Az indiai filmrendező, Onir (születési nevén Anirban Dhar) a kevés nyíltan meleg rendezők egyike Indiában. A hindi nyelvű mainstream filmgyártásban az elsők között foglalkozott az AIDS, vagy az azonos nemű párkapcsolatok témájával, a 2011-es I Am című alkotásával a legrangosabb hazai filmes díjat is elnyerte.
Indiában évtizedes küzdelem után, 2018-ban dekriminalizálták a homoszexualitást, de az LMBTQ közösség tagjai hivatalosan ma sem szolgálhatnak a fegyveres erőknél. 2020-ban az NDTV csatornának mesélt J. Suresh, az indiai hadsereg egy már leszerelt őrnagya arról, meleg férfiként évekig küzdött azzal, hogy összeegyeztesse a katonai szolgálatát az orientációjával. A társadalmi elfogadás hiánya miatt coming outra még csak nem is gondolt, úgy vélte, az ártana a hadseregről kialakult képnek. Az őrnagy története inspirálta a rendező Onirt, hogy elkészítse az egyelőre We Are munkacímen futó filmjét egy meleg katonáról.
Január 21-én azonban az indiai védelmi minisztérium elutasította a tervezett film forgatókönyvét. Elsőre – de még másodikra is – furcsának tűnhet, hogy mi köze van egy minisztériumnak bármelyik rendező ötletéhez. Csakhogy 2020 júliusában az indiai védelmi minisztérium előírta, hogy minden olyan televíziós műsornak vagy mozifilmnek, amely a fegyveres erőket ábrázolja, előzetesen jóváhagyást kell szereznie a minisztériumtól.
Az engedélyeztetést a rendező abszurdnak tartja, erről az Independentnek beszélt. Szerinte az eljárás már önmagában is problémás, mert Indiában a filmek jóváhagyására már eleve működik egy filmszakmai testület. Az időnként erősen cenzúrázó testület ráadásul már többször is megakadályozta az LMBTQ témák akár pár képkockányi felvillantását is. Onirt felháborítja a döntés:
„Egy meleg katonáról írtam, aki szerelmes lesz, és rájön, hogy a hadseregben szolgálva ezt nem vállalhatja nyíltan, ezért leszerel, és végül felkeresi a szerelmét. A filmben még csak nem is bocsátkozom semmilyen diskurzusba arról, hogy ez helyes vagy helytelen-e.”
A nagyon rövid elutasító e-mail nem tartalmazott indoklást: „A kapott forgatókönyv tartalmát elemeztük, és sajnálattal közöljük, hogy nem kapott engedélyt”. Egy későbbi telefonbeszélgetés során azt mondták a rendezőnek a minisztériumi illetékesek, hogy azért utasították el a forgatókönyvet, mert szerintük „törvényellenes” egy katonatisztet melegnek ábrázolni.
A helyi filmszakmán már egyébként is évek óta óriási a nyomás: mióta Narendra Modi hindu nacionalista kormánya 2014-ben hatalomra került, futószalagon készítik a hadsereget idealizáló, militarista propagandafilmeket. De nem csak a hadseregről van szó, az elmúlt években egyre többször fordult elő, hogy a filmgyártókat és streaming-szolgáltatókat korlátozták arra hivatkozva, hogy vallási érzelmeket sértenének, hogy törvény által tiltott karaktereket ábrázolnak, vagy hogy szeméremsértő lenne a tartalom. Tavaly az Amazon került komoly bajba a Tandav című politikai thrillerével – a sorozat a hatalomért mindenre képes politikusokról szólt, erre Modi kormánypártja, a Bháratíja Dzsanatá több politikusa a betiltását követelte arra hivatkozva, hogy megsértették a hinduk vallási érzéseit. Négy szövetségi államban rendőrségi feljelentést is tettek a készítők és a színészek ellen, amiért kedvezőtlen színben tüntetik fel az ország miniszterelnökét, valamint a rendőrök és istenségek nem megfelelő ábrázolása miatt.
Onir szerint az országban egyre inkább visszaszorítják a kreativitást. Ironikusnak tartja, hogy amikor még törvény tiltotta a homoszexualitást, készíthetett a témában filmeket, ma azonban már nem. Ahogy mondja, mostanra minden kulturális alkotásból egy olyan kilúgozott verziót fogadnak el, ami a dilettáns és patriarchális vezetők elképzeléseit szolgálja ki.
A rendező azt tervezi, hogy nyílt levélben fellebbez a minisztérium döntése ellen, remélve, hogy „mindenki észhez tér”. Ha ez nem sikerül, akkor kénytelen lesz az iráni filmesek nyomdokaiba lépni, akik tökéletesítették annak művészetét, hogy látszólag ártatlan filmeken keresztül fejezzenek ki társadalomkritikát.
„Amikor azt mondják, hogy nem tehetsz meg valamit, akkor álruhába bújsz, és megtalálod a módját, hogy elmondd a történetedet. És én ezt fogom tenni – el fogom mesélni a történetemet.”
