Egészség

A testkép képtelenségei – Testdiszmorfiás zavar a meleg férfiaknál

 

A testdiszmorfiás zavar a kényszerbetegség (OCD) egy specifikus formája, amely során az érintettek rögeszméjévé válik egy (vagy több) apró, mások számára nem vagy alig észrevehető, vagy akár nemlétező, a külsővel, a kinézettel kapcsolatos tulajdonság (mint például pattanások az arcbőrön, egy visszahúzódó hajvonal, vagy a fizikum), amely nagyfokú, életminőséget csökkentő szorongást és/vagy szégyenérzetet okozhat.

Ha jobban belegondolok, nem igazán ismerek olyan meleg pasit, aki teljesen meg lenne elégedve a külsejével. Rakoncátlan hajtincsek, amiket naponta minimum kétszer meg kell mosni. Túl vastag lábak, amikre nem lehet nadrágot kapni. Aztán ott vannak a túl vékony lábak, amelyekre szintén nem lehet nadrágot kapni. Aki vékonyabb testalkatú, az izmosabb szeretne lenni, akin pedig van némi felesleg, az azokra a vékony testalkatúakra irigykedik, akik bármiért cserélnének azokkal, akik fel tudják szedni magukra azt a némi felesleget.

Ennél az egésznél pedig már csak az a furcsább, hogy azok a hajtincsek valójában nem is rakoncátlanok, legalábbis én sosem láttam semmi kivetnivalót rajtuk, akárhogyan is próbáltak a tulajdonosaik meggyőzni arról, mennyire rosszul néznek ki éppen, a lábakon pedig jól állt az a nadrág, felesleges végigjárni az egész plázát. De akkor mégis miért elégedetlen mindenki a külsejével?

Azt hiszem, mindenki számára ismerős lehet a költői kérdés, ami időnként elhangzik a nők szájából: „Miért van az, hogy minden helyes pasi meleg?” Ez tényleg így lenne? Valóban helyesebbek lennének a meleg pasik, mint a heterók? Ha igen, miért? A kérdés megválaszolásához szerencsére nem kell antropológusnak lennünk és genetikai kutatásokba sem kell kezdenünk, a magyarázat ugyanis rendkívül egyszerű. A meleg pasik nem attól lesznek helyesebbek (persze félreértés ne essék, a heterók is helyesek!), mert a homoszexuális orientációval automatikusan együtt jár a vonzó külső is, hanem azért, mert közülük sokan általában véve sokkal többet foglalkoznak a kinézetükkel, gyakran sokkal többet adnak magukra, mint a heteró férfiak. Ez a túlzott igényesség pedig már annyira sok meleg férfi jellemzőjévé vált, hogy a magára jobban adó heteroszexuális férfiakra is könnyen „gyanakodni” kezdhetnek.

A melegek között sokan óriási hangsúlyt fektetnek a külső megjelenésre. Gondoljunk akár csak azokra a sztereotip melegpasi-típusokra, amik a külső megjelenésre alapulnak: a vékony, cuki twinkek; az atletikus testalkatú, izmos jockok; vagy a nagyobb termetű macik. Mindezek mellett pedig természetesen megtaláljuk az örök szépségideált is, ami valószínűleg sosem fog kimenni a divatból: az arányosan szálkás-izmos testet, az ápoltan borostás arcot és a tökéletesen belőtt frizurát. A meleg pasik mindezen kívül ráadásul még elég kritikusak is tudnak lenni nemcsak a saját, de a másik kinézetét illetően is. Aki rendszeresen használ társkereső alkalmazásokat, a profilszövegeknél gyakran találkozhat olyan kiírásokkal, elvárásokkal, esetenként követelésekkel, mint hogy: „vékonyak ne!”, „kizárólag sportosok/izmosak írjanak!”, „macik kíméljenek!”.

 

 

Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a meleg közösségen belül hatalmas nyomás nehezedik a férfiakra a külső megjelenést illetően. Elég csupán néhány percig pörgetni az Instagramra vagy épp a társkereső appokra feltöltött, tökéletesen beállított képeket (az arányosan szálkás-izmos testekkel, az ápoltan borostás arcokkal és a tökéletesen belőtt frizurákkal), hogy az ember elbizonytalanodjon önmagában, és rájöjjön, mennyi hiba is van rajta, és hogy még mennyi mindent meg kéne változtatnia saját magán ahhoz, hogy ő is tökéletesen nézhessen ki. Így már lehet is bérletet venni a kondiba, vagy konzultációt kérni egy hajbeültetést végző klinikára.

Félreértés ne essék, természetesen nincs semmi kivetnivaló abban, ha valaki jobban ad magára, ha odafigyel arra, hogy ápolt és igényes legyen a megjelenése. A probléma inkább abban gyökerezik, hogy amellett, hogy napjainkban túlságosan is nagy hangsúly helyeződik a kinézetre, az elvárások, a szépségideálok gyakran nehezen elérhetőek, sőt, igazából nem is valósak. Hiszen mindannyian teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy például az Instagramra feltöltött képek sosem a pontos valóságot tükrözik, és a megfelelő kamerabeállításokkal, fényekkel, effektekkel végtelenül egyszerűen manipulálható a külső az online térben. Így az a törekvés, hogy egy ugyanolyan helyes pasi nézzen vissza ránk a tükörből, mint amilyeneket a közösségi oldalakon vagy a filmekben látunk, rengeteg idővel, munkával és szorongással járhat.

