Nyáron sem maradunk Orlai-produkció nélkül: a Belvárosi Színházban június 27-én mutatják be Sam Holcroft Családi játszmák című intellektuális komédiáját. A szerepeket ,,nagyágyúk”, Ötvös András, Réti Adrienn, Járó Zsuzsa, Szikszai Rémusz, Kútvölgyi Erzsébet, Papp János és Csikász Ágnes játsszák, a rendező Göttinger Pál. „Bár komédiáról van szó, azért olyan könnyű nyári viseletre gondoljanak a nézők, amely alatt nagyon sok elkapart, vérző szúnyogcsípés van” – fogalmazott Ötvös András.
Az Orlai Produkció Zöldi Gergely fordítóval rendszeresen körülnéz a világban, és az egyik kutatóútjukon találtak rá Sam Holcroft darabjára, amely 2015-ben nagy sikert aratott a londoni Nemzeti Színházban. A mű meg nem választható kapcsolatainkról, a szülő-gyerek viszonyról, a rokoni szálak lelki kuszaságáról szól. Az alaphelyzet egyszerű: összegyűlik a família egy családi ünnepre, megérkezik a szülői házba a két fiútestvér, akik magukkal viszik a saját családjukat. Ahogy ez lenni szokott, amint egy asztalhoz kényszerülnek a különböző életformák és gondolkodásmódok, felszínre kerülnek a frusztrációk, a kényszerképzetek, a rokonszenvek és az ellenszenvek. A darab azonban több ennél: közös komédia és cinkos játék is a közönséggel.
Írói ravaszság folytán ebben a darabban a szereplőknek – mint egy szerepjátékban – meghatározott szabályok szerint kell viselkedniük, vannak fix tulajdonságaik, erősségeik, gyengeségeik, fegyvertáruk. A szerző minden jelenetnél pontosan lekottázta, milyen szabályok vannak érvényben az egyes szereplőknél, illetve mely pluszszabályokkal egészülnek ki a következményekkel járó megszólalásoknál. Például X szereplő nem hazudhat, csak ha ül, vagy amikor újra hazugságba kerül, akkor ennie kell. Nem tudja tovább mondani a mondatát, amíg nem talál egy ülőhelyet vagy nem kezd el falatozni. A szabályokat kiírva, végig jól láthatóan szemlélheti a közönség, de a szereplők nem tudják, milyen felirat van a fejük fölött. A játékosok megpróbálják valahogyan belemanőverezni magukat a szabályba, amiből persze részint konfliktusok, részint kacagtató helyzetek támadnak. A nézők számára külön élvezet, hogy beavatottként láthatják azt a kínkeservet, amellyel a szereplők igyekeznek egymás előtt leplezni a titkaikat és a hazugságaikat. Kicsit a Momentán Társulat, illetve a Beugró produkcióiból ismert improvizációs játékokra hajaz majd az előadás.
A darab címében szerepelő játszmák szó két jelentést is fed: egyrészt a különleges előadásmódot, másrészt azokat a pszichológia értelemben vett emberi játszmákat, amelyek a valódi intimitás pótlékaiként szolgáló érzelmi-cselekvési öntőformák. Sok konfliktussal járó küzdelem, hogy a családi élet ne alakuljon át díszletté, paravánná, ahol mindenki mindenkivel nagyon korrekt viszonyban van, csak éppen semmi közük egymáshoz. A Családi játszmákban befutott ügyvédek a gyerekek, akiket még mindig úgy kezelnek a szüleik, mintha az orrukat sem tudnák egyedül megtörölni.
,,Amikor ezen a családi fészken belül vannak, gyerekeknek tekintik őket, ugyanakkor feleségeik, barátnőik, gyerekeik, saját örömeik és válságaik vannak, esetenként tehát felnőttként kell viselkedniük. Nagy játékteret kapnak azzal, hogy lehetőségük van egyik helyzetből a másikba menekülni, és vissza” – mondja a rendező, Göttinger Pál. – ,,A nézőnek nincs más dolga, mint saját élményein keresztül belehelyezkedni a történetbe – hogy aztán hazafelé a villamoson vitázhasson vég nélkül, hogy végül is kinek volt igaza. A család egyik féltekéje szerint egy karácsonyi ebédnek akkor van értelme, ha szépen lebonyolódik, minden rendben van, a másik brancs pedig azt gondolja: ez az egyetlen alkalom, hogy értelmesen szót váltsanak egymással, ne a semmiről beszélgessenek udvariaskodva, hanem a tényekről, elhallgatásokról, fájdalmakról. A két félteke összecsap. Ez a helyzet szerintem mindenkinek ismerős, nekem is.”
Ahogy mindannyiunknak, az alkotóknak is vannak tapasztalatai arról, hogyan kell úgy föllépni egy túlgondoskodó szülővel szemben, hogy ne bántódjon meg, de lassan leálljon. Bizonyára sokan próbálták már behúzni a kéziféket, ha ünnepi ebéd közben például a szakmai sikereik vagy kudarcaik is terítékre kerültek. Ezek a konfliktusok úgy mulattatják majd a nézőket nyáresténként, hogy azért egy-egy lelki szúnyogcsípés helyeit is vakargatniuk kelljen az előadásról hazafelé tartván.
L. Horváth Katalin
