A Run For Rights futók hisznek abban, hogy teljesen mindegy, honnan jössz, ki vagy és mit csinálsz, mindenkit egyenlő jogok illetnek. Ami fontos, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz, a cél pedig egy nyitottabb és elfogadóbb társadalom formálása, ahol mindenki egyenlő. A közös futás összehoz és arra ösztönöz, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, milyen fontos a viselkedésünk a többi ember felé. A Budapest Pride részeként idén ismét megrendezik a Run For Rights futást, és a program ötletgazdájával és főszervezőjével, Soós Gábor Vincével beszélgettünk.
Milyen élményeket szereztetek a tavalyi pride-hoz kapcsolódó futáson?
Kicsivel több, mint egy éve jelent meg egy írás rólunk és a kezdeményezésünkről. Épp a Budapest Pride futásunkra készültünk, és az eseményünkre a vártnál sokkal többen jöttek el. Minden alkalommal nagyon jó látni és tapasztalni, hogy az emberek mennyire fontosnak tartják azokat az értékeket, kérdéseket és témákat, amik a kezdeményezésünk alapjait szolgáljak. Ilyenek például az alapvető emberi jogok, a kisebbségek helyzete a társadalomban, az LMBTQ kérdések és jogok.
Rengeteg személyes történet került a felszínre; sokan a futásainkon nyílnak meg először, ami fantasztikus érzés, szavakkal talán le sem írható. Minden alkalommal összegyűlünk ezekkel a rendkívüli emberekkel, mindenki elhoz magával egy kis történetet, és valahogy teljesen természetes módon, a gyülekező alatt és a futást megelőzően ezek a felszínre kerülnek. Egészen különös atmoszférája van ezeknek a eseményeknek, és ez segít minden résztvevőnek, hogy kicsit kilépjenek a mindennapjaikból és a komfortzónájukból. Vannak nagyon megrázó történetek, de mindezen felülkerekedik a vidámság, a megértés, és pont ettől olyan felemelő és felszabadító élmény egy ilyen rendezvény. És maga a tény, hogy ilyen személyes és fontos dolgokról tudunk beszelni mindenféle fenntartás nélkül, egészen csodálatos.
Mi minden történt veletek az elmúlt egy évben?
A tavalyi évben az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Budapest Pride-on kívül elvihettük a rendezvényünket a London Pride fesztiválra is. Inspiráló és motiváló volt látni, hogy a rengeteg operatív munka és kihívás mellett milyen nagy szeretettel és érdeklődéssel voltak a szervezők és a résztvevők az eseményünk iránt. Amikor megfogalmazódott bennünk az ötlet, fel sem merült, hogy a kezdeményezésünk egyszer nemzetközi szinten is ilyen sok embert fog megérinteni.
A folyamatos szervezés bizonyára sok energiátokat leköti. Mi inspirál titeket?
Továbbra is sokan megkérdezik, hogy miért is csináljuk, csinálom ezt? Mert a szervező csapat minden tagjának nagyon fontos a társadalmi szerepvállalás – és érthető módon ez egy nagyon fontos része a motivációnknak. Minél többet kérdezik tőlem, annál jobban próbálok ebben a kérdésben elmerülni. Igyekszem nagyon tudatosan élni az életem és megfigyelni azt, hogy mi is áll a cselekedeteink hátterében, hiszen jó esetben a szándék határozza meg a tetteinket.
https://www.facebook.com/events/1599356950147715/
Említetted, hogy sokan a futások során nyílnak meg először. Ennyire zárkózottak az emberek?
Az utóbbi időben több olyan személlyel ismerkedtem meg a magánéletemben, akik annak ellenére, hogy a harmincas éveiket élik, az életükben egy komoly és meghatározó szempont, hogy nem vállalják fel a szexualitásukat. Ilyenkor mindig megdöbbent és kicsit arcon csap, hogy ez a kérdés – gyakorlatilag – ha úgy vesszük, életeket nyomoríthat meg.
Megdöbbentő látni azt, hogy ezek az emberek kettős életet élnek, és néha teljesen tudattalanul élik a mindennapjaikat ebben a meghasadt valóságban. Ezek az emberek valamiért úgy érzik, hogy nem lehetnek önmaguk és hazudniuk kell saját maguknak és a környezetüknek.
Véleményem szerint a legtöbb esetben nem arról van szó, hogy az adott ember környezete hogyan is viszonyul ehhez a kérdéshez, és ez lenne az akadálya az előbújásnak. Pusztán nem érzik a fontosságát, illetve valamilyen korábbi negatív tapasztalatnak köszönhetően elfogadták, hogy szégyenben és szorongásban kell élniük.
Ami igazán elszomorító, hogy ezek az emberek a saját életüket akadályozzák. Még akkor is, ha adott esetben rendelkeznek egy olyan biztonságot nyújtó, kapcsolati hálóval, ami megadja számukra a kellő támogatást. Ez mégis egy tudatos döntés. Pedig csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen jövőt formálunk magunknak és a társadalmunknak.
Hogyan lenne elérhető változás szerinted?
Ha egy olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol a melegségről és szexualitásról nem tabuként beszélünk, és ahol nem a szexuális beállítottság határozza meg, hogy valaki jó ember vagy sem, akkor igenis össze kell szednünk minden bátorságunkat és tenni kell ezért.
Lehet, hogy sokan azt gondolják, ez nem is fontos, hiszen nem élnek közvetlenül a szüleikkel, rokonaikkal és barátaikkal, viszont ahhoz, hogy változtassunk a mostani helyzeten, nekünk is változtatnunk kell a hozzáállásunkon.
Igenis meg kell mutatni a környezetünknek, hogy a sztereotípiáknak ellentmondva az LMBTQ közösség tagjaként is lehet teljes értékű életet élni boldogan, kiegyensúlyozottan és büszkén. És ez mindenkinek a maga felelőssége. A döntés mindenkinek a kezében van. Élni kell vele és át kell lépnünk a saját magunk által épített határokat.
A jogvédő futás is része ezek szerint annak, hogy megmutassuk a közösséget?
Pontosan azért fontos ez a kezdeményezés számomra, hogy felnyissuk az emberek szemét, hogy milyen hatalom van a kezükben. Csak a tudatos cselekedeteink képesek arra, hogy egy emberségesebb és élhetőbb jövőt formáljunk saját magunknak és a jövő generációjának.
Idén is jelen leszünk a Budapest Pride-on, a futást a korábbi évekhez hasonlóan a Margitszigeten tartjuk június 30-án 10 órai kezdettel. A további részletek megtalálhatóak az esemény Facebook oldalán.
Egy jobb és törődőbb társadalomért küzdünk nem csak magunknak hanem a jövő generációinak. Szeretettel várunk minden támogatót és futót, a teljesen kezdőktől a profi futókig.