Bizonyos esetekben a külsővel való foglalkozás túlzott, már-már kóros méreteket is ölthet, és akár az életminőséget is jelentősen ronthatja. A pszichológia ezt az állapotot külön betegségként jegyzi és testdiszmorfiás zavarnak (angolul body dysmorphic disorder, BDD) nevezi.

Testdiszmorfiás zavar esetén, hogy megszabaduljon az elviselhetetlen érzésektől, az érintett különféle kényszercselekvésekbe kezdhet, így BDD esetén jellemzően ellenőrizgeti, figyelgeti a „hibás” testrészt a tükörben – vagy épp ellenkezőleg, messze elkerüli a tükröket; indulás előtt rendkívül hosszú ideig, akár órákon át készülődik (formázza a haját, öltözködik, sminkel); hasonlítgatja a külsejét mások „tökéletesnek” vélt külsejéhez; szélsőséges edzésbe kezd, vagy rendkívüli esetekben szükségtelen plasztikai beavatkozásoknak veti alá magát. Egy nagyon gyakori és említésre méltó kényszercselekvés még az elkerülő viselkedés: a testdiszmorfiás zavarban szenvedők gyakran érzik magukat annyira csúnyának, hogy a tünetek fellángolásakor inkább nem jelennek meg társas eseményeken, nem találkoznak a barátaikkal, súlyos esetekben pedig teljesen bezárkóznak a lakásba, és akár heteken, hónapokon keresztül ki sem lépnek az ajtón.

 

 

Bár a testdiszmorfiás zavarral kapcsolatos vizsgálatok még mindig nagyon újnak számítanak, már rendelkezésünkre állnak olyan kutatási eredmények is, amelyek kifejezett azt vizsgálják, hogy a meleg férfiak körében milyen gyakorisággal és milyen formában jelenik meg a testtel kapcsolatos elégedetlenség, valamint maga a BDD. A Harvard Medical School és a Massachusetts General Hospital 2011-ben végzett kutatása alapján a meleg férfiak 32%-a volt elégedetlen a testével, szemben a heteroszexuális férfiak 24%-ával és a heteroszexuális nők 38%-ával. Ez az arány rendkívül magas, tekintve, hogy a meleg férfiak a heteroszexuálisokhoz képest jelentősen kisebb részét teszik ki a teljes populációnak, ráadásul ekkor még nem is hódított akkora teret a közösségi média, mint ma. Mindezen túlmenően a kutatásban BDD-vel diagnosztizált férfiak 12,5%-a volt meleg, ami szintén kiugró arány.

Az International OCD Foundation már részletesebben kitért arra, hogy miként jelenik meg a meleg közösségben a BDD, és ehhez interjút készítettek egy 30 éves meleg férfival. Derek maga is BDD-ben, egészen pontosan annak is egy specifikus formájában, izomdiszmorfiában (angolul: muscle dysmorphia, MD) szenved, és őszintén mesél tüneteiről, megpróbáltatásairól, ahogy állandóan akörül forognak a gondolatai, hogy elég izmos-e. Kényszeresen jár edzeni, ami miatt gyakran mond le baráti találkozókat, és a karrierjében is jelentősen akadályozza. Meglátása szerint az MD egy viszonylag gyakori probléma a melegek körében, egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy „a HIV/AIDS mellett talán az egyik legsúlyosabb probléma, ami a meleg férfiakat érinti”, és lehetséges okként ő is megerősíti azt a feltevést, hogy a meleg közösségben óriási hangsúly helyeződik a kinézetre. Derek azt sem titkolja, hogy az interjúval elsősorban az a szándéka, hogy felhívja a közösség figyelmét erre a pszichés zavarra, és azt javasolja, hogy aki felismeri magán a tüneteket, ne habozzon szakértői segítséget kérni.

Az LMBTQ közösség jelképe, a szivárványzászló a sokszínűséget szimbolizálja, ám ha a testi adottságokról, a kinézetről esik szó, mintha hirtelen senki sem akarna sokszínű lenni. Mintha attól tartva, nehogy kilógjon a sorból, mindenki kergetne egy szépségideált és próbálna annak megfelelően kinézni, viszont így rögtön oda a sokszínűség és mindenki egyforma lesz. Pedig milyen jó is lenne, ha egyszer sikerülne mindenkinek megbékélnie a külsejével és elfogadnia a testi adottságait! Mert ahogy a dalban is szól: „I’m beautiful in my way, ’cause God makes no mistakes”.

Temesvári Ádám

 

Ez a cikk a Humen Magazin 2021/3. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

Egyek vagyunk, de ne legyünk egyformák

 

 

hirdetés
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb