Last minute színházjegyek féláron – ezzel az ötlettel indította el Limbacher Tivadar és Szabadkai Attila megközelítőleg három éve a Ma este Színházat, amely jelenleg az egyik legsikeresebb fiatal vállalkozás hazánkban. Ám amellett, hogy profitálnak is belőle, saját bevallásuk szerint elengedhetetlen, hogy ki tudjanak állni érte és az identitásuk részeként tekintsenek rá. Az alapítókkal beszélgettünk a kultúrmisszióként és hobbiprojektként indult, nem éppen vegytiszta startup kezdeteiről, fogadtatásairól és arról, milyen tényezők járultak hozzá az ő sikertörténetükhöz.
A Ma este Színház története egy üveg borral és hat üzleti ötlettel indult. Hogyan emlékeztek vissza a kezdetekre?
Limbacher Tivadar: Az volt a célunk, hogy végiggondoljuk az összes ötletet, és olyat válasszunk ezek közül, amelyikbe mind a ketten szívesen belevágnánk. Valami pozitív, előremutató dologba szerettünk volna belekezdeni, ami minket is érdekel, és üzletileg is van benne elegendő potenciál. Emellett fontos szempont volt az is, hogy a saját erőforrásainkból biztosítani tudjuk az indulást, tehát ne kelljen hozzá tőkebevonás. A Ma este Színház tulajdonképpen egy saját problémánknak a megoldása. Ugyanis azon kezdtünk el gondolkodni, hogyan lehetséges az, hogy soha nem vásároltunk színházjegyet annak ellenére, hogy szeretünk oda járni. Arra jutottunk, hogy mi – ebben az életkorban – nem tudunk előre tervezni, és utolsó pillanatban mindig inkább moziba mentünk, semmint a színházat választottuk volna. Tehát fontos volt, hogy ne csak azért csináljuk, hogy legyen benne pénz, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy szükség van erre.
Szabadkai Attila: Azért is vágtunk bele, mert felmértük, hogy van rá igény. Egy hónapon keresztül végeztünk piackutatást és az lett az eredmény, hogy most jó alkalom elindítani egy ilyen vállalkozást.
Amikor belevágtatok a megvalósításba, még mindkettőtöknek más munkája volt. Végül otthagytátok a biztos állásotokat azért, hogy teljes erővel belekezdhessetek a Ma este Színház felépítésébe. Miért vállaltátok a rizikót?
Attila: Valóban volt benne kockázat, hiszen mindketten akkor mondtuk fel az állásunkat, amikor még nem volt belőle profitunk és huzamosabb ideig tulajdonképpen ingyen dolgoztunk. Ekkor még csak bíztunk abban, hogy később megélhetést tudunk belőle biztosítani.
Tivadar: A Ma este Színház hobbiprojektként és kultúrmisszióként indult. Mi kezdetben munka mellett csináltuk, és őszintén szólva nem gondoltuk volna, hogy 2-3 év múlva már teljes munkaidőben ezzel foglalkozunk, sőt, még alkalmazottaink is lesznek.
Mikor éreztétek, hogy beindult a vállalkozás? Milyen mérföldköveket emelnétek ki?
Attila: Az ötlet 2012 októberében ért be, ugyanis ekkor derült ki, hogy tényleg van kereslet a last minute színházjegyekre – a stresszes nyári holtidőszak után nagyon izgalmas volt, hogy milyen magas eladással tudtuk kezdeni az őszt. Valamint épp ekkor érkezett egy angyal – befektető képében –, aki a saját vagyonából ajánlott fel egy összeget, hogy azzal támogassa a projektünket.
Tivadar: Mi sikernek könyveltük el azt, hogy az önerőből felépített vállalkozásunk és elképzelésünk egy teljesen kívülálló ember számára is értéket képvisel. Ilyen lépcsőfokként tekintek még arra, amikor elértük a százezres eladott jegyszámot, vagy amikor megalkottuk – külső segítséggel – az új design-t, illetve azt is kiemelném, amikor elindítottuk a Ma este Koncertet.
Attila: Továbbá a Nemzeti Színház csatlakozása is egy olyan pont volt, amit fontos visszajelzésnek értékeltünk.
A Nemzeti Színház mikor csatlakozott hozzátok? Még Alföldi Róbert vezetése alatt?
Tivadar: 2012 novemberében szerződtünk a Nemzetivel, ekkor még bőven Alföldi Róbert volt az igazgató, és persze még azt sem lehetett tudni, hogy leváltják. Ehhez kapcsolódik egy érdekes történet: tavaly márciusban, amikor már szinte minden előadás teltházzal futott a Nemzeti Színházban, a hóvihar miatt 60-80 ember vidéken ragadt, így az utolsó pár órával az előadás kezdete előtt ezek a jegyek mind felszabadultak. Ekkor felhívtak minket a színházból, hogy tudunk-e valamit csinálni, és mondtuk, hogy persze. Nagyon rövid idő alatt el is kapkodták a jegyeket, hiszen ekkor már képtelenség volt jegyet kapni a nemzetis előadásokra.
Melyek voltak az elsőként csatlakozó színházak?
Tivadar: A Katona József Színház és a Belvárosi Színház csatlakozott elsőként. A Katona József Színház azért, mert ők nagyon nyitottak, mindig érdeklődnek az új dolgok iránt. A Belvárosi Színház pedig azért, mert ez az egyetlen olyan színház, amelyik állami támogatás nélkül, saját finanszírozással dolgozik. Számukra tehát különösen fontos, hogy az összes jegyet értékesítsék. Utána pedig szépen lassan csatlakozott az összes többi is. Legutoljára a Nemzeti és a Madách Színház lépett be a tagjaink közé – érthető okok miatt, hiszen talán ők a legnagyobb presztízzsel bíró intézmények. A Nemzeti Színház azóta jó együttműködő partnerünk, sokszor szerepelnek a Ma este Színház oldalán.
Voltak olyan színházak, akik ódzkodtak a csatlakozástól? Akik nem értették pontosan, hogy miről is szól a kezdeményezésetek?
Tivadar: Előfordultak kisebb fenntartások, de a végén mindenki belátta: nekünk nem az a célunk, hogy a színházba járó bérletes közönséget last minute vásárlókká tegyük, hanem az, hogy új közönséget vigyünk be hozzájuk. Olyanokat, akik lehet, hogy nem a színházat választanák esti programként, de ilyen feltételek mellett inkább ők is beülnek egy előadásra, mint hogy szórakozzanak vagy a barátaikkal sörözzenek.
A startup vállalkozásoknak van egy olyan ismérve, hogy nemzetközi piacra is átültethetőek. Ti gondolkodtatok ilyesmin?
Attila: Bécs felé már elkezdtük terjeszkedni, megtettük az első lépéseket. Tavaly nyáron már a cégalapításig jutottunk, viszont itthon épp akkor kezdődött el egy nagyszabású fejlesztés (desingváltáson és kódbázis-átíráson mentünk keresztül). Most picit szüneteltetjük a bécsi projektet, de a lehetőség mindig nyitva áll előttünk.
Tivadar: A last minute színházi jegyeladás ötlete teljességgel saját fejlesztés, másik országban nincs erre példa – külföldön tehát nem is lenne konkurenciánk. Kérdés, hogy minket személyesen mennyire érdekel ennek az exportálása. Itthon izgalmas dolog volt ezt véghezvinni, ugyanakkor külföldön picit problémásabb feladat lenne. Emellett az is kérdéses, hogy ezt mi szeretnénk megvalósítani, vagy az exportálást franchise rendszerben képzeljük-e el.
Attila: Azt tudni kell, hogy mi nem vagyunk egy klasszikus értelemben vett startup. Ezeknek ugyanis az egyik ismérve az, hogy globális piacra terjeszkednek: tehát ha kitesznek egy appot az iTunesra, akkor azt bárki viheti, hiszen a világ bármelyik pontján működőképes. A színházak esetében ez azonban macerásabb: ugyanúgy vihető külföldre, tehát skálázható, csak nehezebben, hiszen nagy mértékben függ a helyi jogi és kulturális környezettől is. Emiatt nem is tekintünk klasszikus startupként a Ma este Színházra, inkább azt gondoljuk, hogy a startup, a mikrovállalkozás és a lifestyle business saját ötvözete.
Manapság nagy népszerűségnek örvendenek a kuponos oldalak, ahol a vásárlók kedvezményesáron juthatnak kultúrához is. Mennyire jelent számotokra konkurenciát ez a fajta rendszer? Egyáltalán miben különböztök tőlük?
Attila: A kuponos oldalak inkább marketing eszközt jelentenek a cégeknek, megjelenést biztosítanak nekik. Mi sales csatornaként is működünk, így míg a kuponos oldalaknál a kedvezmény jelentős részét az oldal kapja meg – és csak kisebb része kerül a színházhoz – , nálunk a színház kapja meg a teljes összeget, és épp emiatt a kiegészítésként járó állami támogatás is megmarad náluk. Továbbá fontos különbség az is, hogy amíg a kuponok megvásárlása egyszeri üzlet, addig mi folyamatosan szolgáltatjuk a színházaknak a közönséget.
