Az október 5-től 21-ig tartó CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik fókuszpontjában a 100 éve született Leonard Bernstein művészete áll, így a fesztiválon a zeneszerző-karmester két színpadi művét is bemutatják. Október 13-án a Candide, október 20-án és 21-én pedig a Trouble in Tahiti kerülnek színre a régió legizgalmasabb összművészeti fesztiválján. De mitől volt Bernstein olyan csodás? Miért volt olyan különleges első budapesti látogatása 70 éve? Mit gondol róla Böhm György, a programsorozat egyik előadása, a Candide rendezője? És mit várhatunk a bemutatásra kerülő magyar darabról, amely egy kényes szerelmi háromszöget dolgoz fel?
Bernstein akárhol és akárhogy foglalkozott zenével, a siker garantált volt. Ő volt az első amerikai származású karmester, aki az egész világon ismertté vált, a televízióban milliók követték a műsorát, és az ő műve a világ minden szegletében ismert West Side Story is. A Grammy Museum Bernstein-kiállításán – amellyel a zeneszerző születésének 100. évfordulóját ünnepelték – szerényen csak az amerikai komolyzene legnagyobb és legfontosabb figurájának nevezték.
Véletlen hírnév
És ebben nincs is semmi túlzás, hiszen Bernstein már 25 évesen a New York-i Filharmonikusokat vezényelhette, ami egyben karrierjének kezdetét jelöli. A kiemelkedő pozíciót leginkább a szerencsének köszönhette: az est karmesterének betegsége miatt kellett átvállalnia a rádió által is közvetített darabot, úgy, hogy már arra sem jutott idő, hogy próbáljon a zenekarral, amelynek méretéhez pályája kezdetén amúgy sem volt még hozzászokva. Végül a koncert akkora szenzáció volt, hogy híre még a New York Times címlapján is megjelent – holott éppen tombolt a második világháború. 1948-ban a zenekar zenei vezetője lett, és ebben az évben mutatták be a Broadwayn máig örök klasszikusát, a világsikerré és legendává vált West Side Story-t, amelynek zenéje 54 héten át vezette a Billboard toplistáját.
A mellesleg igencsak jóképű Bernstein hamar igazi világsztárrá vált: egymás után ajánlották fel neki akoncertlehetőségeket, az újságok folyamatosan róla cikkeztek, és még Hollywood is kiszemelte magának a mindenki által csodált férfit, aki viszont maradt a zenénél. És mindez, ha megnézzük az általa írt és vezényelt művek listáját, még csak a kezdet volt.
Magyar kalandok
Bernstein a második világháborút követően már a világot járta, sok esetben saját műveivel. Lehengerlő tehetségére remek példa budapesti koncertje 1948-ból, amikor kicsiny országunkban még nem volt annyira ismert, ami a második világháború árnyékában érthető is.. Emiatt első koncertje a Zeneakadémián nem is volt nagy siker: a más országokban körberajongott zenész csupán félház előtt játszott. Ám a koncertet a rádió is közvetítette, Bernsteinre pedig azonnal felfigyelt a magyar közönség. Olyannyira, hogy másnapi előadásán már teltház előtt játszott, a második rész után pedig az emberek a folyosóról kiabáltak be a terembe, hogy engedjék be őket. Bernstein a koncert után öltözőjében fogadta újdonsült magyar rajongóit, akiknek tartott egy mini-előadást a modern zenéről, és zongorázott is egy keveset. A férfi olyannyira elbűvölte az összegyűlteket, hogy végül a karjaikban vitték vissza a hoteljébe, mint egy igazi rocksztárt.
„Nagy ajándék az ember életében, ha Bernsteint rendezhet”
„Elképesztő, varázslatos, fantasztikus. Nem tudom, tudnék-e mondani még valakit, akinek számomra ilyen elképesztően izgalmas az életműve” – mondja róla Böhm György rendező, aki már többször volt a West Side Story dramaturgja, és ő rendezte Bernstein egyik nagyon vitatott művét, a Misét is a Müpa Hangversenytermében. Böhm most az amerikai géniusz Candide című művét álmodja szintén a Müpa deszkáira: „Bármilyen művét boldogan bármikor színpadra állítom. Mert ezek remekművek. Nagy ajándék az ember életében, ha Bernsteint rendezhet.”
