Nisimura Kódó úgy érzi, nem kell választania a vallásosság és az általa imádott sminkszakma között, mindkettőt művelheti egyszerre – ezzel pedig példát szeretne mutatni a japán LMBTQ közösség tagjainak.
A National Geographicnak adott interjúban Nisimura elmeséli, hogy amikor ő felnőtt, nem voltak előtte queer példaképek. „A tudás hatalom és a reprezentáció fontos. Elég, ha van egy ember, aki azt mondja, rendben van, amiben hiszel és képes vagy megvalósítani a céljaidat”.
Számára ez az ember egy buddhista szerzetes volt. „Nem gondoltam, hogy a képzésem során a sokféleség és a befogadás ilyen erős üzenetével fogok találkozni. Elmondtam az egyik mesternek, hogy meleg vagyok és sminkes, és azt válaszolta, hogy a buddhizmus élő dolog, az emberekkel együtt változik és alkalmazkodik az időkhöz. Hirtelen úgy éreztem, hogy rendben van az, hogy meleg vagyok és szerzetes is” – mondja Nisimura.
Bár édesapja buddhista szerzetes, Nisimura sosem érezte úgy, hogy ezt az utat kellene követnie, jobban érdekelték a Disney-hercegnők. „A Parsons School of Designban tanultam New York-ban, ahol egy sminkmesternek segédkeztem. Japánban ha a sminkpulthoz mentem, megkérdezték, hogy a barátnőmnek vásárolok-e ajándékot. De az USA-ban a férfi eladók szinte taroltak sminkben. Elkezdtem szemceruzát és szempillaspirált használni és elindítottam az Instagram-fiókomat” – meséli.
Ekkoriban kifejezetten ki nem állhatta a buddhizmus gondolatát sem. Édesanyja azonban azt tanácsolta neki, hogy előbb ismerkedjen meg vele, mert csak utána mondhat róla véleményt, döntheti el, hogy tényleg nem tetszik neki.
Nem összeférhetetlen a buddhista tanítás a csillogó külsővel
Nisimura azt mondja, ő is azt gondolta az elején, hogy a minimalista és vágymentes buddhista léthez nem fog passzolni a smink és a divat szeretete.
„De az egyik kézirat szerint pazar díszekkel kell feldíszítenünk magunkat; ha rongyos ruhát viselsz, hogyan várhatod el, hogy az emberek meghallgassák, amit mondani akarsz? Máshol a buddhizmusban létezik Bodhiszattva, az irgalmasság buddhája. Nem lehet megmondani, hogy ez a figura férfi vagy nő – mindkettőre hasonlít. A buddhizmust mindig LMBTQ+ szemüvegen keresztül értelmezem” – mondja.
Megtanulta elfogadni önmagát és szereti így élni az életét.
„Egyik nap egy templomban tartok beszédet, másik nap Párizsba repülök, hogy részt vegyek a Cartier Women’s Initiative Awards díjkiosztón. Szokatlanul vegyes identitással rendelkezem: szerzetes vagyok, amely a társadalom által tisztelt szerep – homoszexuális identitással, amelyet gyakran félreértenek. De a dolgok változnak, és ha egyszerre tudok meleg vallási vezető és sminkes lenni, akkor bármi megtörténhet”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
