A bezárt mozik miatt felértékelődött az otthoni televíziózás, amihez számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre. A Netflixtől az HBO-ig számos streaming-szolgáltatónál megtalálhatóak a saját gyártású, LMBTQ szereplőket bemutató vagy a témát feldolgozó műsorok. Méghozzá annyi, hogy még a kedvenceinket is csupán egy három részes sorozatban tudjuk bemutatni. Az első és a második rész után lássuk, mit érdemes néznünk!
A BBC minisorozata, az Egy nagyon angolos botrány (2018) a Jeremy Thorpe brit politikus körüli botrányt taglalja. Nagy-Britanniában VII. Henrik rendelte el 1533-ban, hogy az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot kötél általi halállal büntessék. A rendelet 1861-ig volt hatályban. Ezt változtatták 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre, majd 1885-ben két év kényszermunkával súlyosbított szabadságvesztésre (Oscar Wilde is ennek esett áldozatául). A XX. századba belépve a helyzet mit sem változott, a homoszexuális férfiak ellen több ezer pert indítottak, ugyanakkor a leszbikusságot általában megtűrték. Az 1950-es években merültek fel először kétségek a törvénnyel kapcsolatban, ezért a kormány 1954-ben bizottságot állított fel a homoszexualitás és a prostitúció jogi tanulmányozására. 1957-re fogalmazódott meg az igény, hogy a felnőttek magántermészetű homoszexuális kapcsolata ne legyen büntethető, ezt követően több próbálkozás is történt a homoszexualitás dekriminalizálására, amelyet 1967-ben sikerült elérni (Skóciát és Írországot azonban a nyolcvanas évekig nem érintette a törvény). A jogi fogalom orvosi fogalommá alakult.
Jeremy Thorpe alsóházi képviselőként még 1961-ben ismerkedett meg egy lovászfiúval, és bár románcuk nem tartott sokáig, Norman Josiffe (vagy ismertebb nevén: Norman Scott) folyamatosan zsarolta Thorpe-ot, aki 1967-ben a Liberális Párt elnöke lett. A politikus nem tudta elsimítani az ügyet, ezért 1968-ban felmerült benne a gondolat, hogy elteteti láb alól zsarolóját, de csak 1974-ben tett komolyabb lépéseket, ami végül a karrierjébe került. Tekintettel az ügy kényes voltára, a sztori megírása során igyekeztek minden vitatható dolgot tisztázni, minden részletre odafigyelni, amelyhez az író, újságíró és televíziós kritikus John Preston azonos című könyvét vették alapul, ám a sorozat még így is (vagy éppen ezért) Thorpe 2014-es halálát követően készülhetett csak el. Sok más egyéb elismerés mellett BAFTA-, Emmy- valamint Golden Globe-díjakból és jelölésekből is kijutott a produkciónak, amelyben Hugh Grant alakítja Jeremy Thorpe-ot, Ben Whishaw Norman Scottot.
Az Évek alatt (2019– ) a Manchesterben élő Lyons család történetét mutatja be 2019 és 2034 között, akiknek az élete egyetlen éjszaka alatt megváltozik és felgyorsul. A sorozat ugyancsak a BBC produkciója és Russell T. Davies írta, aki a disztópikus fekete komédiában a létező legpesszimistább forgatókönyvet vázolja fel. Trumpot újraválasztják, majd atomrakétát lő ki egy kínai mesterséges szigetre, Oroszország megszállja teljes Ukrajnát, Európát pedig elözönlik az ukrán menekültek, de még Magyarország is terítékre kerül. A Brexit után London előkelő részeit kerítéssel választják el a szegényebb negyedektől, a fiatalok valódi Instagram-szűrőkkel takarják az arcukat, és az embereket a technológiával ötvöző transzhumanizmus is elterjedőben van. Lyonsék életébe 2019 végén kapcsolódunk be, van köztük meleg, fekete, kerekesszékes, transzhumán, és még egy ukrán menekült is hozzájuk csapódik. Az ország vezetésére egy szókimondó, demagóg üzletasszony, Vivienne Rook (Emma Thompson) készül fel. Mondhatnánk, hogy mindez mennyire valószerűtlen, de 5-10 évvel ezelőtt is szinte minden annak tűnt a jelent illetően. Hogy ez mennyire igaz, a következő évekre jósolt dolgokból néhány már 2020-ra megvalósult, pedig még nagyon az év elején járunk.
