Ha tíz évvel ezelőtt megkérdeztünk volna egy meleg férfit Magyarországon arról, mi a chemszex, talán tízből, de lehet, hogy csak százból egy tudta volna. Ma talán százból egy, aki nem tudna semmilyen leírást adni. Van ismerősünk, aki csinálja, vagy legalábbis van olyan ismerősünk, aki ismer érintettet. Ha mégsincs, a Grindr és a Romeo garantálja, hogy belefussunk srácokba, akik ehhez keresnek partnert. Milyen ez a világ belülről? Mi a vonzó benne és milyen következményei lehetnek, ha a rabjává válunk? Tabuk nélkül beszélgettünk róla Ákossal, aki két éve chemszexel.
Mit jelent neked a chemszex?
Számomra egész biztosan egyet jelent: a feladást. Önmagam feladását és mindazt, amiben korábban hittem. Csöppet sem vagyok rá büszke, de ha őszintén szembenézek magammal, bizony ezt találom. Néhány éve még abban hittem, hogy megtalálom a társam, akivel aztán leélhetem az életem. Tudom, ez a melegek többségénél kiveri a biztosítékot, de nem vágytam se többesekre, se extatikus szexélményekre, csak valakire, akiben visszhangozni hallom magam, és akivel valamilyen módon „kiegészítjük” egymást. Helyette most tessék, miről beszélgetünk…
Hogyan találkoztál vele először?
Huszonhat éves koromig a drog nemhogy engem nem érintett, de kis túlzással azt sem tudtam, hogy mi az. Nem volt több, mint az amerikai filmek egyik visszatérő rémképe. Gyerekkoromtól fogva nyilvánvaló volt, hogy az alkohollal jobb ésszel bánni, mert testközelből megtapasztalhattam, miként veri tönkre valaki karrierjét és rántja magával a magánéletét. De ezt a függőséget persze kulturálisan már rég szentesítettük. Gondolj bele, ha valaki azt mondja, sosem iszik alkoholt, ufónak nézed, de ha arról van szó, hogy néha haverokkal tol valami cuccot, akkor az már a merészebbek közt is megkongatja a vészharangot. Visszatérve, egy egyszerű szexrandi alkalmával futottam bele a chemezésbe. Nem készültem rá, és egyáltalán nem volt tervben, csak megtörtént. Szeretem feszegetni a határaimat, és nézni, másoknál mikor lépek túl egy határt, és egy hasonló sráccal akadtam össze. Őszintén, kábé fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, csak elfogadtam valamit, amiről azt mondta, nem árt, de kurva jó vele a szex. Nyilván nekem sem kellett több.
Mire gondoltál, mikor először kipróbáltad a fiúval? Nem tartottál a következményektől?
Hogy mire gondoltam? Arra, hogy úristen, ez valami eszméletlen jó! Egy semmiből jött extázis. Ne legyünk álszentek, nem azért érint százezreket a dolog, mert valami kínlódásról van szó. Egy felfokozott, akár napokig tartó, evést, ivást nélkülöző szexmaratonról. A cucctól ugyanis éppoly éber vagy 30 óra pörgés után is, mintha épp akkor keltél volna. Olyankor leomlanak a korlátok, a zárkózottságod mintha sosem létezett volna, és a kis önbizalomhiányosból egyszerre Superman lesz. Egy rohadt felelőtlen Superman. Minden túlzás nélkül.
Egyetlen megjegyzést, ha megengedsz: most határozottan nem azon vagyok, hogy a témához kedvet csináljak másoknak, csak fontos, hogy tabuk nélkül beszéljünk róla. Túl sok a tabu, túl sok dologról nem merünk, vagy egyszerűen nem tudunk beszélni. Azt szeretném, hogy a sztorim által mögé nézzetek a nyilvánvalónak. Túl sokszor megspóroljuk a gondolkodást, és néhány felszínes vagy sekélyes részlet alapján hajlamosak vagyunk skatulyázni.
Hatással volt az életed más területeire? Akár az ismerkedésre, vagy a lelki egészségedre?
