A Michigani Egyetem kutatói által publikált tanulmány szerint a biszexuális viselkedés hátterében álló genetikai variánsok reproduktív szempontból előnyösnek számítanak.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány arra kereste a választ, hogy ha a homoszexualitás reproduktív szempontból nem előnyös, az ehhez a viselkedéshez kapcsolódó gének miért maradhattak fenn az emberi genomban.
Az egyetem kutatói a nagy-britanniai Biobank mintegy 450 000 résztvevős genetikai adatbázisát használták és kérdőíveket is kiküldtek az adatbázisban szereplőknek.
Arra az eredményre jutottak, hogy azok a heteroszexuális férfiak, akik a biszexuális viselkedéssel összefüggő genetikai variánsokat hordozzák (biszexuális viselkedéssel összefüggő allél, BSB-allél) az átlagosnál több gyermeket nemzenek. Ráadásul a magukat kockázatvállalóként leíró férfiak hajlamosak több gyermeket vállalni, és nagyobb valószínűséggel hordoznak ilyen allélokat.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a férfiak biszexuális viselkedéséhez kapcsolódó allélok valószínűleg szaporodási szempontból előnyösek, ami magyarázatot adhat múltbeli fennmaradásukra és előrejelezheti azt is, hogy a jövőben is fennmaradnak” – mondta Jianzhi Zhang, az egyetem evolúcióbiológusa, a tanulmány vezető szerzője.
Az allélt összefüggésbe hozták a kockázatvállalással is. Arra jutottak, hogy a biszexuális viselkedés genetikai korrelációban áll a férfiaknál a kockázatvállalási hajlammal, a nőknél azonban nem. Elemzésük szerint a kockázatvállaló viselkedés összefüggött az utódok számának növekedésével.
Az azonos nemű emberek szexuális viselkedésének genetikai elemzése során az egyetem kutatói mind a biszexuális viselkedést, mind a kizárólagos azonos nemű viselkedést vizsgálták, amelyet eSSB-nek neveznek.
Amikor összehasonlították a biszexuális viselkedés genetikai alapjait az eSSB genetikai alapjaival, azt találták, hogy azok jelentősen különböznek egymástól. Megállapították, hogy az eSSB-vel kapcsolatos genetikai variánsok kevesebb gyermekkel korrelálnak, ami várhatóan idővel gyakoriságuk fokozatos csökkenéséhez vezethet.
A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy tanulmányuk az azonos neműek szexuális viselkedésének genetikai hátterét vizsgálja, és nem magát a viselkedést, amelyet genetikai és környezeti tényezők egyaránt befolyásolnak.
A tudományos közösséget megosztja a tanulmány
Más szakemberek kritikusan tekintenek a tanulmányra, felróva annak hiányosságait, például hogy kizárólag a résztvevők szexuális életével foglalkoztak. Azt is aggályosnak tartják, hogy a kutatás kizárólag a Biobank adatbázisára épül, ahol a résztvevők többsége 50 év feletti, vagyis olyan időszakban nőttek fel, amikor a nem-heteroszexuális viselkedést erős stigma övezte – ez pedig befolyásolhatta a kérdőívre adott válaszaikat.
Steven Reilly, a Yale School of Medicine genetikusa aggályosnak tartja azt is, hogy a kockázatvállalással kapcsolatos eredményeket egyetlen kérdésre adott válaszokból szűrték le, ahol ráadásul nem is volt nyilvánvaló, hogy mit értenek kockázatvállalás alatt.
Robbee Wedow, a Purdue Egyetem szociogenomikusa egyenesen veszélyesnek tartja, hogy egyetlen, gyenge lábakon álló tanulmány alapján vonjunk le következtetéseket a biszexualitás evolúciós hasznáról. A szakember attól is tart, hogy az eredmények nem megfelelő kommunikációja megbélyegezheti az LMBTQ közösséget.
