Sportol, divatbemutatókra jár, rendszeresen bulizik és Till Attila Tiszta szívvel című filmjében ő volt a főszereplő. Mondhatjuk, hogy egy átlagos fiatal, de Fenyvesi Zoltán – vagy ahogy sokan ismerik, Wheelchairguy – kerekesszékben ül, egyik lába sem mozog. A Suhanj! Alapítvány színeiben azonban már futott maratont New Yorkban is egy háromkerekű eszköz, a handbike segítségével. Az alapítványról, sérült és ép emberek közösségéről beszélgettünk.
Hogyan és mikor találtál rá a Suhanj! Alapítványra?
2011 októberében futottam először velük a Spar Maratonon. Egy kerekesszékes tánccsoportban voltam és egy barátnőmmel hallottunk a Suhanj! Alapítványról. Megbeszéltük, hogy mi lenne, ha bevállalnánk csapatban a maratonon 5-5 kilométert. A verseny előtti este azonban felhívott, hogy megfázott és lázas, menjek egyedül. Kimentem az alapítványhoz, a vezetőjük üdvözölt és megkérdezte, mi lenne, ha bevállalnám még azt a plusz 5 km-t. Így lett az 5 kilométerből 10.
Hogy ment a futás?
Egy kicsit beijedtem, hogyan fogom tudni teljesíteni a távot, de voltak önkéntesek, akik segítettek és toltak, amikor szükségem volt rá, amikor pedig tudtam, magamtól mentem. Megfogott az élmény, éreztem, hogy én ezt továbbra is szeretném csinálni. Utána szépen felépítettem: gyakorolgattam, jártam közös edzésekre, amik azóta is a Margit-szigeten vannak, aztán jött a keszthelyi félmaraton, ahol egy nevezési hiba miatt 10 kilométerből félmaraton lett. Később maratont is futottam.
Mivel futtok?
A félmaraton még kerekesszékkel volt, akkor még nem volt handbike az alapítványnál.
Mi pontosan a handbike?
Háromkerekű eszköz, ültetett, kézzel tudod hajtani – a biciklizéshez hasonlítható, a kerekei is hasonlóan magasak, megkönnyíti a haladást, de ugyanúgy karból végig kell tekerni 21 vagy éppen 42 kilométert. A versenyek semmiben sem különböznek az átlagm megmérettetésektől, csak minket egy kicsivel előbb indítanak el a sor elején, hogy ne akadályozzuk a futókat, illetve ők se minket. Mindenki nyugodtan tud haladni.
Mit jelent egy olyan közösséghez tartozni, mint a Suhanj! Alapítvány?
Azért is jó az alapítvány, mert sérültek és épek is a tagjai. Ebben a közösségben nem azt érzed, hogy egyik vagy másik kategóriába tartozol, hanem együtt vagytok. Szoktunk közösen bulizni járni. De ha például kerekesszékes problémám van, akkor ott vannak azok a srácok, akikkel ezt meg tudom beszélni.
Azt gondolom, sokak számára vagy példakép: meggmutattad, hogy bármilyen helyzetben is van az ember, tud teljes életét élni. Hogyan éled ezt meg?
Alapvetően nem tekintem magam példaképnek: élem az életemet, kitűzök magam elé célokat és terveket, és ezeket igyekszem elérni. Ha eközben tudok másokat motiválni, akkor ennek nagyon örülök, de nem ez az alapvető cél. Bár van benne egy rész, hogy jól megmutatom az embereknek, hogy tud valaki kerekesszékből is teljes életet élni, kimenni futóversenyre, eljönni a Szigetre, de amit eddig csináltam, azt magamért csináltam.
Mi a legszórakoztatóbb emléked a Suhanj! Alapítvánnyal töltött évekből?
Egy idő után nem látják a kerekesszéket az emberek, így nem egyszer volt, hogy elmentünk valahova, mindenki vidáman kiszállt az autóból, aztán hirtelen visszafordultak, hogy “Úristen, elfelejtettük Zolit kivenni az autóból”. Azt mondom, ez legyen az életben a legnagyobb problémád, hogy a barátaid elfelejtik, hogy te valamilyen sérültséggel élsz és ugyanolyan teljes értékűnek néznek, mint bárki mást.
Nemcsak mozgássérültek futnak az alapítvánnyal.
Igen, látássérültek, autizmussal élők és Down-szindrómások is – senki nem érzi magát kirekesztve. Persze meg kell tanulni mindenkinek, hogy mit mondhat a másiknak, mivel nem bántja meg, de ez az épeknél is igaz. A mozgás- vagy látássérültek is poénkodnak, hogy oldják a feszültséget, hogy ne érezd magad rosszul. Én szoktam mondani, ha valaki mondja, hogy fáj a lába, hogy jaj, nekem is. Vagy: „már úgy elzsibbadt, hogy nem is érzem” – ne is mondd, én sem. Vagy ha valaki felsóhajt, hogy de jó lenne leülni – várj, átadom a helyem.
Ha valaki szívesen csatlakozna a Suhanj! Alapítványhoz, de valamiért nem mer, őt mivel győznéd meg?