Honnan kezdjem? Talán nem is az bánt leginkább, hogy az olykor hatvanórás folyamatos ébrenlét gajra vágja az immunrendszeremet, hogy ezen alkalmak után napokig olyan depressziós állapotot élek át, hogy falnak mennék, vagy hogy képtelen vagyok a kötelességeimre koncentrálni, hanem az, hogy egyetlen lépés a chemszex felé valójában minimum 20 lépéssel távolabb visz egy normális kapcsolat esélyétől. Mármint attól a fajta kapcsolattól, amiről én beszélek. És ez horror, ha jobban belegondolsz, ördögi kör. De abban a közegben azt érzem, bármennyire is csak a testiségről szól az egész, befogadnak, és olyan emberek rajonganak értem, akik amúgy a Romeón még arra se méltatnának, hogy visszaírjanak egy „bocs, de nem”-et. Itt nincs szöszölés, ha nincs meg a kémia, hát csinálunk! Kellemetlen dolog, de a vonzalom az kémia, és a chem épp ezt jelenti: instant szerelem és szenvedély.
Mit tapasztalsz, mennyire a mindennapok része a chemszex a meleg közösségen belül?
Egyszerű példát mondok, ami teljesen leírja a helyzetet: két éve, ha csináltál egy olyan profilt Romeón, aminek akár csak a nevében is utalás volt a chemre (ch, chm), akkor pár órán belül bannelték a felhasználót. Rendesen kínlódás volt találni valakit, akivel random chemszexelhetnél. Ma már egészen más a helyzet. Már nemcsak, hogy nem törlik, de egy kis keresgélés után akár az árusokra is rábukkanhatsz. Elképesztően veszélyes amúgy, ha ismeretlentől vásárolsz ilyen dolgokat. Fogalmad sincs ugyanis, hogy mit ad el neked. Te pedig gond nélkül betolod, mert élsz-halsz érte, hogy megint átéld az élményt.
Kérdésedre válaszolva, szerintem a dizájnerdrog az új alkohol (mármint felhasználás, nem társadalmi megítélés szintjén – a szerk.). Míg régen virágnyelven kellett kipuhatolni, hogy a másik vevő-e a cucc + szex kombóra, addig ma már a köszönés nélkül feltette “chem? chill?” kérdés fel sem tűnik… Adott esetben kedd délután sem.
Téma ilyenkor a HIV és az egyéb nemi betegségek?
Sokat bántjuk egymást különböző fórumokon, sok a pletyka, a kibeszélés vélt vagy kevéssé valós infók mentén. Nem szeretném a bizalmatlanságot szítani, de chem hatása alatt egy vezérelv van: megszerezni a másikat. Szinte felesleges feltenni kérdéseket, mert a választ a cél elérése szentesíti: gumi nincs, PrEP-en vagy? Tesztre jársz? Naná. Az esetek nagy részében ez nem így van. Arról nem is beszélve, hogy a védekezés még hány másik kellemetlen betegség ellen véd, amire a PReP-nek semmi hatása. Nem szent tehén az sem, ezekben a helyzetekben semmi felelőset ne keress…
Említettél nehéz pillanatokat. Volt olyan, amire visszanézve mélypontként tekintesz?
Nem egy srácot láttam már origót veszteni. Helyes, tök normális fiúk, akik amúgy igényesek magukra és a partnereikre, és csak azért, hogy kapjanak még egy-egy csíkot, kifordulnak magukból. Behódolnak. Ebben a világban érhetnek nagy meglepetések. Az első látásra erős, sziklastabil macsónál nem kizárt, hogy a szer hatására a személyiségének rejtett oldala kerül előtérbe: gátlásos lesz, vagy épp magába zuhan és bőgni kezd. Hasonlóan volt velem is, csak egy más szinten: azért, hogy azzal a sráccal lehessek, akivel nagyon szerettem volna, végignéztem, amíg másokkal „végez”, és rám figyel végre. Ha belegondolsz, ez az önbecsülés, elkeseredés és tartás teljes megsemmisülése. Ez volt a mélypont, azt hiszem. Kiárusítottam magam és pitiztem azért, hogy egy fiktív szeretetmorzsa jusson nekem is.
