Még sokan emlékezhetnek, amikor négy évvel ezelőtt többen felkaptuk a fejünket, ugyanis egy furcsa, amerikai, UFO-szerű busz jelent meg Budapest utcáin. Ez a busz, vagyis a Marchi Mobile egyenesen Németországból gurult fővárosunkba, hogy a leghíresebb amerikai üzleti magazin, a Forbes Magyarországra érkezését promotálja. Pár hónappal a magazin megjelenését követően készítettünk interjút a főszerkesztővel, Galambos Mártonnal a Forbes indulásáról, személyes szakmai pályafutásáról, arról az útról, ami elvezette a Forbes magazinig.
Az elmúlt négy évben nagyon sok érdekes sztorit olvashattunk a Forbes hasábjaiban és több LMBT személlyel készült interjú is megjelent a lapban. Ennek apropóján úgy gondoltuk, ismét leülünk beszélgetni Mártonnal arról, hogy mi történt a Forbes-nál az elmúlt években, és neki mi a véleménye arról, hogy egyre több vállaltan LMBT üzletember szerepel üzleti magazinban már hazánkban is.
Lassan négy év telt az első interjú óta, amit veled készítettünk a Humen magazinba – akkor csupán fél éves volt a Forbes Magyarország. Mi változott ez idő alatt? Hogyan értékelnéd az elmúlt éveket?
Nagyon sok minden változott, a lényeg viszont nem. Hónapról hónapra olyan üzleti magazin megalkotásán dolgozunk, amelyben az emberi történeteknek jut kiemelt szerep. Annak idején nyolc fővel indultunk, mára viszont huszonnyolc főssé duzzadt a csapat. Arról nem is beszélve, hogy a márka körüli tevékenység ma már négy lábon áll az online-nal, a különszámokkal és az általunk szervezett eseményekkel együtt, amilyen a Forbes Kilövés vagy a Forbes Flow.
A többi országhoz képest mennyire tekinthető sikeresnek a magyar kiadás?
Hasonlóan sikeres, mint más országokban. De számomra sosem az árbevétel volt az elsődleges, hanem az, hogy izgalmas lapot készítsünk. A Forbes egy kis szigetnek számít itthon, hiszen szép számú olvasótáborunk van, jó hirdetőink és ráadásul jó kedvvel is csináljuk. Ilyen szempontból könnyű helyzetben vagyok, mert az elmúlt négy év nemcsak a cégnek volt egy örömutazás, hanem személy szerint nekem is, és remélem, azoknak az embereknek is, akik itt dolgoznak.
Amellett, hogy örömutazásként élted meg az elmúlt éveket, mit hozott még számodra a Forbes?
Kiteljesedést és önmegvalósítást. A személyiségemnek olyan oldalát ismerhettem meg, ami számomra is új volt. Összetehetem a két kezem, hogy ez így történt, különleges és ritka dolog az ember életében, ha van egy olyan munka, amit ennyire a sajátjának érez, amiben ennyire hagyják, hogy megvalósíthassa az ötleteit és önmagát.
Annak ellenére kaptál teret, hogy azért megvannak a nemzetközi sztenderdek a magazin gyártására?
Megvannak a sztenderdek, de a korlátok nagyjából annyiban ki is merülnek, hogy üzleti magazint készítsünk. Hogy azon belül milyen a lap hangvétele, kiről és hogyan írunk benne, milyen eseményeket szervezünk köré, abban szabad kezet kapunk. Szerintem médiaterméket nem is lehet másképp csinálni.
4 évvel ezelőtt azt mondtad, hogy a melegekről, illetve a melegségről több szó kellene, hogy essen a sajtóban. Az elmúlt években valamelyest javult ugyan ez a tendencia, viszont még mindig nem olyan mértékben és nem úgy foglalkoznak a témával, ahogyan kellene. Neked mi a véleményed erről?
Én is azon a véleményen vagyok, hogy többet kellene erről a témáról beszélni. Jobban meg kellene ismertetni, értetni az emberekkel a másságot, hiszen amíg ez nem történik meg, addig csak félni, idegenkedni fognak tőle, ami könnyen utálathoz is vezethet. Ezeket a gátakat csak és kizárólag kommunikációval lehet feloldani.
Szerinted a téma elfogadottságában, abban, hogy előrelépés történjen, szerepe lehet egy gazdasági lapnak is, például a Forbes-nak?
Biztosan, hiszen minden médium képes szemléletet formálni. Egy közéleti vagy életmód-magazinnak ebben kicsit több szerepe van, nekünk hozzájuk mérten kevesebb, de van, és ezt nem is szeretnénk hárítani. Olyannyira nem, hogy a Forbes Magyarország az elmúlt 1-1,5 évben többször hozta le címlapon a hazai köz- és kulturális élet egy-egy ismert meleg szereplőjét, foglalkoztatok a legbefolyásosabb LMBT vezetőkkel, és azokkal a cégvezetőkkel is, akik fontosnak tartják, hogy megjelenjenek a Pride-on.
