Tornádó, vipera, lepényhal – ez csak néhány azok közül a csóktípusok közül, amelyekkel szinte már mind találkoztunk, és amelyek ismételten elkerülhetetlenek, ha egy szakítás után újra felszállunk a randivonatra. Miután szabályszerűen megvoltak a felejtős pasik és a felejtős éjszakák, egy idő után ismét vállaljuk egy esetlegesen horrorba fulladó első randi kockázatát, hogy lehetőséget adjunk egy varázslatos jóéjt-csókra a kapuban. Ez a csók azonban sokszor nem közös jövőnk záloga, hanem írmagja a gondolatnak: miért nem maradtam inkább otthon?
Hivatalosan most lesz négy hónapja, hogy szakítottunk az exemmel. Azt persze még követte egy se veled, se nélküled időszak, majd egy közös út Párizsba. Mindez kellett ahhoz, hogy végül belássam: sokkal jobb nekem nélküle. Ironikus, hogy a szakítás feldolgozásához pont annyi idő kellett, mint a kapcsolatban töltött hónapok fele, alátámasztva ezzel Charlotte állítását a Szex és New York című sorozatból. Ez az időszak együtt járt néhány felejtős éjszakával, azzal, hogy egy időre kifordultam saját magamból, és azzal, hogy végül visszataláltam az önmagamhoz vezető ösvényre.
Visszaérve pedig új célt tűztem ki magam elé: megtalálni a szerelmet. Így hát visszaszálltam a randivonatra. Tudtam, hogy a sebeimet nyalogatva nem lesz könnyű ismét megnyílnom, de mindig is a mélyvízbe-dobás híve voltam, így hát kiengedtem a kéziféket és begyújtottam a kazánt. Gőzerővel robogtam vissza a húspiacra, nem is olyan soká pedig felszállt mellém az első, a második, majd a harmadik randipartnerem. Utánuk még többen hozták magukkal egy lehetséges boldog párkapcsolat reményét, ám szinte azonnal el is nyelvelték a lehetőséget. Hiszen mit kezdjek hosszú távon olyannal, aki viperaként dugdozza a számba a hegyes nyelvét, vagy mint egy gyík, csak néha-néha dugja ki azt? Ez csak kettő abból a 11 reménytelen csóktípusból, amelyeket megtapasztaltam az elmúlt időszak és korábbi szingli létem során.
A harmadik fajtát szimplán lepényhalnak hívom. Ő egyszerűen csak kinyitja a száját, és löttyedt lefetyelőjével arra vár, hogy egyedül te tégy csodát. Az ő tökéletes ellentéte az, aki lefetyelni kezd, és nyállal teríti be az egész arcod. Mást a szánkon belül nem lehet lelőni: ő a nyelvét tornádóként forgatva játszik fogócskát a miénkkel, míg más egészen a torkunkig mászik, és csillapíthatatlan étvággyal kezdi nyalogatni a gigánkat. Ez utóbbi esetében is alig kapunk levegőt, hát még azzal csókolózva, aki olyan szinten bepörög, hogy egyszerűen időnk sem marad lélegezni.
A Fullasztó mellett persze a Nyálgép típusú fazon is sok gondot okozhat, aki szó szerint úgy belenyáladzik a szánkba, hogy még a légcsövünket is ellepi. A vákuum-szerűen csókolózó pasik ugyancsak megakadályozhatnak légzésünkben, sőt, ők még a maradék oxigént is kiszívják belőlünk, úgy ránk cuppannak. Ez azonban még mindig jobb lehet azoknál, akik fogkefének képzelik a nyelvüket, amely szinte önálló életre kelve a fogainkat kezdi sikálni. Végül, de nem utolsósorban ott vannak a harapósok, akiknek fétise bizonyos izgalmi állapotban még jól is jöhet, de persze csak mértékkel. Hiszen mi a jó abban, ha valaki csókolózás közben már-már véresre harapja a szánkat? – persze, ha mazochisták vagyunk, akkor ez nem kérdés.
Ám ha mindettől szeretnénk megkímélni magunkat, a rossz hír sajnos az, hogy előre senkiről sem tudjuk megállapítani, hogy ő maga a csókkirály, vagy egy smárbalek. Ha pedig kiderül, hogy utóbbi, csak annyit tehetünk, hogy megköszönjük neki a randevút, majd megválunk tőle. Ha nagyon tetszik nekünk, persze elgondolkodhatunk azon, hogy érdemes-e tanítani őt, ám mielőtt iskolapadba ültetnénk egy felnőtt férfit, gondolkodjunk el rajta: mi másra kellhet még megtanítanunk őt a jövőben?
Máthé Bence
Hevesi Kriszta szexuálpszichológus válaszol
A csók a szex előszobája, sok mindent elárul a két személy közötti kémiáról, temperamentum- illeszkedésről, szenvedélyről. Olyannyira fontos, hogy van, hogy az első csók egyben az utolsó is, hiszen rögtön érezzük, hogy nem passzolunk össze.
Ritka az, hogy egy felnőtt ember elfogadja tőlünk, ha meg akarjuk tanítani csókolózni! Nagyon szerelmesnek kell ahhoz lennie, hogy egy kis „kozmetikázásra” hajlandó legyen a kedvünkért. Így azonban alárendelt szerepbe kerül, és az egyenlőségre törekvő kapcsolatnak nem tesz jót. Az is kérdés, hogy mi mennyire tudunk felnézni rá ezek után. Picit és finoman lehet alakítani, azonban az időzítés és a szavak megválasztása, a hangsúlyok is roppant fontosak!
Az ember érzi magán, amikor már kész a nyitásra – ha egyre inkább megakad a szeme egy vonzó személyen, észreveszi az érdeklődő pillantásokat. Az új és potenciális partnerek nem tehetnek róla, hogy megégettük magunkat az exünkkel. Nem torolhatjuk meg máson a saját kudarcunkat. Akkor tudunk igazán nyitni egy új párkapcsolat felé, és nem csak a szexszel szerezni önigazolást, ha a másik személyiségére figyelünk. Így tudunk kötődni, beleszeretni, és újra kapcsolódni egy érzéshez.
A kezdeti óvatosság természetes, de ne engedjük, hogy a múlt tönkretegye a jövőt. Ha nem tudunk megbízni a másikban, megmérgezzük a kapcsolatot felesleges féltékenykedéssel és távolságtartással. Azok a bástyák, amelyek a rossz érzéseket tartják távol tőlünk, a jókat sem engedik eljutni hozzánk.
