Egy Csecsenföldről elmenekült leszbikus nő osztotta meg a történetét arról, milyen felnőni LMBTQ személyként olyan közegben, ahol még a saját családjától sincs biztonságban az élete.
A világ 2017-ben értesült arról, hogy az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldön begyűjtik, koncentrációs táborokba zárják, majd megkínozzák és esetenként meg is ölik a meleg férfiakat.
Tavaly aztán a csecsen hatóságok figyelme a leszbikus nők és a transzneműek felé fordult. 2018-tól már nőket is letartóztatnak homoszexualitás vádjával Csecsenföldön. Az Orosz LMBT Hálózat vezetője, Igor Kochetkov tájékoztatása szerint az elmúlt két évből 37 leszbikus és 2 transznemű nő esetéről tudnak. Ezeket azonban a helyi hatóságok következetesen letagadják arra hivatkozva, hogy melegek nem léteznek náluk.
Most egy Csecsenföldről elmenekült nő törénetét hozták nyilvánosságra, akinek a kilétét a GayStarNews portál beszámolója szerint a biztonsága érdekében nem fedték fel. A nő elbeszéléséből az derül ki, hogy a halálos veszély nem csak a hatóságok részéről fenyegeti az LMBTQ közösség tagjait, hanem az államilag támogatott becsületgyilkosságok révén – főként a nőket – a saját családjuk részéről is.
A most megszólaló lány esetében a volt barátnője árulta el a családnak, hogy a lányuk leszbikus. Ezután azonban hiába szökött el otthonról.
“Az egyik bátyám eljött értem és hazavitt. Anyám ennek nem örült. Azt mondta a bátyámnak: Miért hoztad haza? Agyon kellett volna lőnöd valahol az erdőben, ahogy megbeszéltük. De a testvérem nem tette meg – apám megtiltotta neki.”
A szülők ezután elmegyógyintézetbe akarták küldeni kezelésre, és azt mondták a lányuknak, hogy egy ártó démon szállta meg. Hogy ettől megszabadítsák, a helyi mecsetbe is elküldték egy ördögűző szeánszra.
“Mindannyian tudtuk, hogy nem szállt meg semmiféle démon, de úgy kellett tennem, mintha ez a démon valóban létezne. Eljátszottam hát, a szüleim pedig elhitték, de pár hónappal később újra elmenekültem. Ezután fordultam segítségért az Orosz LMBT Hálózathoz, és ők elbújtattak.”
Második szökése után hat hónappal tudta csak elhagyni Csecsenföldet. De elmondása szerint a nők közül csak nagyon kevesen ilyen szerencsések.
“Különösen a lányok számára sokkal nehezebb eljönni Csecsenföldről, mert őket nagyon ellenőrzi a család. Nem hagyhatják el csak úgy a házat, hogy valaki nem kíséri őket. Így a menekülésüket sokkal nehezebb megszervezni.”
A nő szerint ezért tartóztatnak le több férfit Csecsenföldön, mert a nőket szinte mindig a családtagjaik kísérik. Akiknek sikerült Oroszország másik részébe menekülni, azok is félnek beszélni a történtekről, még név nélkül is. Ő azonban azért döntött a nyilvánosság mellett, mert minél kevesebbet beszélnek erről, annál kevésbé fog változni a helyzet.
“Azt szeretném, ha az emberek beszélnének a létező problémákról, és beszélnének a csecsen leszbikus nők nehéz helyzetéről is, mert a nőkkel senki sem törődik. Ha megölnek egy meleg férfit, mindenki erről beszél. De ha egy nőt gyilkolnak meg, alig valahol számolnak be róla. Egy nőt elvihetnek az erdőbe, ott megölhetik, és hazamehetnek úgy, mintha mi sem történt volna. És se egy szomszéd, se egy rokon nem fog kérdezni semmit.”
