Az angol játékvezető, Craig Maxwell-Keys három évvel azután coming outolt melegként, hogy először családjának és barátainak beszélt volna szexuális irányultságáról.
„Nem várhatod el másoktól, hogy szeressenek, amíg te nem vagy képes szeretni önmagad” – jegyezte meg a játékvezető.
Maxwell-Keys az angol élvonalbeli rögbibajnokság oszlopos tagja mint döntőbíró, és legutóbb nyíltan beszélt szexuális orientációjáról, valamint a kihívásokról, amelyekkel előbújását követően kellett szembenéznie.
A huszonkilenc éves játékvezető ezek mellett szívesen beszélt a Rainbow Laces (Szivárványos Cipőfűzők) kampánysorozatról, amely arra biztatja a különböző sportágakat, hogy viseljenek szivárványszínű cipőfűzőt szolidaritásként az LMBTQ közösség felé. Amikor Maxwell-Keys a kampányról és annak fontosságáról szólt, azt mondta, ez azt idézi fel benne, amikor más sportolók, mint például Nigel Owens és Sam Stanley is a coming out mellett döntöttek – írja a Pink News.
„Az előbújásom előtt tőlük kaptam a legtöbb támogatást és megnyugvást. Valójában ez tette számomra világossá, miközben azzal küzdöttem, hogy elfogadjam azt, aki vagyok, hogy így is részese lehetek az elit sportnak. Nekik köszönhetően rájöttem, hogy ez nem arról szól, hogy kit szeretsz, hanem arról, hogy mennyire vagy jó abban, amit csinálsz, és ez az üzenet nagyon nagy hatással volt rám.”
Maxwell-Keys azt is elárulta, hogy már korábban, még sportolói karrierje előtt is majdnem coming outolt, de aztán érkezett a lehetőség, hogy a rögbin belül döntőbíróként lépjen fel. Ekkor jött rá, hogy még nem fogadta el teljes mértékben önmagát, és időre volt szüksége. Akkor két évnek kellett eltelnie, hogy megtegye az első lépést, és 2016-ban előbújt a számára legfontosabb embereknek, a családjának és a barátainak.
A coming out elég érdekesre sikeredett, hiszen üzenetben írta le érzéseit, majd nyolc órára kikapcsolta mobiltelefonját. Amikor pedig végre visszakapcsolta a készüléket, a válaszok roppant pozitívak voltak.
„Elfelejtettem, hogy mekkora erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megjátsszam magam, és ahhoz, hogy azon rágódjak, vajon milyen sztorival kell előállnom ennek meg annak a személynek az egyébként képzeletbeli barátnőmről, akinek még a nevét is nekem kell kitalálnom. Az az energia, amit a rengeteg hazugságba öltem, most végre kifizetődik azzal, hogy önmagam lehetek, és ez nagyon felszabadító érzés. […] Most már tudom, milyen érzés azoknak, akik egyelőre nem coming outoltak, és igazából, ha már csak egy embernek is segítettem ezzel a lépéssel, szerintem az már pozitívnak számít.”
