A Nyitottak vagyunk november óta futó kampánya azt kívánja megmutatni, hogy mindenkit csak a tettei és teljesítménye alapján kellene megítélni. Ehhez a tudomány, a kultúra, a sport és az üzlet területéről mutatják be olyan emberek sorsát, akik nehezített helyzetből értek el eredményeket.
Mert azok, akik valamilyen szempontból hátrányosabb helyzetű csoportokhoz tartoznak, általában ritkábban láthatóak a nyilvánosság előtt. Így most a szamitatorteneted.hu oldalon várják mindazok történeteit, akik magukra ismernek. A kampányban több kollégánk is megosztotta a saját útját. Elsőként Kanicsár Ádám Andrásét olvashatjátok.
Mit értél el és miért?
A Humen Magazin 2011-es indulásával startolt az én pályám is LMBTQ újságíróként. A Humen Magazinnál rengeteg pozícióban kipróbáltam magam, de a lényeg mindig az írás volt. Azóta LMBTQ témákat boncolgattam a HVG-nél, a 168 óránál, az NLC-nél és a Jelennél is. Voltam Drámakirály, HIV+ emberek történeteit dolgoztam fel a Hivstory oldalon, volt vlogom és blogom, vezettem Pride megnyitót, kutattam LMBTQ aktivizmust az USA-ban, számtalan beszélgetést moderáltam, tartottam előadásokat és egy kerekasztal-beszélgetésem is van a Sziget Fesztiválon.
Voltak olyan dolgok, amelyek akadályoztak az utad során? Hogyan lendültél túl ezeken?
A legtöbb LMBTQ ember hátránnyal indul az életében. Hátránynak számít minden csúfolódás, a rengeteg titok súlya, a bújkálás miatti szorongás. Az ember korán szerez sebeket és tanulja meg, hogy milyen lelki terheket cipelni. Sérelmekkel indulni az életben nehéz. De ez a hátrány sokszor erőt is ad. Van egy sztereotípia, miszerint a meleg férfiak gyenge férfiak – ám szerintem ennek pontosan az ellenkezője az igaz. A meleg férfiak nagyon erős emberek. Ezek a sérelmek ugyanis megedzik az embert, erőssé teszik és megtanítják arra, hogy küzdenie kell.
Mit mondanál a fiatalabbkori önmagadnak biztatásul?
Azt üzenném a fiatalkori énemnek, hogy meg fogja találni a céljait, de nem lesz könnyű elérni őket. Nyugodjon meg: ha nehéz is lesz a harc, élvezni fogja. Meg fogja tanulni, hogy a jóért mindig küzdeni kell, de néha egyszerűen rövidtávon nem lehet nyerni. Ilyenkor meg kell becsülni a bizonyosságát annak, hogy az ember a jó oldalon áll. Majd felállni és folytatni a munkát. Csodálatos emberekkel fog találkozni és meg fogja tanulni, hogy mennyire jó alkotni. Készüljön fel. Az országnak nagyobb szüksége lesz az okos és hangos szóra, mint gondolná.
