férfiak szexuális preferenciája részben különböző biológiai folyamatokban gyökerezik. Más szavakkal, bár az aktív, passzív és uni férfiak egyaránt homoszexuálisak, meglehetősen eltérő biológiai okok miatt azok.
Mint minden tanulmánynak, ennek is megvannak a maga gyengeségei és korlátai. Például a felmérésben részt vevő férfiak túlnyomó többsége hasonló kulturális közegből érkezett és fehér volt. Bár az eredmények bepillantást engedhetnek abba, hogy a homoszexualitás különböző „típusainak” kialakulásához valószínűleg különböző biológiai folyamatok járulnak hozzá, de egyelőre nem tudjuk, mik azok, és miért alakulnak úgy, ahogy.
Függ a partnertől is
Továbbá, mint tudjuk, nem mindenki a szexuális preferenciája alapján tölti be a tényleges szexuális szerepét. Fontos megjegyezni, hogy a tényleges szexuális szerepet a partner szexuális preferenciái is nagymértékben befolyásolják. Mindemellett természetesen számolnunk kell az átlagtól eltérő kombinációkkal is. Lehet valaki meleg, passzív, mégis jobbkezes és rendkívül férfias. Ez azonban nem ássa alá Ashlyn Swift-Gallant nagy átlagra vonatkoztatott eredményeit. A tanulmány készítői nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy a jobb- és balkezesség összefüggése a szexuális szerepekkel csak egy aprócska kis darabja egy hatalmas kirakósnak, ami nem más, mint a szexuális orientáció biológiai háttere.
A meleg férfiak szexuális szerepeire irányuló tanulmányok egyelőre gyerekcipőben járnak, azonban egyre több kutatás veszi górcső alá a jelenséget. Minden egyes apró lépéssel közelebb kerülünk a homoszexuális orientáció bonyolult rejtvényének megfejtéséhez. Swift-Gallant eredményei például megválaszolhatják azt a régi kérdést, hogy a különböző kutatások miért nem találtak soha egyetlen egy olyan gént vagy génkombinációt sem, amely 100 százalékban megmagyarázta volna a homoszexualitás kialakulását. A válasz Swift-Gallant szerint egyszerű: „…mert nem mindenki ugyanúgy és ugyanazért homoszexuális.”
Bukva Mátyás
A szerző biológus PhD hallgató a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskolájában
