Mindenki másért csinálja, de mindenki pénzért csinálja. Többnyire. Valaki élvezi a szexet. Néhányan csak azt hajtogatják magukban, hogy legyen már vége. Némelyikük csak ebből él. Másnak ez csak mellékkereset. Valakire vigyáznak a barátai. Valakinek semmilyen emberi kapcsolat nem számít – csak a pénz. Ekörül forog a világ. Főleg, hogy ha escortokkal beszél az ember. Én 12-vel beszélgettem, egy kivételével természetesen egyik sem ragaszkodott neve említéséhez. Őket minden idők legnépszerűbb angol nevei után neveztem el.
Ki az escort és ki nem?
Furcsa dolog az escort szó használata, hiszen mint annyi minden, többek között ez is egy olyan fogalom, ami mást jelent a homoszexuálisok világában és teljesen mást a heteroszexuálisok világában. Persze, a hetero világban is leluxusprostizzák az escortokat, de a melegeknél a luxus valahogy lemarad. Legalábbis ha az egyik ismert társkereső oldal kék, zavaros világában mélyedünk el.
Itt a legtöbb escort nem escort, hanem prostituált. Legtöbbjük nem kísér el senkit puccos helyekre, nem mosolyog szépen partnere mellett az állófogadáson és nem megy el hosszú utazásokra. Valójában csak pénzért szexel. Máshogy ezt nem lehet megfogalmazni. Valaki elvekkel, valaki elvek nélkül, valaki komoly szabályokat bevezetve, valaki a mának élve, valaki az ezzel keresett pénzt a jövőbe fektetve. Igazi escortból kevés van. És ez a legtöbb escortnak is probléma. Például Kevin Walrazának is, aki a legbőbeszédűbb és sok esetben legszókimondóbb alanyom is volt:
„Összesen négy magyar srácra mondhatom azt, akik itthoni iparban kiérdemlik az escort szót. A többiek inkább prostinak és kurváknak mondhatók. Sajnos elég sokan piaci áron alul adják magukat, csak mert szarul gazdálkodnak a pénzükből. Én bátran állíthatom, hogy két év múlva hátradőlhetek, saját kocsi és lakás már jócskán megvan. Akik itthon most escortok vagy pornósok 4-5 év múlva is itt lesznek. Ők az üres seggű politikát ismerik. Dolgoznak és eldrogozzák vagy elbulizzák a pénzt, vagy vesznek egy méreg drága telefont, majd egy hét múlva eladják a negyed áráért, csak hogy kenyerük legyen.”
Ez a fajta kirekesztés sokszor vetődött fel a beszélgetéseken, leginkább azok szájából, akik leginkább másodállásban dolgoznak escortként, vagy pedig profinak gondolják magukat és évek óta vannak a szakmában.
James az első csoportba tartozik. Ő leginkább turistákkal dolgozik, munkáját pedig sokszor tudja összekötni másodállásával. Megmutatja a várost, aztán egy éttermet majd egy hotelszobát is, ahol pedig már történik, ami történik. A szó szoros értelmében escortnak tartja magát és világosan elválasztotta magát „az alkalmi kurváktól, akik piára és drogra költik az összeszopott pénzüket.”
Az ilyen jellegű megkülönböztetésnek sok esetben egyszerű anyagi okai vannak. Az olcsó termék elveszi a drága termék vásárlóközönségét, a drága árunak pedig hogy vonzóbb legyen, lejjebb kell vinnie az árát. Ez a közgazdasági modell ugyanúgy működik a szolgáltatói szférában is. Ahogy Michael is megmondta, „Magyarországon ha van olcsóbb, akkor inkább az választják.” Ezért is volt olyan, aki felvetette azt a gondolatot, hogy az egységes tarifa sokat javítana a helyzeten. Más viszont máshol látja a problémát. A bizonyos kék oldalban.
„Nem szabadna, hogy ezek az oldalak ingyenesen működjenek, mert lejáratják a filléres escortok azokat, akik valóban dolgoznak is azért, hogy kinézzenek valahogy. Ha nekem lenne ilyen oldalam, biztos, hogy fizetős lenne és csak 22-35 éves korig lehetne regisztrálni. Aki 22 év alatt van az még csak játszik, aki meg 35 felett az bele van fáradva. Azt sem engem, hogy áron alul adják magukat az escortok, mert elrontják a többiek üzletét.”
Persze már itt is elágaznak az utak. Míg valaki számára a jó escort az, „aki tesz azért, hogy ki is nézzen valahogy” megint más szerint az, aki minőségi szolgáltatás nyújt, nem csak szexet vállal… és jól néz ki. Vagyis a külső persze általában mindkét fronton fontos, nem meglepő módon abszolút nem érvényesül a „belső a legfontosabb” szabály. Ám az, hogy mi kell a jó escort-léthez már egészen más téma. Itt ugyanis már nem mindegy az sem egyesek szerint, hogy mi van a máz alatt…
Miből lesz a jó escort?
A magyar helyzetre panaszkodó –külföldön dolgozó – Kevin Wilraza például abszolút nem a külsőségeket emelte ki: „Ha a pénz hajt, mint engem, igen nyitottnak és barátságosnak kell lenned. Fontos, hogy ne csak az iskolában tanult nyelvtudást tudd használni, nem árt minimum három3 nyelvet folyékonyan beszélni. És persze mindig a vendég legyen az első. El kell tudni magadat adni, a színészet mindenkiben ott van, csak nem mindegy, mire használod.”
James inkább fontos erényeket sorolt fel, mint „elhivatottság, jó kommunikációs érzék és türelem” de azért halkan hozzátette, hogy „persze a farok mérete sem árt, ha kicsit nagyobb mint az átlag” Más szerint viszont valójában a külső számít: „nem kell sok adottság, ha már valamennyire jól nézel ki vagy kicsit izmosabb vagy, akkor már simán fizetnek, hogy »megkaphassanak.«”
Hasonlóan vélekedik Joseph is, habár szerinte igazából az izmokra sincsen annyira szükség: „Az igazi tehetség kigyúrt test nélkül is sikeres. Lehet bárki kigyúrt testű, de egy fiatal, szép, kedves fiúnál senkit sem fognak jobban keresni. Mindenki tudja, hogy általában az idősebbek keresnek escortot és logikus, hogy az idősek a fiatalokat szeretik.”
David szerint három típus válik be az escortok világában, a vékony vagy szálkás, a kigyúrt és a teljesen átlagos, nagyon helyes arccal. David az első csoportba sorolta magát, ám más adottságokat is kiemelt a külsőségeken kívül: „igyekszek mindenkivel a lehető legilledelmesebb lenni, próbálom elhitetni, hogy én is élvezem. Fontos a helyesírás, az ápoltság és úgy gondolom egy intelligencia szintet is el kell érni.”
Thomas, aki korábban nem csak külföldön dolgozott, hanem a magyar meleg éjszaka egyik ismert transzvesztitája is volt, speciális helyzetéből adódóan több oldalról közelítette meg a kérdést:
„Fiúként az arányos test és a szép arc, a jó megjelenés a fontosak. Nőként ugyanez, csak ott jobban kell törekedni a nőiességre.„
Érdekesképpen a szex fontosságát csak néhányan emelték ki. Michael szerint az igazi escort „felkészült szex terén”, ahogy pedig David tömören megfogalmazta „nincs szükség semmi extra tudásra csak a testedre.” Másoknál szóba sem került az, hogy escortként törekednének arra, hogy a szexuális tudásuk nagyobb legyen, holott sok escort nem csak pénzért, hanem a szex szeretetéért is űzi az ipart. Ettől függetlenül mégis furcsa, hogy a szex ennyire kimaradt a pakliból. Hiszen ha egy könyvelőről beszélnék, biztos, hogy felmerülne az, hogy mégis mennyire ért a könyveléshez és nem arról érdeklődnék, hogy milyen számológéppel számolja ki az áfakulcsot és azt milyen gyakran tartja karban.
Az okok és életutak
De miért nem beszéltünk szexről? Véleményem szerint leginkább azért, mivel a szex egy olyan becsomagolt termékké vált a nyelvezetükben, ami mögött totálisan eltűnt minden emberi háttér. A szex szolgáltatásként elveszti minden mélységét. Csak egy tevékenység lesz, amit szét lehet osztani anál, orál, kézimunka kategóriákra. Az ember olyan emberekkel beszél, akik pénzért szexelnek, mégsem tud velük a szexről beszélni. Mert náluk a szex össz-vissz leírható ebben a három szóban. És itt véget is ért a történet.
Még akkor is, ha annak a magyarázata, hogy miért lettek escortok, sok esetben húzott el afelé az irány felé, hogy szeretik a szexet, szeretik a pénzt, és a kettőt összeadva nem nehéz kapni egy szórakoztató pénzszerzési lehetőséget. Hiszen ugyebár „do what you love, love what you do” ahogy szólnak a fiatal, naiv lányoknak készülő inspirációs idézetek sora… Hasonló stílusú válaszokat én is kaptam. Persze rózsás háttérbe nem illenének:
„Szeretem az embereket, jó új arcokat megismerni. Meleg vagyok és a szexet sem vetem meg. Tehát a kellemeset kötöm össze a hasznossal.”
Nehéz eldönteni, hogy sajnos vagy szerencsére-e ez a kisebbség. Hiszen valljuk be, akik a nehéz anyagi körülmények miatt csinálják, azokat társadalom némileg talán könnyebben megérti. Ám ha valaki nem szorul rá, hanem élvezetből csinálja hirtelen visszataszító lesz, elítélendő és bűnös. Laza erkölcsű, szexmániás. Címkékben mindig jó volt a magyar társadalom. Ezért a címkefelhőben úszva akár azt is mondhatnánk, hogy szerencsére kevesebben vannak az extra juttatásért élvezetből szexelők. De ez így nem igaz. Néhány sorsot megismerve a végén inkább azt kell mondanunk, hogy sajnos a többséget borzalmas körülmények terelték arra az útra, hogy a testét árulja.
Valaki a családért teszi, mint Richard és Robert:
„Mélyszegény családból származom. Már fiatalon munkát vállaltam, de nem volt elég pénz a megélhetésre. Egy ismerősöm elmondta, hogy van egy ajánlata. Belementem. Így nem kellett aggódnom, hogy utcára kerül a család.”
„Volt egy házasságom, ami megromlott és ebből a kapcsolatból született egy gyönyörű kisfiú. Az anyjával elváltunk, sokáig nem láthattam a gyereket. Idén az anyja meghalt, elpattant egy ér a szíve és tüdeje között. Ezzel a munkával akár napi 30-40 ezer forintot is meg lehet keresni. Szeretném a kisfiamat magamhoz venni és mindent megadni neki.”
Valaki az iskola mellett csinálja, mint William:
„Volt egy időszak, amikor nagyon kellett a pénz és nem tudtam suli mellett elmenni dolgozni. Ezt láttam a leggyorsabb módszernek. A szüleim nem nagyon tudnak támogatni és amíg nem dolgozok, addig valahogy ezzel próbálom megoldani magamnak az anyagiakat.”
Más pedig hozott egy rossz döntést, besétált és csapdába, és bennrekedt…
„Először csak webcam stúdióban dolgoztam, fiúként és transzvesztitaként is. Majd adódott egy lehetőség és kimentem Írországba. Ott viszont nem az történt, amit nekem előtte elmondtak. Nagy kamu volt az egész. Fizették a jegyem és a szállásom, de ott már élesben ment az escortozás. Később maradtam transzvesztita és úgy folytattam Olaszországban. Jelenleg itthon dolgozom. Fiúként és lányként is. A pénztelenség vitt rá.”
„Tesómnak hatalmas adósságai voltak. Már a börtön veszélye is fenn ált. Egy ismerősöm szólt, hogy tud escort melót, kérdeztem mit kellene tennem, ő pedig annyit mondott, hogy pucéron masszírozni, max kiverni egymásnak. Aztán jött is az első vendégem. A masszás közben egy idő után elővett egy gumit és mondta, hogy dugjam meg. Egyből hívtam telefonon az ismerősömet és mondtam neki, hogy siessen, mert ez szexet akar. Ő csak annyit mondott, hogy húzzam ki a fiókot, ott van egy gumi. Vagy megcsinálom, vagy sétáljak haza és jussak vissza Magyarországra, ahogy akarok. Csak a családra gondoltam és arra, hogy a bátyám otthon maradhasson. Így megcsináltam.”
Az ilyen és ehhez hasonló szomorú sorsoknál mesélőik sokszor leginkább attól szenvedtek, hogy a társadalom megveti őket, holott ők is áldozatok, az áldozatok pedig egyszerű emberek, akik ugyanúgy szeretetre ágynak. Persze, lehet könnyen dobálózni azzal, hogy lehet más munkát is szerezni, felhangozhat a jó öreg „el lehet menni utcán seperni” gondolat is, de ha gyorsan kell pénz, a közmunka nem lesz elég a testvér vagy az egész család megmentésére.
Az egyik ilyen interjúalanyom, John például egészen meglepő módon csak három hétig tervezi űzni az ipart, így ha minden igaz, mire ezeket az sorokat olvasod, John már fel is hagyott az escorti pályával. Ám kevés tapasztalatáról mesélve mégis ő volt az egyike azoknak, akik ki merték mondani – sok esetben nem tudatosan – hogy szenvednek. John számára a jó élményt munkája során például az jelenti, hogy néha nem kell szexelni: „A jó élmény az, amikor nem kell szexelni. Mert van olyan is. Amikor ideér az ügyfél és azt mondja, hogy csak masszírozzam meg és hagy simogasson. Olyankor mondom én azt, hogy hála Istennek.” Ám ha mégis meg kell, hogy történjen az aktus, John akkor is marad áldozat: „Mikor ideér az ügyfél, csak azt mondogatom magamban, hogy »mindjárt vége lesz, nyugi«”
Ez a fajta szomorúság más interjúalanynál is felfedezhető volt, igaz mindenhol és mindenkinél kicsit máshogy. Richard 10 éve escortozik. Az elején segítettek neki, mára már egyedül csinálta, önállóan. Többször is kihangsúlyozta, hogy ez számára is jó. Richard tisztán a pénzért csinálja. A gyerekkori nélkülözések és a megtapasztalt mélyszegénység miatt úgy néz ki, számára már csak ez lett a biztos pont az életben. A boldogság már nem számít:
„Párom jelenleg nincs, de időm nem is lenne rá. Nem hiányzik. Magányos farkas vagyok és jó ez így. […] Barátaim nincsenek. Nem fér bele az időmbe és én elég bizalmatlan vagyok. Azon vagyok, hogy meglegyen a saját magam élete, legyen pénzem. Hiszen a legjobb az, ha az embernek nincsenek anyagi problémái.”
Fő a biztonság?
Bár másoknak vannak barátaik, azok általában igencsak tájékozatlanok az escortok életében, ami nem egészen meglepő dolog, habár mint majd később látjuk, esetenként hasznos lehet, ha a környezet tisztában van a dolgokkal.
Legtöbbjük ”nem veri nagydobra”, a család pedig általában semmit sem tud, vagy „csak felszínesen”, Charlesban pedig soha fel sem merült az a kérdés, hogy bárkinek elmondja mellékállásának természetét, hiszen „őszintén, ki dicsekszik azzal, hogy »tök jó napom volt tegnap, dugtam egy pasival és még pénzt is kerestem vele.”
A barátok viszont védelmet is jelenthetnek. Például Richard vagy William:
„A barátaim elfogadták és figyelnek rám. Kivel meddig vagyok. Mindig tudják, ha jön valaki és az tis, hogy mennyi időre jön. Plusz biztonság.”
„Minden ügyfelemmel személyesen találkozok, mielőtt történik valami. A biztonság miatt mindig tudja valaki, hogy hova megyek, és hogy mit csinálok vagy kivel.”
Ám ez a ritkább esett. A legtöbben a védelmet vagy testi erejükben találták meg – ezt majd később látjuk – valaki pedig szabályaiban. Így például Christopher is:
„Én soha nem küldök először képet, mindig a vendég küld. Ha nem akar, azt jelenti, hogy kamus, ekkor már nem válaszolok egy üzenetére sem. Ezek után én is küldök neki, majd megadom a telefonszámom, hogy hívjon fel. Ha nem testi meg, akkor szintén kamus”
A biztonság pedig tényleg fontos. A rossz élményekre kérdezve például általában minden férfi és fiú arról kezdett el beszélni, hogy hogyan éltek vissza a helyzetükkel, hogyan próbálták őket rávenni olyan dologra, amiben nem állapodtak meg, hogyan akarták őket bedrogozni vagy hogyan akarta az ügyfél megúszni a fizetést. De mikor a szabályaikról beszélgettünk is sokszor előjött a biztonság kérdése.
„Vannak olyanok, akikkel megbeszélek valamit és mikor odamegyek vagy ő idejön, akkor már teljesen mást akar, sőt, erőszakoskodik is. De az ilyen embereket hamar lekapom a tíz körméről, mert akármit csinálunk, abbahagyom és kap két percet felöltözni, vagy, ahogy van, úgy rakom ki. Szívesen dolgozom itthon, mert itt hazai terepen vagyok, és ha valami gubanc van, könnyebben feltalálom magam. De ha házhoz is megyek, nem félek ott sem, hiszen fekete öves taekvandós vagyok. Sokat dolgozom a testemmel, hogy formában tartsam magam. Azzal szokták elkúrni, hogy nem számítanak egy ilyen kis vékonyka gyerektől arra, hogy egyből touch downt kapjanak”
Ahol pedig fizikai erőszak esélye fent áll ott fenn áll a verbális bántalmazás esélye is, mely egyszerűen összefonódik az escortokat érő megvetéssel – mely sok esetben magától az ügyféltől sem idegen Michaelnek a rossz élmény például az, amikor „átvernek és kihasználnak, mert egy ribancnak néznek, aki imádja a faszt és leszarják, hogy mekkora fájdalmat okoznak ezzel az életedben.”
Másoknál persze sokszor a pénzhiánya, a fizetés elmulasztása és az értelmetlen találkozások jelentették a rossz élményt:
„Negatív élményeim magyarokkal voltak csak, nem jött el, kamu címet adott meg, nem akart fizetni, ezért magyarokkal nem is igazán foglalkozom”
Furcsa mód a fizikai bántalmazás ettől függetlenül kevésszer bukkant fel, holott sok escortnál nem mondhatjuk el azt, hogy olyan erőben lennének, akik könnyedén megvédhetnék magukat. Sokuk átlagos kinézetűek, némelyikük pedig kimondottan nőies alkat, ami természetesen nem jár együtt sok bicepsszel, amit felhasználva egy balegyenessel elintézhetnék a dolgokat. Ám vagy itt is működik az szomorú pszichológia, melynek során az áldozat tagad és elhallgat, vagy valóban kevés az erőszak., vagy akár az is opció lehet, hogy a pénz olyan fontosságú lesz, hogy az attól való elesés vagy annak a veszélye, hogy nem kapják meg a gázsit a valós legnagyobb félelem.
A következő Humen Magazinban tovább folytatjuk cikkünket, melynek lerövidített verzióját olvashattad. Az alaposan kibővített írást elolvashatod a humenmagazin.com oldalon. Következő számunkban a fiúk élményeiről, ügyfélkörükről, a biztonságos szexről és jövőbeli terveikről beszélnek, kegyetlen őszinteséggel.
Szerző: Kárász Sámuel
Facebook-oldal ITT!
Köszönöm minden interjúalanyomnak a válaszait. Mindegyiküknek teljes szívből kívánok minden jót.
Fotók: Sáfár Krisztián
