A titokzatos műkincstolvaj, Mimi (Hámori Gabriella) meglovasítja a Louvre-ból Kleopátra legyezőjét. Nem először csinál ilyet: egy ragadozó ügyességével és ruganyosságával veti rá magát a kiszemelt áldozatra hajmeresztő kunsztok kíséretében. Mike Kowalski (magyar nyelven Makranczi Zalán, angol nyelven Márton Csaba hangján szólal meg), a washingtoni magánnyomozó ered a nyomába, látványos, egyben pusztító macska-egér játékba kezdve.
A helyszín különböző évtizedek Párizsának keveréke, minden olyan ismerős és mégsem az. Mimi az öntörvényűségével kihúzza a gyufát megbízóinál, ami közvetlen életveszélybe sodorja. A kleptomániában szenvedő egykori cirkuszi akrobata – szenvedélyét csillapítandó – bejelentkezik a Polyart Klinikára a híres művészetterapeutához, dr. Ruben Brandthoz (Kamarás Iván), akit festményekben tobzódó lázálmok gyötörnek. Mimi eközben sem áll le, és sorra látogatja a híres gyűjteményeket, a betegekből toborozva csapatot. A biztosítók nyomravezetői díja az alvilág fantáziáját is megmozgatja. A lány és a doki szövetséget kötnek, már nem tudni, ki az orvos és ki a páciens, ki dolgozik kinek. Az egész világon bárhol lecsaphatnak, egyetlen híres festmény sincs biztonságban. Mike és asszisztense egy lépéssel lemaradva követik a bandát, és a saját démonaival is küzdő nyomozó a múltban keres választ a kérdésekre.
A Ruben Brandtot jegyző Milorad Kristić Novi Sadban (Újvidéken) született 1952-ben. 30 évesen döntött úgy, hogy jogi diplomáját a fiók mélyére száműzve inkább művész lesz. 1989-ben költözött Magyarországra, azóta itt él. Festőként az egész világon ismerik, 1995-ben a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medvét nyert a My Baby Left Me című animációjával. Galériát indított be, CD ROM-ot készített a 20. századi történelemről, a képzőművészet és a multimédia több műfajában is kipróbálta magát. A fotós, szobrász, díszlettervező, rendező, forgatókönyvíró, producer még 2011-ben írt egy darabot a Műcsarnok számára, amelyet a Forte Társulat adott elő. A címszereplő Ruben Brandt (akinek a neve Rubens és Rembrandt nevéből lett összeollózva) társaival a világ neves gyűjteményeit fosztogatva bővíti a sajátját anélkül, hogy az így megszerzett műkincseket bárkinek is eladásra kínálná. Mike Kowalski magándetektív ered a nyomába, aki klasszikus filmeket néz lenémítva, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. A világsajtó a rablóbandával van tele, nyomoz utánuk az Interpol, és fejvadászok hajtanak rájuk. Kowalski oldja meg a rejtélyt, magyarázatot kapva Ruben Brandt és társai tettére. A darab műfaját múzeumszínházként írták le: a Műcsarnokba betérő látogató napközben egy kiállítást nézhetett meg, este pedig a színházi előadást.
Ez nőtte ki magát egész estés animációvá három év alatt egy lakásgalériából indulva, hogy egy rajzfilmstúdióban nyerje el végleges formáját. Százan dolgoztak rajta, nemzetközi porondra készülve a szereplők szájmozgását az angol nyelvű szöveghez igazították, a magyar utószinkront részint ugyanazokkal a színészekkel rögzítették. Az egész olyan, mint egy kultúrtörténeti utazás, ami egyetlen pillanatra sem ül le. Dinamikus, lüktető, a rendszeresen visszatérő vonat zakatolása végig ott van a fejünkben, mintegy diktálva a tempót. Elképesztően részletgazdag, azonnal szembetűnik a fény-árnyék játéka és az akciófilmekbe illő kameramozgás. Minden olyan valóságos, de az alkotók által megálmodott világ teljesen egyedi a maga „kosfejű” szereplőivel, az épületekkel, terekkel és járművekkel, amelyek egy-egy festőt és/vagy korszakot idéznek. A művészeti alkotások azonban némileg eltérnek az eredetitől, szerves egységet képezve a környezettel; az egész olyan, mint egy nagy, élő organizmus. A textúrák és struktúrák minősége precíz és igényes munkára utal, olcsó megoldásnak itt nincs helye. Még a szúnyogcsípés is művészien van megrajzolva. A kidolgozott, többdimenziós (kivéve, aki direkt nem az) karakterek múlttal, érzésekkel, gondolatokkal és motivációval bírnak.
A cselekmény tömény akció és rejtély, fordulatokban gazdag és kiszámíthatatlan. Az álom, a fantázia világa keveredik a valósággal. A film mondanivalója és ábrázolásmódja teljesen egyedi, minőségét tekintve felveszi a legnagyobbakkal a versenyt, gondolatisága talán még túl is mutat rajtuk. A filmben felcsendülő zenék és dalok többsége (Cári Tibornak köszönhetően) szintén ismerős, de mégis másnak, újnak hatnak és hozzátesznek a film egyediségéhez. Az egzisztenciális válság művészet általi megformálása rendkívül izgalmasra sikeredett. A Rubent Brandt, a gyűjtő a művészetkedvelők Ready Player One-ja a millió rejtett és kevésbé rejtett utalásával. Hivatalosan november 15-étől látható a mozikban, de premier előtt több mozi is műsorára tűzte. Hazai és nemzetközi (Locarno, Szarajevó stb.) fesztiválon is bemutatkozott már nagy sikerrel. Nagyon régen készült nagy költségvetésű, egész estés animáció, sokan már most a Macskafogóhoz hasonlítják, de azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy felnőtteknek szóló filmről van szó. Ugyancsak jó hír, hogy a tengerentúlon a Sony fogja forgalmazni.
Horváth Ádám
Ruben Brandt, a gyűjtő
magyar animációs akció-thriller, 96 perc, 2018
korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlottRendező: Milorad Kristić
Forgatókönyv: Milorad Kristić
Szereplők: Kamarás Iván, Makranczi Zalán, Hámori Gabriella
Zene: Cári Tibor
