A debreceni polgármester szerint valaki vagy meleg, vagy magyar
Furcsa augusztus 20-án vagyunk túl. A legfontosabb nemzeti ünnepen, az államalapítás és a nemzeti összetartozás ünnepén a vezető politikusok mindenképp szükségét érezték annak, hogy kifejtsék, az LMBTQ közösség szerintük nem része a magyarságnak.
Kezdte a sort Orbán Viktor miniszterelnök, aki a Trianon-emlékmű avatásán mondott beszédében nemzetellenesnek minősítette a szivárványcsaládokat. Eközben Kövér László, az Országgyűlés elnöke a HírTV műsorában kijelentette, hogy bizonyos erősebb hatalmak
„mindenféle önazonosságot megpróbálnak feloldani és kiölni az emberből, úgy a nemzetit, mint a keresztényt, de hovatovább már a nemi identitást is. Kinek a szivárványos zászló, kinek a székely zászló.”
A 24.hu beszámolója szerint Kövér László elmondta azt is, botrányosnak tartja, hogy a főpolgármesteri hivatalra kikerült a szivárványzászló. A sort pedig Papp László, Debrecen polgármester folytatta a helyi Szent István-szobor avatásán mondott beszédében:
„Nem vagyunk egyformák. Budapesten nem lesz új Szent István-szobor, de lobog a szivárványos zászló, Debrecenbe pedig áll a Szent István-szobor, és a nemzeti színű zászló lobog. Ez a helyzet pontosan kifejezi, hogyan képzelik el ők ott, és mi itt Magyarország jövőjét.”
A videóban 10:25-től.
Nehéz mindezt másként értelmezni, mint hogy Papp szerint a kettő együtt nem fér meg, tehát nem lehet valaki egyszerre meleg és magyar. Ezt az értelmezést bizonyára értékelné mondjuk Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője is, aki az irodalomtörténészek szerint a saját neméhez vonzódhatott.
Érdemes megemlíteni, hogy az alig burkolt homofóbia eddig is tapasztalható volt az állami vezetők részéről, emlékezzünk csak Kövér hírhedt kijelentésére, miszerint „a normális homoszexuális nem tartja magát egyenrangúnak.”
Az azonban eddig nem fordult elő, hogy egy nemzeti ünnepen több vezető politikus is az LMBTQ közösség ellenében szólaljon meg. Mindezt lehetne akár úgy is értelmezni, hogy szívesen másolnák itthon a lengyel mintát, ahol Andrzej Duda elnökválasztási kampányát az extrém homofóbiára építették.
Intő jel lehetne ugyanakkor a magyar politikusok számára, hogy Lengyelországban az egyháznak és a vallásnak a magyarországinál nagyságrendekkel erősebb a befolyása. A homofóbiára épített gyűlölet azonban még így sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Duda éppen csak egy hajszállal tudta lenyomni Varsó LMBTQ-barát polgármesterét.