A genderforradalomtól a homofób gyűlöletkampányokig – Mirror Talks a Szigeten

A Sziget Fesztivál ideje alatt a Magic Mirror sátorban mindennap délután öttől kezdődik az LMBTQ témáknak szentelt Mirror Talks. A kerekasztalbeszélgetés-sorozat a genderforradalomtól a chemszexen át a transzfób és homofób politikai gyűlöletkampányokig számos aktuális kérdéskört érint. – Az egyes napok témáit és a meghívott előadókat a cikk végén részletesen megtaláljátok.
A hat nap során körbejárt témák avatott szakértőivel idén is Kanicsár Ádám András újságíró, aktivista beszélget, akit a Mirror Talks idei programjáról kérdeztünk.

Hat napon át több mint 20 meghívott vendéggel ültök ki a színpadra elég komoly témákat átbeszélni. Mit gondolsz, az alapesetben a szórakozásnak szentelt Szigeten miért érdeklődnek a fesztiválozók a Mirror Talks iránt?

A Szigetet szerintem nem véletlenül nevezik a Szabadság Szigetének. Aki akár egy alkalommal is ott van a fesztiválon, érzi, hogy ez egy teljesen külön világ, egy külön bolygó, ahol mindenki toleráns, megértő és mindenki szimplán csak boldog akar lenni. Szerintem a Sziget közönsége, főleg ebben a tényleg varázslatos atmoszférában, nyitottabbá válik a világra, és délután, a bulihegyek és a koncertek előtt szívesen hallgat meg egy ilyen beszélgetést. Bár ezek komoly témák, én mindenképpen szem előtt tartom, hogy fesztiválon vagyunk: néha kell egy-egy feloldozó vicc, egy-egy felrázó provokatívabb kérdés.
Régen bennem is voltak kételyek, de az évek alatt láttam, hogy a transz beszélgetésre jöttek például emberek transz zászlókkal, ők biztosan célzottan jöttek. De jó látni azt is, hogy van, aki csak betéved egy sörre, nem is tudja, mi folyik ott a színpadon, majd marad és a végén több kérdést is feltesz. Az, hogy a közönség amúgy nagyon aktív, és rengeteget kérdez, maga egy bizonyíték arra, hogy a Mirror Talks a Magic Mirror fontos része. Illetve az első napok után mindig vannak visszatérő arcok is.

Tapasztalsz olyasmit, hogy a fiatal generáció számára fontosak a közéleti, társadalmi kérdések?

Én idén még több fiatal arcot várok a közönség soraiba, több okból is. Egyrészt elképesztő, de ha például tizenéves gimnazistáról beszélünk, lehet, hogy épp a Mirror Talks egy órájában kapják meg azt a lelki bátorítást és egyfajta szexuális edukációt, amit ma iskolában esélyük sem lenne megkapni. Ami amúgy mélységesen szomorú, de elképesztően inspiráló is. Másrészt mióta a magyar politika ennyire ömleszti a nyakunkba a homofób és transzfób gyűlöletkampányt, láthatóan harcosabbá váltak a fiatalok is, mert egyszerűen felfedezték, hogy ha nem törődnek a közösségükkel és hallgatnak, akkor a gonosz nyer. Én mindenképpen érzek most egy pezsgést az LMBTQ közösségben, végre tényleg beszélni akarunk fajsúlyosabb témákról is. Én hiszem, hogy a homofób törvény egyfajta magyar Stonewall volt. Kaptunk egy óriási pofont és mindannyiuknak rá kellett jönnünk, hogy igenis figyelni kell a politikára, harcolni kell, és ahhoz, hogy ez jól menjen, meg kell ismernünk a történelmünket és kultúránkat. Emiatt nagyon hálás és izgalmas feladat volt amúgy a tematika összeállítása is, mert annyi, de annyi kibeszélnivaló van.

Milyen rendezőelvek alapján állítottátok össze az idei programot?

Örülök, hogy többesszámban kérdeztél, mert ez abszolút csapatmunka volt Ujvári-Pintér Györggyel, Zsorzzsal, akivel mindig Legarsszként készítünk interjút, de itt most nem zenész, hanem a Magic Mirrors feje. Két találkozón beszéltük át a témákat és nem volt könnyű dolgunk, mert tényleg rengeteg ötletünk volt. Picit félve tettük be a programba harmadjára is a vallás témáját, de egyszerűen mindig az a beszélgetés pörög a legjobban, a közönség imádja, nem tudunk elmenni mellette. Idén három világvallás képviselői ülnek egy színpadon. Az ilyenek jó, hogy megtörténhetnek.
Alapvető volt, hogy idén foglalkozunk a ballroom témával, ami szép lassan elkezdte az aranykorát élni, és Móritz Dani személyében van egy csodálatos zászlóvivője is Magyarországon – ő aznap amúgy bulit is tart. Mivel marketinszakember vagyok, fontos volt számomra, hogy a marketing is megjelenjen, így jövünk influencer témával. Zsorzs pedig a chemsex témát dobta fel egy konferencia miatt, amin részt vett korábban. Így összegyúrtuk a szex, alkohol és drogok mesterhármas témát, ami azért is üdítő, mert sose egyszerű a szex témát felvinni a színpadra, de közben meg kell, mert… Mert a szex mindenkit érdekel. És végre meg tudtam hívni Németh Ádám pszichológust, ami régóta tervben volt.
Minden évben fontos célunk az is, hogy hangot adjunk a transz közösségnek – ez most a gender téma feldolgozásával fog megtörténni, ami szintén kihagyhatatlan volt. Főleg, hogy mennyire nevetségesen félnek tőle egyesek.