Próbáltál már lejönni róla?
Ez egy érzelmi hullámvasút, hatalmas hurkokkal. Nem is tudom, honnan kezdjem el felrajzolni neked a kört. Kezdjük talán az alján. Mindenki másként reagál a chemre, és még inkább igaz ez a „lejövőre”, amikor a szervezetedből kezd kiürülni a szer. Elsőként rád tör a mérhetetlen fáradtság, hisz kihasználtad és kimerítetted a szervezetedet. Ezután, vagy ezzel egy időben a pszichoaktív szerek megmutatják a sötétebbik arcukat is. Ahogy képesek a gátlásokat oldani és a levertségből kirángatva eufóriabombát csinálni belőled, úgy gyakran megjáratják veled a poklot is: elönt a kilátástalanság, a kínzó magányérzet; nem tudod, hogyan tovább; rádöbbensz, mennyi pénzt szórtál el, satöbbi, és mindez egyszerre. Szó szerint sokkolod a szervezetedet. Az erős negatív érzelem találkozik a már tudatára ébredt felelősségérzettel. Egy-két nap, és ezen túllendülsz. Mondjuk, hogy szerda reggel már használható vagy, bár még az előző hétvége utáni kilátástalanságból próbálsz minden erőddel kikecmeregni, de jóformán ott a csütörtök, és fejben megint a hétvégédet éled, és abban reménykedsz, ezúttal jobb lesz, de persze megint két grammal a zsebedben talál rád a péntek. Próbáltam lejönni, de ugyanott toporgok. Chemes haverok, spanok segítségére pedig ne számíts. Ha minden appot törölsz is, és kéred, hogy ne keressenek, biztos lehetsz benne, hogy egyikük a legváratlanabb időpontban rád köszön egy WhatsApp üzenetben, hogy “mizu?”. Ez a pont a vízválasztó. Mostanában szerencsére egyre többször maradok szárazon.
Mit tanácsolnál egy hasonló helyzetben lévőnek? Aki chemszexezik, de szeretné maga mögött tudni?
Legyél kegyetlenül őszinte magaddal, és fogalmazd meg minél előbb, hogy mit keresel ebben az agyament élményben hétről hétre. Önigazolást, vagy a rajongást, ahogy a szemedbe néznek? Fájdalomcsillapítót arra, ami a múltban veled történt, a végtelen meg nem értettségre? Nevezd nevén, mert nem a chemezéssel kell leszámolni elsőként, hanem a saját démonjaiddal. Ha másként nem megy, szakadj ki a közegedből, utazz el, légy egyedül, hogy legalább az esélyét megadd annak, hogy megtaláld önmagad! A drog nem oldja meg a problémáidat, hosszú távon csak súlyosbítja. És hiába hívjuk a drogot chemnek, az ugyanúgy drog marad, csak finomkodunk, mert úgy mégsem vág annyira fejbe, mintha azt mondanád: drogozol. Pedig hát de.
És annak, akinek ismeretlen ez a terep?
Van, aki úgy tartja, mindent ki kell próbálni. Én is ezt tettem. Erősebb lettem? Mindenképp. De ezt csak akkor mondhatom, ha túl vagyok a saját csatáimon. Sajnos a chemről csak akkor tudod meg, hogy miként hat rád, ha már benne vagy. Hazardírozás, mert ha szerencséd van, akkor nem torzul a személyiséged, nem leszel függő, el tudsz vonatkoztatni tőle. De ha nem vagy mázlista, akkor a meg nem oldott érzelmi, pszichés problémáid csak még erősebbek lesznek. Mi, melegek gyakran több sebből is vérzünk, érzékenyebbek vagyunk, ami nem jó vagy rossz, csak egyszerűen fogékonyabbá tesz bennünket azokra a fiktív valóságokra, amikben feloldódni látjuk a nehézségeinket. Ez viszont már túl van a realitáson.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
