1993-ban a világ egy emberként kereste az állkapcsát, ami valamikor a huszadik perc környékén esett le a Jurassic Park vetítése közben. Azóta eltelt 22 év, megjelent két folytatás, de még mindig nem tudunk betelni a 65 millió éve kihalt hüllőkkel. Hála Steven Spielbergnek, idén júniusban újra kapkodhatjuk a fejünket.
Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm, 124 perc, 2015
Bemutató: június 11.
Rendező: Colin Trevorrow
Forgatókönyvíró: Rick Jaffa, Amanda Silver, Colin Trevorrow, Derek Connolly
Operatőr: John Schwartzman
Producer: Patrick Crowley, Frank Marshall, Thomas Tull
Szereplők: Chris Pratt (Owen), Lauren Lapkus (Vivian), Vincent D’Onofrio (Morton), Bryce Dallas Howard (Beth), Jake Johnson (Lowery), Katie McGrath (Zara), Irrfan Khan (Masrani)
Spielberg az a rendező, aki jó érzékkel és nem kevés tehetséggel képes „meghatározó élményeket” a vászonra álmodni – legyen az a Cápa vagy az Indiana Jones. A Jurassic Park is éppen a megfelelő időben látott napvilágot. Spielberg felismerte, hogy a fejlődő technika és a számítógépes animáció milyen lehetőségeket rejt magában. A nézők egyöntetű lelkesedését anyagi (több, mint egy milliárd dollár bevétel világszerte) és kritikai (3 Oscar-díj) siker kísérte. A folytatás ezek után nem is késett sokat. Az elveszett világ hozott mindent, amit egy folytatástól elvárhatunk: még több akciót, még több dínót, még több helyszínt. A harmadik rész munkálatait Spielberg már csak a produceri székből figyelte, és ez sajnos meg is látszott a végeredményen.
A folytatás – ha nevezhetjük így – 14 év szünet után kerül a mozikba. Kezdetben a nem túl fantáziadús, Jurassic Park 4 munkacímet viselő projekt hosszú éveken át csapódott íróról íróra, rendezőről rendezőre. Csak az volt biztos, hogy valami készül. Ahogy a harmadik rész esetében is, Spielberg nem akart rendezőként részt venni a munkában, inkább csak kreatív és anyagi forrásként funkcionált. A rendezői széket Colin Trevorrow foglalhatta el, aki a szóban forgó alkotáson kívül eddig egyetlen filmet tett le az asztalra. A Kockázatos túra (2012) azonban meggyőzte a stúdiót, hogy az irányítás jó kezekbe kerül. A színészgárda is teljesen megújult. Az egy szem BD Wongot leszámítva (aki az egyik genetikust alakította az első részben) senkit nem láthatunk viszont. Ez szándékos koncepció volt – ahogy a film címének megváltoztatása is, mivel a rendező e tekintetben is teljesen új alapokról akart indulni. A Jurassic World egy új trilógia első darabja lehet, amely a két folytatást egy laza huszárvágással figyelmen kívül hagyva, visszatér az első rész által kitaposott ösvényre, felhasználja és újraértelmezi az eredeti történet motívumait.
22 év telt el a Jurassic Park csúfosan végződő tesztüzeme után. Az élet azonban nem állt meg – a pénz beszél, ugye. Az eredeti terveket megálmodó Jack Hammond már nincs az élők sorában, de a Masrani Vállalat némi hüllővadászat és átépítés után megnyitotta a dínós vidámparkot, Jurassic World néven. Itt dolgozik főhősünk, Owen Grady (Pratt), aki velociraptorokat idomít és a viselkedésüket figyeli meg. A kezdetben szépen profitáló létesítmény elkezde kifogyni a látogatókból: miután az emberek megunták a medencéből delfinként kiugráló mosasaurust, valami új szenzációt kellett bedobni a tömött pénztárcával érkező nép színe elé. A fő Masrani (Khan) vadiúj dinoszauruszt rendel a genetikusok vegykonyhájából, akik nem is restek létrehozni négy faj összegyúrásával egy korábban nem létező drabális szörnyet, az Indominus rexet. A minden eddiginél erősebb és okosabb jószág azonban nem bírja, ha ketrecbe zárják, és a konkurenciáért sem rajong különösebben. A létesítmény igazgatónője (Howard) éppen két unokaöccsének mutogatja a parkot, mikor a feldühödött monstrum szemezgetni kezd a gyanútlan látogatók közül. Gyerekfaktor, pipa. Kutya helyett dínó – de ez még sokkal jobb is! A paleontológusok persze már a trailer alapján nekiestek a filmnek, mondván a készítők nem vették figyelembe a legújabb kutatási eredményeket. Na, bumm! Nem egy precíz dokumentumfilmet akarunk látni (azt megtehetjük máshol), hanem látványos akciót és áldozatukat becserkésző, körmükkel kopogtató velociraptorokat. Egyébként is furán venné ki magát, ha három film után a dínók hirtelen megtollasodnának például. Tudományos pontatlanság ide vagy oda, a T-Rex ordításától még most is borsódzni fog a hátunk.
Szerző: Robi