A Sírhant művek (2001–2005) az Amerikai szépségért Oscar-díjat nyert, nyíltan meleg Alan Ball alkotása, akit leánytestvérének elvesztése inspirált. A sorozat a Fisher & Sons nevű temetkezési vállalatnál játszódik Los Angelesben. A sztori kiindulópontja, hogy apjuk halála után a Fisher-fivérekre, az önmagát kereső Nate-re (Peter Krause) és a melegségével küzdő Davidre (Michael C. Hall) hárul a családi vállalkozás továbbvitele. A szokásos családi dráma-sorozatoktól az különbözteti meg ezt a zseniális alkotást, hogy a halált mint témát minden egyes részben más szempontból járja körül, miközben az út, amit az egyes szereplők végigjárnak, is különösen izgalmas. A sorozat 3 Golden Globe mellett további 55 díjat és 162 jelölést tudhat a magáénak.
A dolog folyamatban (2019– ) főszereplője Abby (Abby McEnany), a 45 éves (saját bevallása szerint) kövér, leszbikus nő, aki megismerkedik egy transzszexuális férfival és ettől alapjaiban változik meg az élete. A chicagói komikus a saját tapasztalataiból merített és saját zsebből finanszírozta a pilotot. Támogatóként a transznemű Lilly Wachowski állt be a sorozat mögé. A történet szerint Abby közli a terapeutájával, hogy a kollégájától kapott 180 darabos mandulacsomagból minden nap kidob 1 darabot és ha nem fordul jobbra az élete, mire elfogy, akkor öngyilkos lesz. A decemberi bemutatkozást követen a sorozat nagyon jó visszajelzéseket kapott, ezért a Showtime egy 10 részes második évadot rendelt be idén januárban.
Az L: A Q generáció (2019– ) ugyancsak egy Showtime produkció és nem véletlen, hogy sokaknak ismerősen cseng a címe. Az L című sorozat, amely Los Angeles-i leszbikus és biszexuális nők, valamint a családjuk és szerelmeik életét mutatta be, 2004 és 2009 között futott (nálunk 2005 októberében debütált). Főszereplői Jennifer Beals, Katherine Moennig és Leisha Hailey voltak, akik egy évtized elteltével visszatértek a képernyőre (produceri teendőket is ellátva). Ilene Chaiken (aki maga is meleg), az L megálmodója régóta fontolgatta a folytatást, aminek Trump megválasztása adott lökést. Úgy vélte, hogy ez az esemény hozzájárul majd a gyűlöletbeszéd elterjedéséhez, amivel az ilyen jellegű produkciók szembe tudnak helyezkedni. A régi szereplők mellett olyan nevek tűnnek fel az új szériában, mint Jacqueline Toboni (Easy), Arienne Mandi, Rosanny Zayas (Orange is the New Black), Freddy Miyares (When They See Us), Carlos Leal (Better Call Saul), a transznemű Leo Sheng, és Jamie Clayton (Sense 8). Az eredeti sorozat pozitív fogadtatásban részesült, bár többen megjegyezték, hogy az LMBTQ közösséget nem feltétlenül reprezentálta, hiszen szereplői főleg sikeres, gazdag, nyíltan leszbikus, fehér nők voltak. Erre most jobban odafigyeltek.
Az Eufória (2019– ) a személyes kedvencem tavalyról. Az amerikai tinidráma egy 2012-es izraeli sorozat alapján készült, és középiskolásokat mutat be, akiknek bőven kijut a szexből, a drogokból és az erőszakból, miközben a körülöttük élő felnőttek legalább ennyire elcseszettek. A főszereplő 17 éves Rue Bennettet, aki drogfüggőként keresi helyét a világban, Zendaya alakítja. Én őt eddig csak a Pókemberből és A legnagyobb showmanből ismertem, de a tehetsége nem volt számomra kérdéses; hozzá hasonlóan gyakorlatilag az összes fiatal színész és színésznő is elképesztő teljesítményt nyújt. A kitaláló Sam Levinson a saját tinédzserkori drogfüggőségét írta bele Rue karakterébe, míg Hunter Schafer és Barbie Ferreira a saját karakterük fejlesztésében vettek részt személyes élményeik alapján. A sorozat különleges atmoszférája – többek között – a zenének (érdekesség, hogy minden rész egy rap szám címét viseli) és a fényképezésnek köszönhető, utóbbi esetében négy részért Rév Marcell felelt. A cselekmény felsorakoztatja az összes létező problémát, amivel a 2000 után született generáció szembesülhet, ezekhez ráadásul háromdimenziós karaktereket állít elő, mindenkinek megvan a saját története. Legfőbb erőssége talán, hogy nem ítélkezik, csak elmond és megmutat.
Horváth Ádám
A képernyő elé szögezve – Kedvenc LMBTQ sorozataink – 2. rész
A képernyő elé szögezve – Kedvenc LMBTQ sorozataink – 2. rész
