A farsangi időszakban szinte minden német település megtartja a maga utcai népünnepélyét. Bár ez az ősi télbúcsúztató, egyben tavaszköszöntő nem hivatalos ünnep és nem is munkaszüneti nap, az olyan hagyományosan karneváli városokban, mint például Köln, sok üzlet, iskola és a hivatalok is bezárnak erre az időre – mindenki az utcákra tódul, hogy részese legyen a jelmezes-táncos forgatagnak.
Nem véletlen Köln említése: ha a legnagyobb farsangi forgatagot keressük, akkor azt itt találjuk. A helyszín pedig már csak azért is kedves számunkra, mert Köln az egyik legfontosabb LMBTQ-barát városnak számít Európában, ahol a lakosok tíz százaléka vallja magát a közösség tagjának.
A farsangi karnevál a mértéktelenség ünnepe. A kereszténység előtti időkből eredő mulatság egykor lehetőséget teremtett egy utolsó dorbézolásra a húsvét előtti negyven napos nagyböjtöt megelőzően.
A hagyomány szerint ez a maszkabálok, a sör, a fánk ideje, amikor minden olyan finom falatot ki kell élvezni, legyen az vörös hús, alkohol vagy cukor, amire a böjt hosszú ideje alatt nem lesz majd lehetőség. Ami a hétköznapokat illeti, a farsang a valláshoz kötődő jelentőségét jórészt elvesztette, de az ünnepség itt maradt velünk. Ilyenkor mindent szabad: a farsang élteti a mókát és a szatírát, gúnyt lehet űzni mindenkiből, különösen a politikai szereplőkből. A hétköznapok normái és szabályai ilyenkor szabadságra mennek.
A farsangi időszak fénypontja Kölnben a hatnapos utcai karnevál, amit egyszerűen csak őrült napokként emlegetnek. Nos, nem véletlenül. Egymást érik az utcai bulik, felvonulások, hagyományőrző események és bálok – mindenki jelmezbe bújik, ünnepel, énekel és táncol. Erre a hat napra felfüggesztik a szürke hétköznapokat, a városban pedig a karnevál hercege uralkodik. A hivatalos karnevál a felvonulásokkal, bálokkal és komédiás előadásokkal együtt olyan rangos esemény a kölniek számára, hogy már kétszáz éve egy bizottság formájában még külön hivatalt is szentelnek neki.
A hagyomány szerint a mindig csütörtökre eső Weiberfastnachttal, a nők farsangjával indul a helyben csak „ötödik évszak”-nak nevezett időszak. Az idén február 28-ra eső napon 11 óra 11 perckor a karnevál hercege ünnepélyes keretek között átveszi a város kulcsát a polgármestertől. A hercegnek két segítője is akad, egy paraszt és egy szűz – ez utóbbit azonban csakis egy női ruhába öltözött férfi alakíthatja. Bár ez régi hagyomány, egy rövid időre mégis megszakadt: 1936 és 1943 között a Harmadik Birodalom híresen homofób hatóságai ragaszkodtak ahhoz, hogy a szűzleány valóban leány legyen.
A nők farsangján a hölgyek az utcákon csapatokba verődve „vadásznak” az urakra, akiket viccesen megtámadva nyakkendőjük levágásával büntetnek. Már ha hagyják magukat, persze, de együttműködés esetén csók is járhat az áldozatoknak. Ez a nap a sörről és az álarcosbálokról szól, így nem véletlen, hogy a következő (más)napot, a karneváli pénteket a pihenésnek szentelik – bár szép számmal akadnak programok ilyenkor is, de csakis a késő délutáni óráktól kezdődően.
A szombat reggel tradicionális sörivással (mi mással?) kezdődik, majd jöhetnek a partik és a jelmezes parádék. Az este fénypontja mindenképp a Geisterzug, a szellemek felvonulása, ahol a résztvevők rémisztő jelmezeket öltenek magukra; a jelmezes felvonulások pedig vasárnap is folytatódnak.
Idén március 4-re esik a rózsák hétfője, a karnevál csúcspontja, amikor egymillióan nézik az egész belvároson áthaladó karneváli felvonulást. A résztvevők milliós száma annak fényében igazán impozáns, hogy az megegyezik Köln egész lakosságáéval. A Karnevalszug, azaz a vonulók alkotta karneváli vonat különböző tánccsoportokból, beöltözött egyesületekből, iskolákból és zenekarokból áll, akik menet közben apróbb ajándékokat, cukorkákat és csokoládét dobálnak a nézelődők közé. Méghozzá a rendezvény méretéből adódóan nem is keveset! Több száz tonna cukor és több százezer tábla csokoládé landol a nézők között. Szó szerint az egész város kint van az utcákon, ezért ha ilyenkor járunk Kölnben, készüljünk rá, hogy legkésőbb déltől szinte minden üzlet zárva tart.
Ahogy a karneváli keddel közeleg az őrült napok vége, a jelmezek és partik mellett estefelé a város több pontján fellobbannak a lángok. Szalmabábokat égetnek, az úgynevezett Nubbeleket, akik jelképezik mindazokat a bűnöket és vétkeket, amiket a farsangozók a hat nap alatt elkövettek.
Hamvazószerdán aztán a mulatság az esti, szokás szerint halból készült menüvel véget is ér, és mintha mi sem történt volna, visszatérnek a szürke hétköznapok.
Kocsis G. János
