Mint arról a nemzetközi és hazai sajtó java is beszámolt, ma hajnalban kitört a háború a megszálló Oroszország és Ukrajna között. Az évek óta tartó orosz agressziónak már így is pusztító következményei vannak az emberi jogokra nézve, és várhatóan a helyzet csak sokkal rosszabb lesz.
A háborúhoz vezető út, az elmúlt hónapok és hetek fokozódó feszültsége nem az első alkalom, hogy Oroszország tesztelte a nyugati országok tűréshatárát. Korábban is megtette, akkor az ukrán LMBTQ-közösség volt a kísérleti alany és Európa, valamint az Egyesült Államok akkor félrenézett – erről szól Rémy Bonny két nappal ezelőtt megjelent írása az LGBTQNATION oldalon. A teljes, angol nyelvű írás itt olvasható el, mi pedig magyarul foglaljuk össze tartalmát.
A 2014-es kijevi Európa-párti tüntetések idején óriásplakátok jelentek meg keleti szomszédunknál, amelyek az Európai Uniót úgynevezett „melegpropagandával” hozták összefüggésbe. Később kiderült, hogy ezeket az óriásplakátokat Oroszország szponzorálta. Később, amikor Oroszország megszállta a Krím-félszigetet, valamint bábállamok létrejöttéhez asszisztált Ukrajna Donbasz és Luhanszk megyéiben, a szóban forgó területeken drákói LMBTQ-ellenes intézkedések léptek életbe.
Rémy Bonnynak erről közvetlen forrása van, 2018-ban ugyanis lehetősége volt egy ukrán LMBTQ-aktivistával beszélgetnie, aki Luhanszkból menekült Kijevbe. „(…) nemrég költöztettük el több társunkat, akik még mindig Luhanszkban voltak, és jelenleg mindannyian itt vannak Kijevben. Nagyon hálásak vagyunk, hogy egy kijevi LMBT-menedékhely befogadott minket. A barátom fél évig élt ebben a központban„. Legtöbbjük szó szerint nincstelenül érkezett az ukrán fővárosba és a helyzetet nehezíti, hogy a megszállt területeken élőkkel nehéz tartani a kapcsolatot, segíteni pedig gyakorlatilag lehetetlen amíg ott tartózkodnak.
Oroszország LMBTQ-ellenes propagandatörvényei megakadályoznak bármiféle támogatást. Mindeközben az oroszbarát szakadár régiókat a jól ismert orosz LMBTQ-ellenes oligarchák segítik. Az egyikük Konsztantyin Malofejev, aki amellett, hogy Vlagyimir Putyin szövetségese, egyben a nemzetközi LMBTQ-ellenes hálózat egyik legnagyobb támogatója, és széles körben ismert mint a kelet-ukrajnai háborúban a lázadóknak nyújtott orosz támogatás mögött álló oligarcha. Nem véletlen, hogy szerepel azon oroszok listáján, akik nem léphetnek be az Egyesült Államokba.
A szeparatista régiók LMBTQ-ellenes támogatóira másik példa Fabrice Sorlin, aki a franciaországi Mannif Pour Tous házassági egyenlőség-ellenes kampány egyik mozgatórugója. 2018-ban ő is csatlakozott a párizsi kormányellenes Gilets Jaunes tüntetésekhez. Az akkor róla készült képeken a Donyecki Népköztársaság zászlaját tartotta a kezében, amely a Putyin által nemrég elismert, önállónak kikiáltott, oroszbarát lázadó ukrajnai tartomány. Érdekesség, hogy Sorlin 2015 óta Moszkvában él feleségével és nyolc gyermekével.
Az ukrajnai háború nem csupán katonai patthelyzet, hanem a liberális demokrácia és a tekintélyelvű imperializmus összecsapása – állapítja meg Bonny. „Ukrajna 2014 óta halad a teljes értékű európai demokráciává válás útján, és ez Vlagyimir Putyin orosz elnök legnagyobb rémálma.”
Felidézi, hogy a Financial Timesnak adott interjújában Putyin azt mondta, „a liberális eszme túlhaladta célját. (…) nem diktálhatnak egyszerűen bárkinek bármit, ahogyan azt az elmúlt évtizedekben megpróbálták„.
Putyin kampánya a liberális demokrácia ellen valójában már 2008-ban elkezdődött, amikor az orosz csapatok megszállták Grúzia mintegy ötödét. Grúzia, akárcsak ma Ukrajna, a NATO-tagság és az Európai Unióhoz való közeledés útján volt.
2010 körül megnövekedett orosz érdeklődést volt tapasztalható a nemzetközi LMBTQ-ellenes kezdeményezések, például a Családok Világkongresszusa iránt, amely az elmúlt évtizedben aztán számos rendezvényét szervezte Oroszországban, többek között „demográfiai csúcstalálkozóját is”.
Az első moszkvai Demográfiai Csúcstalálkozó óta a Családok Világkongresszusa három Kremlhez kötődő oligarchától kapott támogatást, köztük Konsztantyin Malofejevtől segítője, Alekszej Komov révén. Emellett az Orosz Vasutak (ami Oroszország legnagyobb munkaadója) korábbi vezérigazgatója, Vlagyimir Jakunin felesége, Natalja Jakunina többször is részt vett és anyagilag támogatta a konferenciákat.
Végül Bonny példaként említi a Leonyid Resetnyikov féle Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetét (RISS), amely több munkavállalóját is elküldte a Családok Világkongresszusára. Resetnyikov a KGB egykori vezető kémje, a RISS-t pedig azzal vádolják, hogy államcsínyeket tervezett Bulgáriában és Észak-Macedóniában, valamint aktív részese volt az „álhír-kampányok” kidolgozásának, amelyek Donald Trump volt amerikai elnököt segítették a Fehér Házba.
Melegjogi aktivisták is halálos veszélyben lehetnek Ukrajna orosz megszállása esetén
