A világ számos részén még ma is akadályokba ütköznek azok az azonos nemű párok, akik együtt vállalnának felelősséget egy gyermek életéért. Az egyre népszerűbbé váló társszülőség egy megoldást jelenthet az évtizedek óta fennálló problémákra.
Nem minden szülő szerelmes egymásba
A társszülőség (angolul co-parenting) mint családmodell elvének alapjait a 21. század elején Olaszországban fektették le. Jóllehet ez már egy évszázadok távlatából ismert családmodell, azonban hivatalos megnevezése és a fogalom bevezetése a jogrendszerbe az olasz Elvált Szülők Egyesületéhez kötődik. Akkoriban két felnőtt ember akkor vált társszülővé, ha már nem kötötte össze őket romantikus kapcsolat, azonban mégis közösen neveltek gyermeket.
Ma már azonban a társszülőség intézménye túlmutat az alapkoncepción. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbak azok az esetek, mikor a társszülők (az esetleges szoros barátságon kívül) soha nem is álltak egymással semmilyen kapcsolatban. Egyetlen dolog köti össze őket: alkalmasnak találják egymást arra, hogy közösen neveljenek fel egy gyermeket.
Elsőnek joggal idegenkedhetünk a felvázolt családmodelltől, és elképzelhetetlennek tarthatjuk létrejöttét. Azonban gondoljunk csak bele, hányszor mondtuk már azt egy számunkra kifejezetten kedves, de egyébként romantikusan teljesen közömbös barátunknak, hogy „ha 20 év múlva is egyedül leszünk, majd nevelünk együtt gyereket”.
A társszülőség formái
A társszülőségnek több formája is lehet. Az egyik legszokványosabbnak mondható felállás az, amelyben egy heteroszexuális nő és egy férfi egy örökbefogadott vagy vér szerinti gyermeket nevel, azonban a két szülő között soha nem volt, vagy már nincs romantikus kapcsolat.
Egy másik, ennél sokkal újszerűbb modellben a gyermek felügyeleti jogát – legyen örökbefogadott vagy az egyik félhez vér szerint kötődő – több felnőtt gyakorolja. A különböző kezdeményezések hatására ma már több ország (pl. Amerika egyes tagállamai, Hollandia) jogrendszere is lehetőséget kínál arra, hogy egyszerre kettőnél több szülő köthessen jogi megállapodást a gyermekek közös neveléséről.
A társszülőség egy következő formája nagyban hasonlít a legelőször leírtakra, azonban ebben az esetben a szülők nem heteroszexuálisok. Azaz egy homoszexuális nő és férfi biológiai úton gyermeket nemz, akit ezután a szülők vagy ketten, vagy a párjaikkal együtt nevelnek fel. Természetesen egy további eshetőség az is, hogy egy leszbikus pár mindkét tagja teherbe esik egy homoszexuális férfi pár mindkét felétől, melynek köszönhetően minden társszülő vérrokonságban állhat a születendő gyermekek egyikével.
Társszülőség mint új perspektíva az LMBTQ társadalomban
Miközben a család és ezzel együtt a társszülőség fogalma fokozatosan átalakulni látszott szerte a világban, az újszerű modell lassan begyűrűzött az LMBTQ társadalomba is. Ennek oka az, hogy a társszülőségben rejlő lehetőségek kiaknázása ígéretes perspektívát nyitott az örökbefogadás területén a homoszexuális párok számára főként olyan országokban, ahol az azonos neműek gyermekvállalása nem engedélyezett.
Például két meleg férfi életében eljöhet az a pont, hogy gyermekvállalás mellett döntenek, azonban az adott ország hatályos jogszabályai alapján törekvéseik komoly akadályokba ütköznek. Mindezek mellett szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a legtöbbünkben él a vágy egy vér szerinti gyermek felnevelésére.
Ebben az esetben választhatják a homoszexuális párok a társszülőség valamilyen formáját. Bevonhatnak egy harmadik felet, például egy szintén gyermekvállalást fontolgató leszbikus nőt, akivel a férfi pár egyik tagja biológiai úton (akár mesterséges körülmények között, akár másként megoldva) gyermeket nemz. Így törvényes szülőkként elméletileg ketten, gyakorlatilag hárman vagy esetelg négyen (a nő párjával együtt) nevelik fel a megszületett gyermeket.