Árvai Péter formális coming outja nálunk jelent meg. De ez nem előre eltervezett dolog volt, nem azért akartunk interjút készíteni vele, hogy abban előbújhasson a nagy nyilvánosság előtt. Ideális körülmények között ez a dolgok normális megközelítése: a sikerei miatt kellene, hogy érdekes legyen valaki, nem pedig a szexuális orientációja miatt. Igaz, se itthon, se külföldön nincsenek ideális körülmények a melegek számára.
2014-ben az amerikai Forbes készített egy statisztikát, amely szerint a világ milliárdosainak mindössze 0,4%-a nyíltan meleg, mindeközben az egy évvel korábbi Gallup felmérés szerint a lakosság 3,5%-a meleg vagy leszbikus az USA-ban. A nagy nemzetközi LMBTQ lapok egyébként minden évben – a Forbes-lista megjelenését követően – elkészítik a saját listájukat. Magyarországon is lehetne készíteni egy ilyet?
Őszintén szólva sohasem gondolkodtam rajta, pedig valóban érdemes lenne a legsikeresebb hazai melegeket bemutatni, jó ötlet. A kérdés inkább az, hogy Magyarországon jó talajra hullana-e egy ilyen összeállítás. A Forbes olvasóközönségénél biztosan, de a nagy egészet nézve már kétségeim vannak. Az is egy más kérdés, hogy ki vállalná, hogy szerepeljen egy ilyen dologban, ki az, aki ezt a saját ügyének tekintené, ami miatt az ebből adódó esetleges kellemetlenségeket is vállalná.
Gazdasági oldalról nézve már a magyar üzleti szféra is kezd rájönni, hogy ez egy nagyon jó és fizetőképes célcsoport, egyre több vállalat nyit abba az irányba, hogy külön megszólítsa ezt a közösséget, a többség azonban még mindig fél. Szerinted mi lehet ennek az oka?
Szerintem személyes szinten vannak olyan marketing-, illetve cégvezetők, akik ezt egyrészt üzleti szempontból, másrészt pedig társadalmi felelősségvállalásból fontosnak tartják. De a nagy többség úgy értékeli, hogy 2018-ban Magyarországon a melegeket támogatni nem egy okos ötlet – főleg a mai közhangulatban. Ebben sajnos nem halad úgy az ország, ahogy haladhatna.
Szerinted abban lehet egy üzleti lapnak szerepe, hogy a magyarországi cégek, kkv-k, multik szemléletet merjenek váltani ebben a tekintetben?
Persze, lehet ebben szerepünk, de nem foglalkozunk még ezzel eléggé. Ha megcsinálnánk a fent említett listát a legsikeresebb magyar melegekkel, arra biztos mindenki felkapná a fejét. Egy ilyen lépés már szemléletformálás lenne.
Berlinben éltél és tanultál, egy olyan városban, amit az LMBTQ-élet európai fővárosaként is aposztrofálnak. Mit gondolsz, lehetne többet tenni vagy kell-e többet tenni azért, hogy a melegek társadalmi megítélése változzon Magyarországon? Ha igen, szerinted hogyan?
Mindennel kapcsolatban a kommunikációban és a megismerésben hiszek. Az ember személyes ügyei is akkor haladnak, ha megbeszéli őket a munkatársaival, a gyerekeivel, a szüleivel. Azt hiszem, én szerencsés ember vagyok, mert olyanok vesznek körül, akik erre nyitottak, de valószínűleg vannak olyan emberek is, akik hiába nyitnának, falakba ütköznek. Társadalmi szinten is abban hiszek, hogy több információra, több történetre lenne szükség ebben a témában. Lehetne egy magyar filmet készíteni róla! Milyen szuper lenne, egy kasszasiker film, amiben van meleg szál vagy akár a teljes történet melegekről szól.
Nádasdy Ádám A vastagbőrű mimóza című könyvét pont most olvastam, abban is volt egy mondat, ami különösen bennem ragadt. Azt írja, hogy azt kellene megértenie mindenkinek, hogy „ők a ti gyerekeitek, a te lányod, a te fiad”. Ha pedig konkrétan a sajátunk nem is az, de lehet, hogy az ő gyereke lesz meleg. Nézz szét a tömegben, és egyszerűen csak fogadd el, hogy ez így van. Az emberek sokszor nagyon merev keretek között élnek, és félnek olyan dologtól is, amiben semmi támadó szándék nincs.
Nálatok az irodában is egy nyitott légkör van ezek szerint?
Remélem igen (nevet). A szerkesztőségen belül az első számú elvárás, amit írásban is megosztok a belépőkkel, hogy „élvezd és szólj, ha nem élvezed”. A termék szempontjából ez a fontos. Nem minden munkahely ilyen, de egy újság nem lesz jó, ha nem örömmel csinálják az emberek.
Erdei Zsolt