Tivadar: Amikor megalkottuk a Ma este Színházat, akkor egyaránt szem előtt tartottuk a felhasználók és a színházak érdekeit is. Az a baj a Groupon-klónokkal, hogy nehezen fenntarthatóak. Voltak próbálkozások arra, hogy színházjegyet árusítsanak, de az intézmények rájöttek, hogy nem éri meg nekik a velük való együttműködés, mert külön szervezést és energiát igényel a közös munka. Mi azokat a jegyeket értékesítjük, amelyek valószínűleg nem kelnének el. Mi hagyjuk, hogy megteljen a színház, és az üres férőhelyeket értékesítjük. A kuponos oldalak kvázi veszteséget okoztak a színházaknak, mi pedig nyereséget. Ezért fenntartható és könnyebben kezelhető a mi struktúránk. Mindemellett a Ma este Színház gyűjtőoldalként is funkcionál. Sokan azért jönnek fel a honlapunkra, hogy meglássák, miből lehet választani aznap este. Múltkor beszéltem egy vezérigazgatóval, aki azt mondta, ő arra is használja az oldalunkat, hogy végignézze, aznap épp mi a kínálat, mert nincs ideje átböngészni az összes fővárosi intézmény oldalát.
Attila: Emellett a kis színházaknak azért éri meg, mert a mi rendszerünk reklámot is jelent nekik, nálunk nyilvánosságot kapnak.
2011 decemberében – az első napon – összesen négy jegyet adtatok el.
Tivadar: Igen, és ebből egyet Attila vett meg.
Elmentél az előadásra?
Attila: Persze (nevet).
Most milyen statisztikai mutatóitok vannak?
Tivadar: Több, mint 100 partnerrel állunk kapcsolatban: ezek nemcsak színházak, hanem koncerthelyszínek is. Évente több, mint 120 ezer jegyet adunk el, egy jó napon pedig akár 1000 vásárlónk is van. Sokszor két-három nagyobb színháznak is mi biztosítjuk a teltházat. 2011 decemberében 67 darab jegyet adtunk el, egy évvel később pedig 6700-at, tehát egy év alatt megszázszorozódott a bevételünk.
Ez egy szép sikersztori. Mit gondoltok, milyen tényezők járultak hozzá, hogy ma Magyarországon az egyik legsikeresebb vállalkozást vezetitek?
Tivadar: A legfontosabb tényező az, hogy belekezdtünk. Emellett elengedhetetlen az is, hogy a két alapító jól tudjon dolgozni és kiegészítse egymást, valamint az, hogy őszintén ki tudjon állni azért, amit képvisel. Gyakran viccelődünk is azzal, hogy ha csak az üzleti érdekek számítottak volna, nyithattunk volna egy pelenkagyárat, abból már nagyon gazdagok lennénk. De az nem egy olyan dolog lett volna, ami az identitásunk részévé tud válni.
Attila: Az kétségkívül fontos, hogy az ötlet nagyon jó legyen, de elengedhetetlen hozzá a rengeteg munka és a befektetett idő.
Tivadar: Továbbá a későbbi fázisban nagyon fontos, hogy milyen befektetőt választasz. Én úgy látom, hasznos, ha minél később vonsz be külső partnert. Nagyon meg kell fontolni, hogy kit választ az ember! Mi az angyal befektetőnkkel nagyon szerencsések vagyunk, hiszen nemcsak anyagi támogatást ad nekünk, hanem egy kapcsolatrendszert is, ezáltal mentorként segíti a munkánkat. Azt szokták mondani, az alapítótárs olyan, mint egy jó házastárs, akivel elengedhetetlen a személyes összhang. A befektető viszont olyan, mint az anyós: ha jó a viszonyod vele, sokat segít a házasságodban, ellenben ha rosszul jöttök ki, tönkre is teheti azt.
Mit gondoltok, a szerencse mennyire szükséges tényező?
Tivadar: Az lesz szerencsés, aki lehetőséget teremt rá – áll a mondás. Aki többször, több mindent megpróbál, annak talán egyszer szerencséje is lehet, hiszen a nagy számok törvénye alapján összejöhet valami nagy kiugrás.
Attila: A befektetőnk úgy talált ránk, hogy Tivadar előadott egy konferencián, ahol a mi angyalunk is ott volt. Ezt nevezhetjük szerencsének is, azt azonban tudni kell, hogy ez az alkalom nagyjából a huszadik prezentációnk volt.
A vállalkozás létrehozása óta többet jártok színházba?
Tivadar: Igen, egyértelműen. Én azóta sem vásároltam másmilyen formában színházjegyet. Nem is tervezem, soha (nevet).
jean
