Ha van a kockáknak ünnepnapja, akkor az egy egész hónapig tart és úgy hívják, hogy május. Bármerre is nézünk, felénk repül egy képregényből szalajtott szuperhős, ránk támad valami CGI szörny, esetleg egy dühös madár. Hogy, hogy nem, Hollywood mindig erre a hónapra időzíti a legnagyobb közönségre, ergo a legnagyobb bevételre számot tartó mozikat. A jól bejáratott franchise-ok és a sokadik folytatások mellett szerencsére minden évben van valami újdonság is: jelen esetben a világ egyig leghíresebb videójátékának, a Warcraftnak a filmváltozata.
Még élénket él az emlékezetemben, amikor megboldogult ifjúkoromban fáradhatatlanul ültem a 16 MB memóriával felturbózott szuperszámítógépem előtt, és órákig vágattam a fát szerencsétlen ork munkásokkal, hogy még több tanyát tudjak építeni. Aztán persze azért is, hogy leigázzam egész Azeroth-ot. Hasonló élményről minden 30-as éveit taposó egyén tudna mesélni, hiszen a Warcraft valamelyik része szinte kötelezően ott pihent minden személyi számítógép merevlemezén. Ha valaki nem ismerné, akkor egy mondatban összefoglalnám az alapkonfliktust: az orkok kénytelenek elhagyni pusztuló világukat, Draenort, és a Sötét Portálon átjutva az emberek világában szeretnének új otthonra lelni, akiknek ez nem tetszik.
Az eddigi tapasztalatok alapján videójátékokból elég nehéz jó filmet csinálni. Valahogy az igyekezet is félre szokott csúszni és rendszerint a közönség is húzza a száját. Talán azért, mert ezekben a játékokban pont az a jó, hogy mi irányíthatjuk az eseményeket, míg a filmeknél készen kapjuk a történetet. Eddig főleg csihi-puhi típusú játékok kerültek a vászonra, grandiózus háttértörténettel és kidolgozott, saját világban játszódó gémek filmre vitelébe eddig nem igazán akart belevágni senki. A Blizzard (a Warcraft és a Starcraft játékokért felelős cég) vezetői vagy nagyon bátrak, vagy nagyon kell nekik pénz, mert igencsak rizikós területre tévedtek. Az újgenerációs World of Warcraft online szerepjáték 2004-es megjelenése óta olyan töretlen népszerűségnek örvend, amit kevés játék mondhat magáénak a bitek és pixelek fél évszázados történetében. Szóval ott van a több millió habzó szájú rajongó, akik minden idegszálukkal várják a mozipremier időpontját, ehhez képest már előre gyártják a listát, hogy mibe fognak belekötni. A fiúk azért tisztában vannak vele, hogy valami jól bevált formulára kell építeni és akkor kisebb a kockázat. A Warcraft világa a játékokon kívül több szálon is fut, például regények formájában. Jelen forgatókönyv ezekből kettőre, nevezetesen (a magyarul is megjelent) Az utolsó őrizőre és a The Rise of the Horde-ra épül. Még 2006-ban reppentek fel az első hírek a filmváltozatról, aztán hét évig csak nem történt meg a csoda. Eközben korunk Ed Woodja, a német származású Uwe Boll, akit a világ legrosszabb rendezőjeként tartanak számon, bejelentkezett a Blizzardnál. A milliós bevételeket maguk előtt vizualizáló – vagy szimplán csak józanul gondolkodó – fejesek azonban diplomatikusan lenyelve pukkadozó jókedvüket, mérsékelten finom szavakkal elutasították. Aztán a Pókemberrel nagyot szakító Sam Raimi is képbe került, de ő inkább az Óz, a hatalmas irányítását választotta. 2013-ban aztán megtalálták végre a megfelelő rendezőt Duncan Jones személyében, aki azon túl, hogy David Bowie fia, filmkészítőként már letett egy s mást az asztalra (Hold, Forráskód). Jones gyorsan átírta az elérakott forgatókönyvet, mert nem szerette volna, ha a film egyértelműen az embereket mutatja be pozitív hősként. Így a testépítés megszállottjainak álmatlan éjszakákat okozó és csirkemellfogyasztásukat duplájára növelő zöld hegyomlások, azaz az orkok is azonos arányban képviseltetik magukat. A film fő attrakciója természetesen a látvány. A high fantasy íratlan szabályainak megfelelően van itt mindenféle mágikus és lovagias. A stáb jó része a hétköznapokban is a Warcraft varázsában él, így szakértő szemekből nem volt hiány. A rendező bevallása szerint példaként a Trónok harca és az Avatár lebegett a szemei előtt. Előbbitől többek között a zeneszerzőt is kölcsönözték, utóbbitól főleg a technikai megoldásokat vették át. A 123 napos forgatás után a film utómunkálatai húsz hónapon át zajlottak az ILM munkatársainak értő keze alatt. Az orkok mimikáját a mai szokásoknak megfelelően színészek játszották elő, hogy a legrealisztikusabb hatást érjék el. Még külön nyelvet is alkottak nekik. Többszörös Oscar-díjas színészekre azért nem kell számítanunk – a 100 millió dolláros költségvetés jelentős része a látványra ment el. A premier eredetileg tavaly decemberben lett volna, azonban az új Star Wars-szal ők sem mertek újat húzni. Annak viszont örülhetünk, hogy a hazai premier két héttel megelőzi az amerikai bemutatót, így mi már május végén belesüppedhetünk a moziszékbe. Hajrá, orkok!
Warcraft – A kezdetek; bemutató május 26.
Rendező: Duncan Jones
Forgatókönyvíró: Duncan Jones, Charles Leavitt, Chris Met
Operatőr: Simon Duggan
Producer: Alex Gartner, Jon Jashni, Charles Roven, Thomas Tull
Szereplők: Toby Kebbell, Paula Patton, Travis Fimmel, Dominic Cooper, Ben Foster, Clancy Brown, Ben Schnetzer, Ruth Negga
Robi
