„Látnom kell a kollégákban, hogy számukra a Funzine nem csak egy munka” – Interjú Novotta Krisztinával

Kevesebb, mint tíz év alatt érte el, hogy magazinja, a Funzine egy olyan médiacéggé nője ki magát, ami több magazinnal fedi le a piacot, és szinte minden lehetséges rendezvény különkiadásáért felel. Bár egy irodában ülünk, mégis nehéz volt elkapni egy fél órás interjúra is, hiszen Novotta Krisztina nem az az ember, aki könnyen ráér arra, hogy egy kávé mellett elmesélje sikersztoriját. A folyamatosan pörgő, meetingről meetingre szaladó üzletasszony két telefonhívás közben szerkeszt meg három levelet, ő írja a nap első e-mailjét és az utolsót is. A Funzine Média ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Mi volt a Funzine előtt?

Novotta Krisztina: Amikor gyakornokként próbálgattam a szárnyaimat egy cégnél, már az első napon éreztem, nem nekem való, hogy egy globális multi mókuskerekében futkározzam. Ennek ellenére tíz évet lehúztam ilyen helyeken. Nagy szerencsém volt, mert olyan cégeknél helyezkedhettem el, ahol abszolút ki tudtam tanulni az összes olyan feladatot és munkaterületet, ami szükséges volt a marketingmenedzsmenthez. Tulajdonképpen a szakma csúcsán, egy nagyon jó pozíciót dobtam félre és ugrottam a szakadékba a Funzine-ért.

Hogy kezdődött el a Funzine története?

N.K.: Novotta Ferenc fejéből pattant ki 2006-ban a kérdés, hogy miért nincs angol nyelvű ingyenes programmagazin Budapesten. Ekkor már 3-4 napos hosszabb hétvégékre önálló szervezésben jöttek a turisták az addigi esernyős csapatokkal szemben. Az expatokkal mindennapos volt a találkozásom, hiszen akkoriban a Nestlében egy közép-európai marketingcsapatban dolgoztam egyedüli magyarként. Így a magazin hiányával a valóságban is találkoztam.

Jó multi-katonaként csináltam egy kutatást, hogy van-e erre igény, meg lehet-e valósítani, kik vannak a piacon. Aztán jött az ős-Funzine időszak, mikor saját befektetésből elindítottuk a lapot. Teljesen abszurd és irreális módon képzeltem el, hogy majd 12 óra munka mellett salesezek is. Ferkó pedig a grafikus mellett ült hetente 2-3 napot, és próbálták összetolni a magazint. De valószínűleg ezt a fanatizmust mutatva sikerült befektetőt találnunk. Három és fél hónap után volt egy durván fél éves szünet, akkor már folytak a tárgyalások a befektetőkkel. Aztán fél évre rá jött ki az első szám egy friss, új csapattal.

Megalakult a magazin, kiadtátok, lettek befektetők. Milyen mérföldkövek voltak?

N.K.: A koncepcióban voltak mérföldkövek. Először csak turistákban gondolkodtunk, aztán láttuk, hogy az itt élő külföldieknek sokkal nagyobb szükségük van egy ilyen magazinra. Átálltunk a kétheti megjelenésre, majd a havira. És átnyergeltünk a szerkesztői ajánlókra, szemben az imidzs hirdetésekkel.

Mi volt az evolúció első lépése?

N.K.: Napjainkban már teljesen abszurd, de 2006-ban kérdőjeles volt, hogy csináljunk-e website-ot. Mi már akkor gondolkodtunk, hogy legalább egy tükrös site-ja legyen a print megjelenésnek.  Aztán persze láttuk, hogy sokkal több tartalmat kell adni, és figyelve a piaci igényeket 2-3 évente váltottunk is egy-egy újabb oldalra, mind funkcióban, mind megjelenésben.

Cégünk számára fontosak az általunk szervezett rendezvények is. 2006-ban egy amerikai szerkesztőnk kérdezte meg, hogy mit csinálunk Halloweenkor. Mi csak néztünk: mit kellene csinálnunk? Ő azt mondta, hogy buli kell, és higgyük el, működni fog a dolog. Sok bizalmunk nem volt az egészben. Végül ezer ember tolongott beöltözve. Voltak turisták, rengeteg expat, és kevés magyar, hiszen számunkra a Funzine kezdetben egy underground sztori volt. Ekkor tapasztaltuk meg, hogy mennyire fontos a rendezvények szervezése.

Mi most a helyzet a print kiadványokkal?

N.K.: Következő termékeink a Balaton Funzine és a Hungary Funzine voltak. A Turizmus Zrt. maga keresett meg minket, hogy tetszik nekik ez a fiatalos irány és csináljunk valamit együtt. Közös erővel kezdtük el mindkét magazint. Akkor lettünk Funzine Media, a Funzine portfólió létrehozásával, a szimplán Budapest FUNZINE egytermékes működésünkről továbblépve. Ezzel egy időben tudtunk egy relatív biztos partneri kört kiépíteni, akik látták, hogy tartalomban és dizájnban is hozzuk azt a minőséget, amiben megbízhatnak. Egyre többen jelentkeztek be, hogy velünk szeretnék megcsináltatni a külön kiadványaikat, így a Sziget-fesztiválok, a Nemzeti Táncszínház vagy a Budavári Borfesztivál. Az utóbbi években pedig megszületett az egyetemistáknak szóló Funiversity és a magasabb kategóriákat megcélzó Luxury Funzine is.