A tudomány válasza
Egy újszerű családmodell elterjedésével természetesen a legelső és joggal felmerülő kérdés az, hogy az így nevelt gyermekek pszichológiai és szexuális fejlődését miként befolyásolhatja.
A Charlotte Patterson által vezetett, eddigi legnagyobb kutatás során 106 olyan családot vizsgáltak meg, melyben a gyermekeket kettő vagy kettőnél több társszülő nevelte. A kutatás fókuszában a gyermekek szociálpszichológiai fejlődése, pszichológiai problémáik és iskolai teljesítményük állt. Patterson és munkatársai megállapították, hogy a társszülők által nevelt és a „hagyományos” családmodellben nevelkedett gyermekek lelki állapota, szexuális fejlődése és az iskolában nyújtott teljesítménye között nincs különbség. Patterson nem csupán a száraz tényekre és számokra hagyatkozott: a konklúzió levonása előtt a társszülők által nevelt gyermekek tanáraival, barátaival és azok szüleivel is interjút készítettek. A beszélgetőalanyok azonban a kezdeti szokatlanság érzésén kívül semmilyen, a gyermekeket érintő negatív tapasztalatról nem számoltak be.
Cathy Herbrand tanulmányában más aspektusból, a családon belül uralkodó viszonyok és a mindennapi helytállás felől közelítette meg a kérdést. Herbrand kiemeli, hogy azok a társszülők, akik hárman vagy annál többen nevelnek gyermeket, az átlagosnál jobban menedzselnek egyes gyerekneveléshez köthető problémákat, mint például a biztonságos anyagi háttér megteremtése vagy a mindennapok kötelező teendői (például iskolába kísérés, bevásárlás). Fontosnak ítéli meg azt is, hogy a társszülők egyenlő mértékben osztozzanak a gyermeknevelés szépségein és nehézségein, hiszen a gyermek csak így tud közel egyformán kötődni az őt nevelőkhöz, és így kerülhető el az alá- és fölérendeltségi viszonyok kialakulása a szülők között. Hebrand szerint a társszülőség kiválóan kiszolgálja mind a progresszív családfelfogást, mind azokat a konzervatív nézeteket, melyek a gyermekek egészséges fejlődését ellenkező nemű szülők meglétéhez köti.
Más családmodellekhez köthető kutatásokhoz képest a társszülőség jelenleg még kevésbé kutatott, azonban minden eddigi tanulmány hangsúlyozza: a gyermekek egészséges fejlődése nem a szülők nemén és – jelen esetben – számán múlik, hanem a rendezett, állandó családi körülményeken és a következetes, szeretetteljes nevelésen.
Társszülőség Magyarországon
Hazánkban jelenleg házastársi viszonyban álló, heteroszexuális párok fogadhatnak örökbe gyermekeket alapesetben. Az azonos nemű párok nem köthetnek házasságot Magyarországon, ezért a közös örökbefogadás számukra nem érhető el, egyedülállók esetében pedig a családokért felelős tárca nélküli miniszter engedélye szükséges. Éppen ezért az LMBTQ személyeknél vagy egy érdekházasságot követő adoptáció, vagy a biológiai úton való gyermeknemzés jöhet szóba.
Az ígéretes perspektívák ellenére Magyarországon a társszülőség fogalma alig ismert, és még kevesebb olyan emberről van tudomásunk, akik jelenleg is ebben a családmodellben élnek. Azok, akik szívesen belevágnának a küldetésbe, megfelelő platform hiányában nem találnak maguk mellé alkalmas társszülő-jelöltet, de már az egyszerű tapasztalatcsere is akadályokba ütközhet.
Ezen problémákra reflektálva indult Baricz Tamás kezdeményezésére egy új Facebook-csoport, a Társszülők Magyarországon. A most születő csoport célul tűzte ki, hogy összekösse azokat az embereket, akik érdeklődnek a társszülőség iránt, akik éppen most szeretnének családdá válni és társszülőt keresnek, vagy már társszülők és szívesen osztanák meg tapasztalataikat másokkal.
Bukva Mátyás
Instagram: @cats.on.c0caine
