Kultúra

“Mi akkor leszünk igazán erősek, ha ki tudunk lépni az áldozatszerepből”

Méltóság, erő, egyenlőség – ez a három szó különös jelentőséggel bír az LMBTQ közösség számára, hiszen manapság is sokan tapasztalhatunk hátrányos megkülönböztetést, kirekesztést, verbális vagy fizikai inzultust a szexuális orientációnk miatt. Míg idehaza többnyire „megússzuk” egy-egy szitokszóval, egyes országokban máig halálbüntetéssel sújtják közösségünk tagjait. Éppen ezért minden olyan megmozdulás fontos a világban, ami a gyűlölködés ellen szólít fel és az elfogadást segíti.

Sokan megfeledkezünk arról, hogy míg nekünk mennyi megpróbáltatást kell kiállnunk az életünk során, addig vannak, akik még ennél is nehezebb helyzetben vannak, hiszen nemcsak szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk, de etnikumuk miatt is kirekesztik, elítélik őket. Hazánkban különösen igaz ez az LMBTQ közösség roma tagjaira, akiknek ügye mellett az Open Society Foundations (OSF) egy fiatal ösztöndíjasa, Márton Joci áll ki egy hiánypótló fotókiállítás keretében november végén. Az Owning the Game – Ez a mi játszmánk! Roma LMBTQ+ fotókiállítás képei nem tükröznek majd mást, mint méltóságot, erőt és egyenlőséget.

 

 

Sokszor láttunk hasonló, LMBTQ témájú fotókiállítást. Ez miben lesz más, mint a többi?

Ez a kiállítás kifejezetten a magyar LMBTQ közösség roma tagjairól szól, elszakadva a megszokott ábrázolásmódtól, amikor többnyire kitaszított áldozatokként reprezentálják a romákat, kiemelve a „homofób roma közösséget”, és az abban elszenvedett nehézségeiket. Mi ezzel szemben meg akarjuk mutatni, hogy a roma közösség heterogén, és tagjainak az LMBTQ közösséghez való viszonya ugyanúgy függ a neveltetéstől, iskolázottságtól és a közvetlen környezettől. Mi akkor leszünk igazán erősek, ha ki tudunk lépni az áldozatszerepből, és lehetőségünk adódik arra is, hogy megmutassuk az értékeinket is.

Hogyan jött az ötlet, illetve a lehetőség, hogy ezt egy fotókiállításon valósítsd meg?

Másfél éve vagyok az OSF Youth Exchange Program ösztöndíjasa, ott nyílt lehetőségem egy projektre. A vizuális önreprezentációra akartam fókuszálni, így jött a fotókiállítás ötlete, amit inkább kommunikációs csatornaként, semmint művészi projektként képzeltem el. A projektben résztvevők maguk döntötték el, hogy hogyan szeretnék viszontlátni magukat a képeken. A lényeg az volt, hogy egy szép, erős, és méltóságteljes közösségként jelenjünk meg, amilyennek valójában érezzük magunkat.

 

 

Mennyi időbe és munkába telt az előkészítés és megvalósítás?

Az első hónapok azzal teltek, hogy kutattam a különböző kisebbségi vagy marginalizált LMBTQ csoportok hátterét és jelenlegi helyzetét. Az interszekciós mozgalmak külföldön már a különböző aktivizmusok szerves részét képezik, mint például a fekete vagy latino LMBTQ mozgalmak. Én ezekből inspirálódtam, és úgy láttam, az itthoni roma LMBTQ mozgalmat leginkább azzal segíthetem, ha sokszínű embereket állítok kamera elé és egy olyan közösség képét mutatom meg, amihez jó érzés tartozni. A legnehezebb a toborzás volt, és a bizalom kiépítése. Több mint 200 emberrel tartottam a kapcsolatot, és velem együtt összesen 16 résztvevője lett a projektnek. Sokan azért nem tudtak részt venni, mert féltek, hogy a nagy nyilvánosság előtt való szereplés negatív következményekkel járhat, mert különböző szinteken állnak a szexuális orientációjuk vagy éppen nemi identitásuk felvállalásával.

Hogyan zajlott a közös munka?

Workshopokat, megbeszéléseket, közös vacsorákat tartottunk, ahol mindenki ötletelt, hogy hogyan is szeretne kinézni a fotókon, milyen üzenetet szeretne közvetíteni. Összesen 3 fotózási nap volt, amit mindannyian játékként éltünk meg. Jó volt látni, hogy milyen felszabadult volt mindenki. Szabadon próbálgathatták, hogy kinek mi tetszik. Volt, aki először próbált fel magassarkút, és olyan is, akit először sminkeltek ki életében. Nagyon jó volt a hangulat, és kölcsönös volt a tisztelet.

 

 

Milyen téma köré épült a fotózás?

Próbáltunk nem elitista és kirekesztő, hanem minél populárisabb témákat választani. Az első fotózás témáját az egyik népszerű, főleg transzneműeket szerepeltető sorozat adta. De a legfontosabb minden képen az önkifejezés volt.

Mi a kiállítás célja?

A kiállított fotókon szerepelnek meleg és biszexuális férfiak, leszbikus, biszexuális és transznemű nők, de nem volt célunk feltétlenül mindenkit besorolni. A célunk, hogy minél több ember felé nyissunk, minél többen ismerjék meg a történeteinket és hallják meg a hangunkat úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Hogy megmutassuk: ez egy színes közösség. Továbbá célunk, hogy arra buzdítsuk az LMBTQ közösséghez tartozó romákat, hogy a helyzetükhöz mérten bújjanak elő, illetve hogy a roma és mainstream LMBTQ mozgalmak felismerjék: az interszekciós mozgalmakkal csak erősebbek lesznek, hiszen olyan emberek is csatlakoznak hozzájuk, akiket eddig külön nem szólítottak meg.

 

 

Mire számíthatunk a kiállítás megnyitóján?

Ez egy hagyományostól eltérő megnyitó lesz. Inkább lesz házibulihoz hasonló parti, mint tárlatvezetés. Ennek oka, hogy olyanokat is bevonjunk, akik egy tipikus kiállításra nem jönnének el. Lesz étel, ital, DJ, és a bemutató után tánc. A kiállítás az ezt követő napokon már nem lesz látható, a terveim szerint mindig valamilyen programhoz kötődik majd a fotók kiállítása.

A részletekért kövesd a kiállítás Facebook-oldalát!

Vági Bence

Fotó: Jókúti András, Szász Éva

Stylist: Gálvölgyi Anett, Miovác Márton, Murvai Dóra

hirdetés
Previous post

Az ausztrál rögbijátékos szerint a melegházasság okozta hazájában az erdőtüzeket

Next post

Szó szerint ketten vettek részt a legutóbbi Hetero Pride-on