A 2016/17-es színházi évad szerencsére jó néhány izgalmasnak ígérkező premiert tartogat. Ezek közül választottunk ki néhányat (persze a teljesség igénye nélkül); van köztük klasszikus világirodalmi darab, musical, kortárs magyar regényadaptáció, átdolgozott Bulgakov-komédia és a műfajokkal bátran kísérletező performansz is.
A Vígszínházban október 15-én mutatják be a Bűn és bűnhődést, melynek magyar szövegét Térey János, színpadra alkalmazott változatát pedig Michal Dočekal (egyben az előadás rendezője) és Iva Klestilova jegyzik. Dosztojevszkij világhírű krimije egy brutális gyilkosság és az azt követő nyomozás története. Egy lélek vergődése a bűn és a büntetés útvesztőjében: Raszkolnyikov, a Moszkvában tanuló fiatal egyetemista megpróbálja elhitetni magával, hogy joga volt kioltani egy ember életét. Ljubimov ikonikus, 1978-as előadása és Tordy Géza legendás, 2001-es rendezése után a darab most Dočekal rendezésében tér vissza a Vígszínház színpadára. A Vígszínház társulata az előadást a 100 éve született Jurij Petrovics Ljubimovnak ajánlja. Raszkolnyikovot Orosz Ákos, Porfirijt Stohl András játssza a Víg 121. évadának első premierjén.
A Radnóti Színház idei első bemutatója Mihail Bulgakov híres komédiájának (Iván, a Rettentő) kortárs átdolgozása lesz, október 16-án. A zsúfolt társasház élete egy időgép hatására a feje tetejére áll, Rettegett Iván cár és a kicsinyes házmester szerepet cserélnek, történelmi korok idéződnek meg, és miközben a jelenben a szereplők besúgják egymást, a múltban háborúk törnek ki. „Mit is mondhatnék? Ha nem csapjuk be saját magunkat, sürgősen becsapnak minket mások. És egyáltalán, ha sikerül becsapnod azt, amit úgy hívsz ’saját magad’, az már egy nagyon szép eredmény. Mert rendszerint fordítva van, az csap be minket” – áll az előadás színlapján, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila rendez, a főbb szerepekben László Zsoltot, Martin Mártát, Rusznák Andrást, Petrik Andreát, Schneider Zoltánt és Gazsó Györgyöt láthatjuk.
A Centrál Színházban Alföldi Róbert és Tompos Kátya első hallásra is ígéretes kettősével nyitják az évadot szeptember 30-án, méghozzá egy időtlen klasszikussal, a My Fair Ladyvel. Eliza Doolittle, a szegény, rongyos virágáruslány egy este belebotlik a különc nyelvészbe, Higgins professzorba, aki könnyelműen fogadást köt: a lányból hat hónap alatt hercegnőt farag. A csodálatos átváltoz(tat)ás kemény munka mindkettejük számára, ám végül lehet, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét. Shaw fanyar-szellemes példázata a férfi és a nő örök párviadaláról Lerner és Loewe csodálatos dalaival az egyik legszebb és legnépszerűbb musical. A Centrál Színház My Fair Ladyje Puskás Tamás rendezésében friss hangnemben meséli újra az ősi mesét, ugyanakkor klasszikus vonásait is megőrzi a nagyzenekari hangzással, illetve látványvilágával.
Az Orlai Produkciós Iroda Dés Mihály regényét viszi ősszel színpadra; a Pesti barokkot Kern András adaptálta, ő maga és Szabó Kimmel Tamás játssza benne a főszerepeket. A Belvárosi Színházban október 7-én megelevenednek a nyolcvanas évek házibulijai – szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók… A harmincegynéhány éves Koszta János otthonosan mozog ebben a világban, mégsem találja a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell léteznie, szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia – közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? Szerethető, szánalomra méltó, gyenge és erős felváltva. Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja. És közben: pesti. Rendíthetetlenül pesti.
A Trafóban október 11-én a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös programként egy igazi kortárs különlegességet, Kálmán Eszter legújabb bemutatóját, A tó című előadást láthatjuk, amely bátran kísérletezik a műfajok keverésével, a báb és a tánc találkozását vizsgálva. Milyen kihívásokkal kerülhet szembe egy táncos, ha fizikai korlátait keresi? Az élő anyag képességeinek vannak határai. Az élettelen báb ezzel szemben, a bábos kezében nagyszerű táncos lehet, rivalizálva az élő test lehetőségeivel. Önmagában mégsem életképes, a bábu ember nélkül csak tárgy marad. Egymással harcolva alkotnak egységet, a báb és a test, a bábos és a táncos, mígnem eltűnnek a határok élő és élettelen között. A Hattyúk Tava motívumait is felhasználó, Dányi Viktória és Bercsényi Péter játékában megelevenedő előadás a báb, a tánc, a test, a tárgy, a változás és átváltozás, az élő és az élettelen találkozásának színházi és vizuális lehetőségeiből áll össze.
Dömötör Nikolett
