Filmajánló – Kszi, Simon

A Kszi, Simon című film (és az alapjául szolgál regény) főhőse, Simon Spier (Nick Robinson) teljesen átlagos középiskolás pszichológus anyával (Jennifer Garner), ex-sportoló apával (Josh Duhamel), és egy saját magát folyton kritizáló, konyhaművész lánytestvérrel (Talitha Eliana Bateman). Simon segít apa béna évfordulós videóját ráncba szedni, és részese annak, ahogy a szebb napokat látott drámatanár betanítja a színjátszókör lelkes, ám annál tehetségtelenebb diákjait. Suli után együtt lóg a barátaival, tényleg tök átlagos srác – csak éppen azt nem tudja, hogyan mondja el mindenkinek, hogy a fiúk mindig is jobban érdekelték, mint a lányok.

A coming out nem egy ellenséges közegben marad el, ő csak a szeretteit óvja magától, vagy talán fordítva. Más beszélni valamiről és más szembesülni a tényekkel, szülőként, testvérként, barátként részeseivé válni a dolognak. Ez a „védekezési mechanizmus” azonban a legjobb esetben is csak rövidtávon működik. A történet kezdetén Simon még azt sem tudja, hogyan közelítsen saját neme felé, és bár szülei abszolút megértőek és támogatóak, olyan szinten viszik túlzásba a szabadelvű nevelést, hogy inkább mégsem fordul hozzájuk.

Azonban minden megváltozik, amikor közvetlen környezetéből valaki Blue álnéven coming outol a neten. Simon a Jacques álnevet használva beszélgetni kezd az ismeretlennel, és elmondja, hogy ő is hasonló cipőben jár, ezzel elnyerve a bizalmát. Az iskolában csak mereng, várja a percet, amikor ismét üzenhetnek egymásnak Blue-val. A levélváltásból megpróbál rájönni, ki állhat az álnév mögött, és egészen addig, amíg aktuális jelöltje valamivel ki nem zárja magát, őt képzeli a helyébe.

A film alapjául Becky Albertalli 2015-ös Simon vs. the Homo Sapiens Agenda című regénye szolgált (nálunk Simon és a Homo sapiens-lobbi címmel jelent meg a Libri gondozásában 2016-ban), amelyért az írónő számos díjat és jelölést kapott. A rendező, Greg Berlanti többek között olyan sorozatokat jegyez, mint A zöld íjász, a Flash – A Villám vagy a Supergirl. 2013 óta él együtt a focista Robie Rogersszel – 2017 óta házasok –, kisfiuk 2016-ban született. Rogers az L.A. Galaxy csapatában játszott és 11 év után hagyott fel a profi labdarúgással. Az észak-amerikai profi ligában ő volt az első nyíltan meleg férfi sportoló, és a filmben egy rövid jelenet erejéig fociedzőként is feltűnik.

Nick Robinson (Jurassic World, Minden, minden, A nyár királyai) nagy átéléssel hozza a hezitáló főhőst; rajta kívül az iskolaigazgató-helyettest alakító Tony Hale (Az alelnök) és a Martint játszó Logan Miller (The Walking Dead) játékát szeretnénk kiemelni. A Kszi, Simon volt az első olyan film, amelyet úgy gyártott egy nagy hollywoodi filmstúdió, hogy a történet főszereplője egy meleg tinédzser. Berlanti utólag elárulta, hogy a négy főszereplő jóbarát közös jeleneteit sokszor azok tudta nélkül vették fel: mikor elhangzott a „cut”, a kamera forgott tovább és a spontán, előre nem megírt reakciókat is rögzítették. A coming outot követő anya-fiú beszélgetés sem volt előre megírva, Jennifer Garner kérte a rendezőt, hogy dolgozzák ki közösen ezt a részt.

A Kszi, Simon több szempontból is különleges, legalábbis a témát feldolgozó filmekkel összehasonlítva. Egyrészt a melegség kérdésére a humor eszközeivel válaszol, másrészt főszereplője teljesen normális, elfogadó családban él – ugyanez vonatozik a barátokra, az iskolára, a lakókörnyezetre. A vélt vagy valós félelmekről szól úgy, hogy a főszereplőt még nem érték sem pozitív, sem negatív hatások; a cselekményben a felismeréstől a kinyilatkoztatásig jutunk el. Talán a befejezést lehetett volna egy kicsit komolyabban venni, A bambanő (Never Been Kissed) zárójelenetére hajazó megoldás egyszerűen nem méltó a film többi részéhez.

Horváth Ádám