Negyvenhét tanulmány eredménye: heteroszexuális és homoszexuális párok gyermekei között nincs különbség

Napjainkban az azonos nemű párok gyermekvállalásának kérdése a legmegosztóbb témák egyike. Míg Hollandiában a lakosság 83%-a támogatja a szivárványcsaládokat, Lettországban a megkérdezettek 89%-a kizárólag a „hagyományos családmodellben” hisz. Az egyéni meggyőződéseket társadalmi, vallási és más szociokulturális hatások befolyásolják. Azonban a tudomány és a statisztika objektivitása pontot tehet a vita végére.

Kutatóktól a Legfelsőbb Bíróságig

Az Amerikai Szociológiai Szövetség 2013 februárjában beadványt intézett a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben részletesen ismertették a tudomány jelenlegi állását az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek általános jólétéről, pszichológiai, értelmi és szociális fejlődéséről. A jelentésben megírtakra a mai napig iránymutatóként tekintenek a házassági egyenlőségről és a gyermekek örökbefogadásáról szóló törvények megalkotásánál. A későbbiekben Wendy Manning amerikai szociológus professzor és munkatársai egy tudományos közleményben összegezte azon negyvenhét kutatás eredményét, melyek a beadvány alapjául szolgáltak.

Manning összefoglaló tanulmánya 2014-ben jelent meg a Population Research and Policy Review című szakfolyóiratban. Bár a közlemény hét éve látott napvilágot, napjainkban is az egyik legmérvadóbb és legmegbízhatóbb áttekintés a szivárványcsaládokban nevelkedett gyermekek helyzetét illetően. Az összefoglalt társadalomtudományi kutatásokban összesen 19210 olyan személyt vizsgáltak, akiket azonos nemű kapcsolatban élő férfiak vagy nők neveltek fel. A felmérésekben résztvevő gyermekek és fiatal felnőttek életkora egy évestől húsz évesig terjedt. Manning és munkatársai kiemelkedő precizitással összegezték az azonos és különböző nemű szülők által nevelt gyermekek iskolai teljesítményéről, kognitív és szociológiai fejlődéséről, pszichológiai egészségéről és szexuális szokásaikról szóló eredményeket.

Gyerekek az iskolapadban

A szivárványcsaládokban és a hagyományos családokban nevelkedett gyermekek iskolai teljesítményét olyan oktatási eredmények alapján osztályozták és hasonlították össze, mint a bukások aránya, a különböző tantárgyakból kapott érdemjegyek, az elért százalékos teljesítmények, a megszerzett végzettségek, az iskolai kapcsolatok és konfliktusok. Az összesített adatok alapján általánosan elmondható, hogy semmilyen különbség nem figyelhető meg a homoszexuális és heteroszexuális szülők által nevelt gyermekek iskolai teljesítménye között – egészen addig, amíg stabil anyagi és családi körülmények között élnek.

Egyes tanulmányok eredményei szerint a homoszexuális szülők gyermekei néhány szempontból alulmúlták a velük egy osztályba járó, heteroszexuális kapcsolatban nevelkedett társaikat az oktatás kezdeti éveiben. Ez a különbség azonban az évek múlásával teljesen megszűnt. A megfigyelésnek az a magyarázat áll a hátterében, hogy az örökbefogadott gyermekek egészen eltérő szociális háttérrel érkeznek az örökbefogadó szülőkhöz. Az örökbefogadottak lehettek árvák, szüleik által elhagyottak, hosszabb ideig nevelőintézetben élők, és/vagy nehéz anyagi és szociális körülmények között élő etnikai kisebbségekhez tartozó fiatalok, akik tanulási nehézségekkel kerültek az örökbefogadó család körébe. Azonban az örökbefogadást követően a rendezettebb családi körülmények lehetővé tették ezen gyermekek számára a sikeres felzárkózást, ezzel pedig a teljesítménybeli különbségek megszűntek. Természetesen ez a tendencia érvényes a heteroszexuális párok örökbefogadott gyermekeinek iskolai teljesítményére is.

Hasonló tendencia figyelhető meg akkor, ha egy korábbi heteroszexuális kapcsolatban született gyermeket a szülők szétválása után azonos nemű kapcsolatban nevelnek tovább. A családmodell változásának hatására (mely jelentős stresszt jelent) a gyermek iskolai teljesítménye romlik, majd az új viszonyok állandósulása után a problémák megszűnnek.

Szociális kapcsolatok és lelki jóllét

Negyvenhét tanulmány közül tizenkét független kutatás célzottan a gyermekek szociológiai és pszichológiai jóllétére irányult. Mint ahogyan a tanulmányi eredményekben sem, úgy ezen szempontok szerint sem találtak különbségeket. Az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek körében nem fordul elő gyakrabban sem a depresszió, sem az önértékelési zavar. Az a népszerű elképzelés is megdőlt, miszerint a homoszexuális szülők gyermekei nagyobb eséllyel szenvednek figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD).

Egy amerikai pszichiáter, Nanette Gartell kutatásai alapján a homoszexuális szülők által nevelt gyermekek számos esetben magasabb iskolai végzettséget és biztonságosabb anyagi státuszt érnek el, mint a „hagyományos” családban felnőtt kortársaik. Mindemellett életük során ritkábban mutatnak agresszív magatartást, és jobban kezelnek különböző szociális konfliktusokat is. Gartell és munkatársai szerint ez azzal magyarázható, hogy a gyermekvállalás rögös útjára lépő azonos nemű szülők átlagosan elkötelezettebbek a heteroszexuális pároknál. Például gyakrabban járnak szülőket felkészítő tanfolyamokra, vagy sokkal stabilabb egzisztenciát teremtenek az örökbefogadott gyermek érkezéséig.

A gyermek nem válik meleggé

Manning kitér a homoszexuális és heteroszexuális szülők gyermekeinek szexuális aktivitására is. A különböző tanulmányok összevetése alapján nincs különbség a szexuális aktusok gyakoriságában, a partnerek számában és a kapcsolatok időtartalmában sem. Tehát az azonos nemű szülők nevelése nincs eltérő hatással a gyermekek szexuális magatartására és annak fejlődésére a tradicionális családmodellhez képest.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy a homoszexuális szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel lesznek-e szintén melegek. A kérdést górcső alá vevő kutatások eredményei szerint mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális párok gyermekei között előfordul a nem heteroszexuális orientáció. Azonban az előfordulás gyakoriságában nincs jelentős statisztikai különbség. Ez azt jelentheti, hogy a szülők neme nincs hatással a gyermek jövendőbeli szexuális orientációjára. Viszont a szivárványcsaládokban nevelkedő gyermekek – értelemszerűen – sokkal könnyebben vállalják fel bármiféle másságukat, szabadabban élik meg azt, és kevesebb ebből adódó lelki problémával küzdenek meg életük során.

A család stabilitása számít

Wendy Manning és munkatársai a független szakértői véleményüket azzal a konklúzióval zárják, hogy a feldolgozott negyvenhét tanulmány – eltérő minőségük, különböző erősségeik és hiányosságaik ellenére – szorgalmazza annak az egységes konszenzusnak a megerősítését, amely szerint az azonos nemű és a különböző nemű párok gyermekei között nincsenek különbségek. Képességeiket, egészségi, pszichológiai és szociális állapotukat nem a családmodell határozza meg. Az összegzett kutatások csaknem mindegyike kiemeli, hogy a stabil és szerető család hiánya azonban jelentősen csökkenteni egy gyermek esélyét arra, hogy kiegyensúlyozott, boldog és sikeres életet élhessen.

Bukva Mátyás