Milyen most a piac, amiben a Funzine egyfajta anyahajóként elhelyezkedik?

N.K.: Az elmúlt években nagyon letisztult. Ennek nézhetjük a jó oldalát, mert kevesebb az esetleges konkurenciával való nehézség. De abból a szempontból nem biztos, hogy jó dolog, hogy csak mi vagyunk a tengeren, küzdve az elemekkel. De láthatjuk, hogy kinek milyen szerepet tölt be a Funzine az életében. Érzékeljük, hol vannak kitöltetlen rések a piacon. A márka kiterjesztésének érdekében pedig igyekszünk minden olyan különszámot elnyerni, ami a Funzine-nal ég bele a kedves olvasó elméjébe.

Milyen csatákat kell megvívni ezen a piacon?

N.K.: Nagyban befolyásolja a piac helyzetét, az együttműködő partnereink döntését és gondolkodásmódját a gazdasági helyzet. Annak megfelelően látják, hogy mi az, amire jönnek vagy nem jönnek a turisták, hol szállnak meg, mire költenek. Hatással van ránk, hogy maga a hirdetési és kommunikációs piac mennyire változik, mennyire hisznek az online, a print vagy a közösségi média erejében. Ha azt látjuk, hogy valamilyen termékünkkel nem tudjuk kellően elérni vagy meggyőzni a célcsoportot, akkor nekünk is változtatni kell. Fejlődni kell a piaccal. Nem szabad leállnunk, folyamatosan tanulnunk kell.

Nehézség, hogy ingyenes médiumként mindent csak szponzorációból és hirdetésből tudunk előállítani. Meg kell tudnunk teremteni a finom egyensúlyt a tartalom és a hirdetési anyagok arányaiban. Hiszen ha nem elég hiteles a médium, az olvasók nem azt fogják használni mértékadó forrásként.

Milyen embereket szeretsz magad köré gyűjteni?

N.K.: Fontos, hogy mindenki magáénak érezze a Funzine-t. Szentül hiszem, hogy ezt megérzik az olvasók az írásban és a grafikában. Nálunk ha valaki lemegy este egy szórakozóhelyre a barátaival inni, és lát egy esetleges partnert, akkor ezzel kezdi reggel az irodában. Alapvető, hogy aki nálunk dolgozik, a magánéletében is úgy gondolkozzon, mintha az ő cége vagy gyereke lenne a Funzine. Látnom kell a kollégákban azt a fajta hozzáállást, hogy számukra a Funzine nem csak egy munka. A magazinra is azt mondjuk, hogy nemcsak egy magazin, hanem egy életérzés.

Most már Magyarországon is egyre égetőbb a print versus online probléma. Hogy állsz ehhez a kérdéshez, mint egy olyan cég ügyvezetője, ami túlnyomóan printben mozog?

N.K.: Ebben a kategóriában még mindig jellemző, hogy a print terméket jobban elfogadják. Amíg nem tudunk eleget nyomni és gyártani az újságokból és a terjesztési pontok folyamatosan bejelentkeznek, addig ebben a kategóriában nagyon messze vagyunk attól, hogy a print veszélyéről vagy eltűnéséről beszéljünk.

Milyen női vezetőként a szakmában?

N.K.: Szerintem nagyon jó. Mindig a pozitív oldalát éreztem ennek, sosem tapasztaltam, diszkriminatív megnyilvánulást senki felől. Könnyebben lehet a nőiességet ilyen módon használni, persze azért nem visszaélve vele. A média tipikusan olyan terület, amiben nem árt, ha az EQ szerepet játszik egy döntésben, a meggyőzésnél vagy a tárgyalásnál.

Mi lehet a nagy titok? Mit tudsz üzenni azoknak akik most indulnak el az életben?

N.K.: Ha valaki igazán csinálni szeretne valamit és hisz is benne – a hit talán a legfontosabb tényező –, akkor az nem csak szerencse kérdése. Fognak jönni azok a kollégák és helyzetek, azok az új dolgok, amikkel meg tudja valósítani a terveit. Nem egyszer láttam olyan elhaló kezdeményezéseket, amiknek azért lett vége, mert nem hittek bennük eléggé. Kicsit ellent fogok mondani magamnak, de mindezek mellett az is fontos, hogy meglegyen a rugalmasság. Annyira gyorsan változik a világunk, a környezetünk, a piaci, az olvasói, partneri igények, hogy készen kell állni a cél módosítására az elérése érdekében. És persze kellő kitartás. Az elengedhetetlen.

Szerző: Kanicsár Ádám András