Igen, az a kérdés szerepel is a szerdai napra tervezett Gender Playground témái között, hogy „Miért lehet félelmetesebb valaki számára egy kifestett férfiköröm, mint egy öngyilkosságba hajszolt tinédzser?” Szerinted miért retteg a politika ennyire a gendertől?

Mert a hatalomnak nem az számít, hogy az emberek boldogok legyenek, hanem az, hogy szolgálják őket. És a legkönnyebb ezt egy fekete-fehér rendszerben elérni, amiben nincsenek színek és árnyalatok. Az, hogy mindenki szigorúan nő és szigorúan férfi, egy borzalmasan egyszerű világot feltételez, amiben mindenki tudja a dolgát és amiben az évezredes szocializáció miatt mindenki elhiszi, hogy kényelmesen érzi magát. Holott igazából nem érezzük magunkat kényelmesen. Mindannyian szorongunk, hogy elég férfiak és elég nők vagyunk-e. Ha mindenki elkezdene ledobni szerepeket, elkezdene magának, a saját boldogságának megfelelni és megkérdőjelezné a rendszert, amiben élünk, az a politika számára nagyon kényelmetlen lenne. A mi országunkban ettől láthatóan félnek is. De tudod, nekem egy ideje a legjobb szórakozásom, hogy a politika kényelmetlenül érezze magát. Az pedig csodálatos lehetőség, hogy erről a témáról úgy tudunk beszélni, hogy csupa boldog, önazonos ember ül majd a színpadon, akik megmutatják a Szabadság Szigetén, hogy lehet tényleg szabadnak lenni.

Mennyire nehéz feladat egy-egy téma szakértőjét elhozni erre a rendezvényre?

Szerencsére nekem is, Zsorzsnak is és az ismerősi köreimnek is van egy nagyon tág networking rendszere, tele LMBTQ aktivistával és szakértőkkel, így szerencsére amint megvan a téma, könnyen társítunk hozzá neveket. A szervezés már nem olyan egyszerű feladat. Idén majdnem 30 ember fog ülni a színpadon velem, mindenkit meg kell találni, el kell mondani, mi ez, meg kell hívni, adminisztrálni kell, informálni kell… A Mirror Talks szervezése ezért is indul el decemberben. De nem tudom azt mondani, hogy ez nehéz munka, mert imádom minden percét. És az, hogy hat napon keresztül ilyen emberek ilyen témákat boncolgatnak Magyarországon, az egy igazi csoda.

A korábbi évek tapasztalati alapján hogyan fogadja a közönség a gyakran súlyos témákat?

Mint mondtam, ha elkezdünk nagyon komoly irányba menni, ami már úgymond nem túl fesztiválos, azért próbálunk lazítani. Persze nem mindig sikerül és nem is mindig kell, hogy sikerüljön. Volt már, hogy egy-egy történettől ledermedt a közönség és tényleg csend volt – egy sátorban egy fesztivál közepén! – mert mindenkit megrázott, hogy például egy transznemű fiatalnak mit kell átélnie a társadalmunkban. És volt, amikor még a Sziget közönségét is sikerült megbotránkoztatni. Az augusztus 11-i Trans Jesus, Silent Prayers előadás onnan kapta a címét, hogy két éve az egyik keresztény teológus kifejtette, hogy mivel Isten nem nélküli és Mária nő, ezért ha a kromoszómákat nézzük, Jézus akár lehet transznemű is. Amikor ezt elmondta, a közönség tényleg meg volt döbbenve, és láttam, hogy valakinek ez még a Szigeten sem fért bele. De mégsem háborodott fel senki – ahogy azt lehet, hogy a külvilágban megtenné –, hanem jelentkezett, kérte a mikrofont és vitába szállt. Volt, aki a telefonján kikeresett egy passzust a Bibliából és felolvasta angolul. Ez mennyire zseniális! De hát ettől zseniális ez a hely. A Mirror Talkson tudsz nevetni, meghatódni, vagy vitázni arról, hogy transz volt-e Jézus. De ami a legszebb, hogy bármi történik, itt mindig, mindenki tiszteli a másikat. És mindenki tanul.

Hány Stonewall kell Európában egy igazi queer forradalomhoz? – ezt a kérdést is körbejárjátok majd a We Need Our Stonewalls keretében, ahol magyar és külföldi aktivisták elemzik a közép-európai LMBTQ helyzetet. Mit gondolsz, mit tehet egy kis, sérülékeny közösség a politikai nagyhatalmakkal szemben?