A Candide amúgy is egyedülálló pontja Bernstein karrierjének: ez volt ugyanis a karmester és zeneszerző első kudarca, a művet alig 2 hónap után le is vették a Broadway műsoráról. Ám az eredeti alkotást néhány év múlva átírta, az pedig már óriási siker lett világszerte – ezt az 1974-es változatot láthatjuk október 13-án Böhm rendezésében, Szemenyei János és Antonia Dunjko főszereplésével, igencsak meglepő és látványos megközelítésben: egy hajón.
Biztosan tudhatjuk, hogy valami különlegesre számíthatunk
“A Candine-nál arra gondoltam, hogy a road movie-kra hajazva ez az előadás egy »sea movie« lesz. A Candide egy pikareszk regény, a musical tükrözi a regény szerkezetét, az előadásban pedig hűen követjük (Hámori Máté zenei vezetővel) Bernstein utasításait” – mondja Böhm. – „Aki ismeri Voltaire Candide című művét, az már csak azért is eljön, mert úgy gondolja, hogy lehetetlenség a Candide-ból zenés színpadi művet írni. Aki pedig ismeri Bernsteint, tudja, hogy biztosan valami különlegesre számíthat. Ha csak hallgatod a Candide zenéjét, végig tudod követni, hogy a főhős éppen melyik részén jár a világnak, amely a lehetséges világok legjobbika. Cadiz, Cartagena, Montevideo, Eldorádó, Konstantinápoly, és a végén egy lakatlan sziget.”
De miért lehet máig érdekes az emberek számára egy több száz éves mű? Böhm szerint azért, mivel még ma is példaértékű: ugyan Voltaire a leibnizi optimizmust parodizálja művében, de ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk a jámbor Candide történetéből. „Mindig szükség van optimizmusra; a szereplőket rengetegszer megölik, de sosem halnak meg. Fő az optimizmus, hiszen ha megölnek, akkor sem ölnek meg, túléled. Elképzelhető, hogy nem ez a lehetséges világok legjobbika, de nincs más hátra, mint hogy dolgozzunk rajta, hogy az legyen. Ahogy elhangzik a műben is: »műveljük kertünket«.”
Baj van Tahitin
Ám nem a Candide az egyetlen Bernstein-mű, amelyet a fővárosban láthatunk októberben. A Zeneakadémián október 20-án és 21-én nézhetjük meg a Trouble in Tahitit, majd azt követően a népszerű kortárs szerző, Fekete Gyula Római láz című darabjának premierjét Almási-Tóth András rendezésében.
A Trouble in Tahiti című opera a Candide-hoz hasonlóan ugyancsak kivételes szerepet tölt be Bernstein életművében: ez az egyetlen darabja, amelynek a szövegét is ő írta. Bernstein a szövegkönyv megírása során kényesen figyelt arra, hogy a nyelvezet minél amerikaibb és hétköznapibb legyen, hogy tényleg elhiggyük: amit a színpadon látunk, valóban megtörténik.
És meg is történhet. A címben szereplő Tahiti korántsem arra utal, hogy a mesés szigeten játszódik a kétszereplős minidráma, hanem arra a napsütötte, csodálatos világra, amely a külvárosokban élő amerikai házaspárok életét (látszólag) körülvette. Ám Sam és Dinah kapcsolatát korántsem ez jellemzi: a férj és a feleség már eltávolodtak egymástól és bár vágynak rá, hogy újra közelebb érezzék magukat a másikhoz, ledöntve a köztük lévő falat, és hogy újra megtanulják szeretni egymást, de arról fogalmuk sincs, egyáltalán hogy álljanak neki. A kritikusok szerint ez Bernstein egyik legsötétebb darabja, amellyel valamilyen szinten mindenki képes azonosulni, hiszen a hétköznapi történet valóban bármelyikünkkel megeshet.
Szerelmi háromszög
A Trouble in Tahiti után Fekete Gyula Római láz című kamaraoperáját láthatjuk, amely szintén kényes kérdéseket feszeget. A történet során két gondtalan középkorú hölgyet ismerhetünk meg, akik baráti csevejbe kezdenek Rómában, ám hamarosan olyan részletek bukkannak fel a múltból, amik egyre feszültebbé teszik a beszélgetést. A két nő egykor egy férfit szeretett – de vajon ez a múltbeli háromszög milyen hatással lehet a történet két szereplőjére, és milyen következményei lehetnek a szerencsétlen szerelmi történetnek?
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
