Hogy egy meleg párkapcsolat mekkora korkülönbséggel működhet, az szinte már lejárt lemez – ellentétben mondjuk azzal, hogy mekkora különbséget is bír el egy párkapcsolat, ha az egyik fél jelentősen többet keres. Így látja legalábbis az egyik amerikai queer portál, ahol a Reddit hozzászólóit monitorozva dolgozták fel a kérdést.
A témaindító problémáját az jelentette a Redditen, hogy három évnyi randizás után épp összeköltöznének a párjával. Pontosabban neki kellene beköltöznie gazdag párja penthouse lakásába úgy, hogy párja hatszor többet keres nála.
„Nagyon ideges vagyok, hogy hirtelen együtt éljek valakivel, aki olyan életet él, amit én semmiképpen sem engedhetek meg magamnak” – írta. Ő maga az építőiparban dolgozva évi 50 ezer dolláros fizetéshez jut, de bizonytalan a munkahelye. Barátja ellenben évi 300 ezer dollárt keres. „Úgy érzem, mintha az egész életemet meg kellene változtatnom, vagy valami ilyesmi. Valaki átélt már hasonlót? Nem akarok véget vetni a kapcsolatnak emiatt a hatalmas fizetéskülönbség miatt”.
Kommunikáció nélkül nem megy
A kommentszekció egyetértett a kérdésben: ha az ember kommunikálja a szorongását a helyzetet illetően, akkor nem jelenthet problémát, ha a párunk többet keres nálunk. „Ha megkért, hogy költözz hozzá, akkor nyilvánvalóan élvezi a társaságodat, és valószínűleg nagyvonalúan szeretne bánni veled, nem pedig egy sugar daddy módjára” – írta egy felhasználó. „Biztos vagyok benne, hogy meg akarja osztani valakivel a sikerét, és történetesen veled”.
„Amíg nem arra használja a pénzét, hogy irányítson vagy megváltoztasson téged, addig csak élvezd, és hagyd, hogy a dolgok menjenek a maguk útján” – tették hozzá.
A másik oldalról ez nem is probléma
Többen is jelentkeztek olyanok, ahol a kapcsolatban ők azok, akik sokkal többet keresnek a partnerüknél, és boldogan vállalják át az anyagi terheket. „Én személy szerint körülbelül négyszer annyit keresek, mint a partnerem, de ez még nem volt (igazán) probléma” – írta az egyik felhasználó. „Mindketten a közös életszínvonalra fordítjuk a pénzünket, még akkor is, ha én hónapról hónapra többet fizetek”.
„A kézenfekvő válasz az, hogy beszélj vele erről” – ajánlotta más valaki. „A másik oldalról szerzett tapasztalataim alapján azt mondhatom, valószínűleg tudja, hogy ha az ő jövedelmi szintjén csináljátok a dolgokat, akkor gyakran ő fogja állni a számlát, és ez neki is megfelel”.
Megint más, aki elmondása szerint partnere jövedelmének tízszeresét keresi, azt írta, hogy náluk ő rendezi a nagyobb kiadásokat – a lakást, a járműveket, a nyaralást -, míg a partnere fedezi a napi kiadásokat – a közüzemi díjakat, az élelmiszereket, gyógyszereket. „Mi soha nem hagytuk, hogy ebből a rendszerből probléma legyen, vagy lelkiismeret-furdalást érezzünk miatta. Nem tehetek róla, hogy szerelmes vagyok belé vagy hogy ő belém. A mesebeli szőke hercegnek is legyen bűntudata, csak mert Hamupipőke csupán egy takarító?”
Egy másik hozzászóló azonban azt válaszolta erre, hogy ebben a formában szerinte ez nem igazságos: „Minél többet gondolkodom rajta, annál problematikusabbá válik. Tegyük fel, hogy mindkét partner egyformán használja a házat, de ha az egyik csak 30%-ot fizet bele, akkor egyértelmű, hogy ő aránytalanul sokkal többet élvez belőle, mint amennyi a része.”
Az egyenlőség azonban nem egyenlő az igazságossággal – és ha szerelemről van szó, vannak fontosabb dolgok is a pénznél. Ahogy az egyik kommentelő fogalmazott: „Ha valakinek a részét kizárólag az anyagi hozzájárulása alapján határozod meg, akkor az egy üzleti, nem pedig romantikus kapcsolat”.
