„A vágyódásról és a szerelemről akartam filmet csinálni” – mondta Małgorzata Szumowska lengyel rendezőnő a berlini filmfesztivál sajtótájékoztatóján. Alapvető érzések ezek minden ember életében. Akkor sem könnyű megbirkózni velük, ha a társadalom és a környezetünk is mögöttünk áll.
Színes, feliratos lengyel dráma, 102 perc, 2013
Bemutató: május 14.
Rendező: Małgorzata Szumowska
Forgatókönyvíró: Michal Englert, Małgorzata Szumowska
Operatőr: Michal Englert
Szereplők: Andrzej Chyra (Adam), Mateusz Kościukiewicz (Lukasz), Maria Maj (Lukasz anyja), Maja Ostaszewska (Ewa), Łukasz Simlat (Michal)
Nincs magányosabb ember egy papnál. A cölibátus megfosztja az élet legapróbb intimitásaitól, még ha csak egy ölelésről is van szó. Hosszú éveken át ez szinte kibírhatatlannak tűnik. A középkorú Adam (Chyra) 21 éves korában, egyik pillanatról a másikra döntötte el, hogy pap lesz. Most egy kis lengyel faluban él, ahol a javítóintézetből frissen kikerült tizenéveseket igyekszik a társadalmi normáknak megfelelő életre nevelni. Az őszinte segítséget nem csak ortodox módszerekkel valósítja meg, maga is kiveszi a részét a közmunkából, de még az esti fociból is. Adam atya egyébként sem az a szokványos lelkipásztor. Csuhája alatt kedvenc focicsapatának pólóját hordja és a falusi összejöveteleken szívesen táncoltatja meg a magányos feleségeket. Azonban ettől egy sokkal nagyobb titok miatt is kilóg a sorból. Minden nap hosszú kilométereket fut az erdőben, hogy szó szerint és átvitt értelemben is elfusson vágyai elől. A vágyak elől, amelyek hosszú évek elnyomása után feltörni készülnek, mikor szembekerül egy különös fiúval, Lukasz-szal. Hite – és öntagadása – tartja magát mindaddig, míg a gondosan felépített világot egy váratlan tragédia meg nem zavarja. A gyülekezet gyanakodni kezd az atyára, és a felsőbb egyházi hatalomhoz fordulnak kivizsgálásért.
A homoszexualitás már önmagában is nehéz téma, főleg egy kelet-európai rendező számára. Azonban ha egy személyes drámához a hit és az egyház ad keretet, akkor az szinte már tabuvá válik. A rendező és írótársa, Michal Englert szerencsére vállalta a kockázatot és nyertek. Lassan havonta kerül a médiába valamilyen meleg papokat érintő botrány, ezért a Lengyel Filmintézet is úgy gondolta, hogy a többségében katolikusok lakta országban beszélni kell ilyen dolgokról is, és jelentős anyagi támogatást nyújtott az amúgy nem túl nagy költségvetésű alkotáshoz. Éljünk a világ bármelyik felén, a vallás és a homoszexualitás kapcsolata mindig problémás kérdés – ha pedig egy papról van szó, akkor egyből felmerül a pedofília gyanúja is. Szerencsére Az Ő nevében szándékosan határolódik el ettől a kérdéstől, így sikerül elkerülni minden alkotói ítélkezést, és Adam amúgy sem egyszerű kínlódását a helyén kezelni. A film a vallási vezetőkkel kapcsolatba is tartózkodik a szélsőségektől: a katolikus egyházról – legyen bármilyen bürokratikus is – nem fest teljesen negatív képet.
Nem tudom nem a Viharsarokhoz hasonlítani Szumowska filmjét. Még ha a központi probléma különbözik is, a szereplők környezete és a film világa nagyon hasonló. Ez talán a közös kelet-európai helyzetből adódik. A vidéki Magyarország és Lengyelország nem különbözik olyan sokban egymástól. Az emberek szemében csak az lehet igazi férfi, aki kétkezi munkából él és családot alapít. Plusz teherként nehezedik a szereplőkre a katolikus vallás, az egyház mindent átható jelenléte. Az antiszemita és homofób közösségben nem szokványos eszközökre van szükség a siker eléréséhez. A szűkebb helyszín is hasonló Császi Ádám filmjéhez. A film látványa és hangulata a naturalizmus szépségével döngöli bele a képeket a nézők fejébe. A legyek döngése, az omladozó épületek és a ködös erdők mind a hanyatlást és a belső vívódást vetítik elénk. A helyenként felvillanó komikus pillanatok mögött is érezzük a tragédiát. A színészek alakítására nem lehet panasz. Andrey Chyra, Lengyelország egyik legfoglalkoztatottabb színésze nem az a tipikus Isten szolgája, éppen ezért volt tökéletes választás az amúgy is kívülálló és átlagtól eltérő karakter alakítására. A fiatal generáció is megteszi a tőle telhetőt. Mateusz Kosciukiewicz szótlan visszafogottsága jól illik Lukasz szándékoltan jézusi megjelenéséhez. A nevelőintézetből szabadult srácokat a rendező a forgatás helyszínén „találta”. Meg kellett harcolnia velük, de azt hiszem, nem vallott kudarcot. A film rangos filmfesztiválokra jutott el – többek között Berlinbe, ahol el is nyerte a 2013-as Teddy-díjat. Sokan hangsúlyozzák, hogy a film legnagyobb erénye őszintesége és bátorsága, ami egy ilyen kényes téma ábrázolásához feltétlenül szükséges is. Már csak meg kell néznünk.
Szerző: Robi