Azt, hogy hangosak vagyunk. A politikai nagyhatalmak azt szeretnénk, ha mindannyian elfogadnánk az elnyomást és jogfosztást, és egy általuk kreált társadalmi rendbe simulnánk be, és elfogadnánk, hogy nekünk nem jár a normális élet. Amit a közösség tehet, hogy ezt nem fogadja el. És ha némaságot várnak tőle, akkor üvölt. Ennek az üvöltésnek pedig sok formája lehet. Lehet tényleg üvölteni az utcán, ami amúgy meglepően felszabadító dolog. De lehet egyszerűen elmenni a Pride-ra, kiállításokra, előadásokra, programot szervezni az LMBT Történeti Hónapon, önkéntesnek lenni, elolvasni egy könyvet és sztorizni róla, vagy megosztani egy cikket. És persze beülni a Mirror Talks-ra és nyitottnak lenni, meghallgatni, kérdezni. Aztán beszélni, beszélni, beszélni, felhívni mások figyelmét is a témákra és átadni a tudást.
Nekem a legfőbb célom mindig az, hogy ha valaki kimegy a sátorból és utána a haverjaikkal beszélgetnek egy sör mellett, hozza fel újra ezeket a témákat, mesélje el, mit hallott. És igenis beszéljenek például a transznemű fiatalokról. Vagy az egyház homofóbiájáról. Vagy hogy a transz fekete nők hogyan küzdöttek a fehér közép-európai meleg férfiak jogaiért. Minél többet beszélünk ezekről a témákról, annál világosabb lesz, hogy mindenkinek küzdenie kell az LMBTQ közösségért, hogy ez egy boldogabb társadalom legyen. Nem pedig szolgavérű társadalom.

Hat forró, nyári napon át moderálsz olyan beszélgetéseket, ahol fejben nagyon ott kell lenned. Mennyit vesz ki belőled ez a feladat? Tudod élvezni a Sziget szórakoztató részét ezután?

Pont azt beszéltük Zsorzzsal, hogy nagyjából a harmadik beszélgetés után azért elkezdem vágni a cérnát. Most nehéz dolgom lesz, mert az első három napon össze kell egyeztetnem a munkámat a marketingügynökségi feladataimmal, így a Szigetből sokat nem fogok látni, csak a Mirror Talksot. Napról napra fáradtabb az ember, de közben ezalatt a hét alatt annyi csodálatos emberrel találkozik, annyi érdekes dolgot hall, annyival tágabb lesz a világ, hogy a végén sokkal több energiát kapok, mint amennyit beleadok ebbe a történetbe. Én tényleg szerelmes vagyok ebbe a programba, nem tudom nem élvezni.
És persze fogok azért szórakozni is, Dua Lipát megpróbálom megnézni, de utána megyek is haza pihenni, mert ugye másnap munka. Muszáj lesz valaki miatt megnéznem Justin Biebert, de aznap lesz Woodkid is. De ha csak a Mirror Talksban maradnék végig, akkor is jól szórakoznék, idén is elképesztő repertoár lesz. És persze az augusztus 15-ig Ballroom parti szerintem fénypont lesz.

Volt olyan élményed a színpadon a korábbi évekből, ami valamiért különösen emlékezetes maradt a Mirror Talks kapcsán?

Az imént mesélt Biblia-felolvasás nagyon emlékezetes. De volt, hogy én jöttem zavarba, amikor egy szexuálpszichológus elmondta, hogy ő szereti a férjét beöltöztetni báránynak, miközben ő juhásznak öltözik és… hát elintézni a bárányt. Más, régi mirroros emlék is van, de azoknak talán nem itt van a helye. De komolyra fordítva a szót, a legjobb emlékek mindig azokhoz az emberekhez kötődnek, akik a beszélgetés után odajönnek, és elmondják, hogy mennyit jelentett nekik egy-egy történet, vagy csak az, hogy beszéltünk nyíltan olyan témákról, amiben érintettek. Egyszer egy lány jött odajött hozzám az utolsó napon, elmondta, hogy mindennap itt volt és meg akar ölelni. Ezek felemelő élmények. Ahogy például az is az volt, amikor egy lány egy picit kínos kérdést tett fel és Steiner Kristóf olyan filozofikus gondolatokkal válaszolt, hogy mindenkinek leesett az álla. És a provokatív lány jobb emberként lépett ki a Mirrorból.
És persze két éve az utolsó nap, amikor kitört az előadás alatt egy óriási vihar, és több száz ember jött be a sátorba az eső elől. Emlékszem, kiálltam a színpad szélére, körbenéztem, és elmondtam nekik, hogy tudom, hogy az eső miatt vannak itt, de azért tudjuk-e egy picit ünnepelni a melegjogokat együtt, ha már így alakult. Tudtuk.

Az elhangzott beszélgetéseket valamilyen formában meghallgathatja azért az is, aki akkor épp a Sziget egy másik rendezvényén vesz részt?

Remélhetőleg podcast formájában rögzítjük ezeket és utólag visszahallgathatók lesznek. Illetve én tervezek egy speciális kis kiadványt is. De azzal kapcsolatban még maradok picit titokzatos.