Azt javasolnám, mindenképpen nézzen el legalább egyszer az alapítvány edzőtermébe a Tátra utcába. Aztán mindenki eldönti maga, hogy mennyi fér bele neki: nem kell mindenkinek itt önkénteskednie vagy dolgoznia. Én se járok kosarazni, mert nem tudok és nem is szeretek. De ha valakit tényleg érdekel a Suhanj, érdemes egy esélyt adni neki: lehet, hogy megszereti és itt ragad, mint én.
Milyen helyzetben vannak a mozgássérültek Magyarországon?
Van még min javítani, de tömegközlekedési szempontból kezd jobb lenni – a legjobb akkor lenne, ha minden felszíni eszköz (busz, villamos) akadálymentes lenne. A különböző helyekre bemenni kicsit nehezebb már, de ott meg sokszor meg lehet oldani: a biztonsági őrök vagy a barátok segítenek. Nem megyünk általában olyan helyre, ahol nagyon sok lépcső van, nem keressük a kihívásokat direkt.
Mennyire jellemző, hogy az emberek segítenek?
Ha százalékolni kéne, 70%-ot mondanék. Bár egyre inkább olyan világban élünk, ahol az emberek nyomkodják a telefonjukat és nemhogy a mozgássérültekre, egymásra sem figyelnek.
Hogyan fogalmaznád meg a Suhanj! Alapítvány üzenetét?
A fő üzenet, hogy épek és sérültek együtt sportoljanak, de szerintem egyre hangsúlyosabb a közösségi élet is.
Zoli Wheelchairguy néven kezdett blogolni évekkel ezelőtt. Imádja a divatot, ezért rendszeresen kap meghívást divatbemutatókra. A Budapesti Metropolitan Egyetemen tanul, ő játszotta a főszerepet Till Attila Tiszta szívvel című, kerekesszékes banditákról szóló filmjében és 2014-ben teljesítette a maratoni távot New Yorkban. Rendszeresen jár bulizni, idén minden nap kint volt a Szigeten, ott ünnepelte 25. születésnapját is.
A SUHANJ! Fitness Magyarország első integratív, látás- és mozgássérültek számára egyaránt akadálymentesített, épek számára is nyitott edzőterme. A Jászai Mari tértől 100 méterre, a Tátra utca 6. szám alatt található egyedülálló létesítmény 500 négyzetméteren várja vendégeit. A SUHANJ! Alapítványt Gusztos Péter alapította, akit a kezdetekről és a további tervekről kérdeztünk.
Milyen ötlet vezérelte a SUHANJ! Alapítvány létrejöttét?
Jártam külföldi maratonokon, láttam, milyen kultúrája van a futóversenyeken a testileg akadályozottak vagy éppen értelmi fogyatékkal élők részvételének. Magyarországon abban az időben néhány kerekesszékest számláltunk, ők is csak a mezőny végéről rajtoltak. Kezdetben a baráti társaságunkban hirdettünk közös futásokat, amelyekre mindannyian egy-egy fogyatékkal élő társunkkal érkeztünk. Mára több mint 200 önkéntessel büszkélkedhet a SUHANJ! és tucatnyira tehető azoknak a handbike-kal futó sporttársainknak a száma, akik a korábban látott külföldi versenyekhez hasonlóan a mezőny elején, ünnepelt résztvevői a nagy tömegrendezvényeknek is. A hab a tortán, hogy az elmúlt években szinte kivétel nélkül SUHANJ! mezektől kék ez a rajt. A brit nagykövetség segítségével elkezdtünk spinning órákat tartani látássérült embereknek. Ez a kezdeményezés gyorsan kibővült, látássérült emberek mellett megjelentek értelmi fogyatékos, illetve halmozottan fogyatékos gyermekek is. Mindig lépésenként bővültek a lehetőségeink.
Aki nem akar állandó önkéntes lenni nálatok, de néha szívesen segítene, ő mit tud tenni?
Vannak a sporthoz kapcsolódó és a sporton kívül is progamjaink. A Suhangyal adománygyűjtő programunkba kifejezetten olyan sport iránt érdeklődő embereket várunk, akik valamilyen kitűzött személyes céljukat szeretnék megvalósítani és emellett jótékonykodni. Suhangyalként adományt gyűjtenek a felkészülési időszakukban, amelyet aztán a teljesített versenyük, elért eredményük koronáz meg. Van számtalan olyan eseményünk, ahová az önkénteseket várjuk, legyen az felújítás, sütivásár, vagy animátori feladatok egy szemléletformáló programon. Aki segíteni akar, annak mindig van és lesz nálunk helye és feladata.
A SUHANJ! Fitness már egy következő lépés volt a korábbiakhoz képest, vannak még tervek a jövőre?
Hazánk első integratív edzőtermének ötletét szinte a kezdetek óta dédelgettük. A cél az, hogy a terem nyereségessé váljon, és ezt a hasznot az alapítvány alaptevékenységére tudjuk fordítani. Ha a terem önfenntartóvá válik, források szabadulnak fel. Szeretnénk kezdetben legalább a nagyobb megyeszékhelyeken olyan fitnesztermet vagy már meglévő teremben SUHANJ! sarkot létrehozni, amely vidéki sportolóinknak, illetve azoknak a fogyatékkal élőknek biztosít szolgáltatást, akik nem tudnak Budapestre eljönni edzeni. Öröm számunkra, hogy egyre több megkeresés érkezik az ország minden tájáról ilyen jellegű tervekkel.
Zsebedits Patrik
