Kedves Rómeó!
Régóta ismerlek, több éve térek vissza-vissza hozzád. Nem mondom, van néhány jó élményünk a hátunk mögött, de valljuk be, többségében egy igazi pöcs voltál. Rendkívül sok képét mutattad meg annak, hogy mennyire szar alak tudsz lenni és őszinte leszek, nagyon sok ismerősöm is panaszkodott rád az elmúlt években. Durva dolgokat mondtak. Szóval Rómeó, el kell valamit mondanom neked: gyűlöllek. És nem vagyok ezzel egyedül.
Sose voltál túlságosan szimpatikus, pedig bele se merek gondolni, hány éve ismerlek már.
Eszméletlen idegesítő, amikor rámírsz és rögtön tényként kezeled, hogy néhány óra múlva már az ágyban kötünk ki. És amikor én tényleg finoman és szépen elmondom neked, hogy ne haragudj, de én ezt nem akarom, mert egész egyszerűen más az esetem, valami elképesztő gáz, ahogy reagálsz. Azonnal elküldesz melegebb éghajlatra, azonnal leköcsögözöl, azonnal édesanyámat bántod és utána még hozzámvágod, hogy én se jövök be neked, aztán letiltasz. De hát Rómeó, azt a kutya mindenit, hát te írtál rám, te hajtottál rám, öt perce még te akartál leszopni a susnyásban. És akkor mégsem jövök be neked? Hogy is van ez? Szívességet akartál tenni, hogy lefeküdhetek egy ilyen bomba faszival, mint te?
Rómeó, ilyenkor mégis kinek képzeled magad? Te vagy az alfahím, maga a tökély, aki mindenkinek kell és ha valaki nem kér belőle, az már hülye, köcsög és gyűlölni kell? Rómeó, ne már, milyen egoista, beképzelt dolog ez? Én se jövök be mindenkinek, nekem sem jön be mindenki. Ez így működik. Miért kell egyszerre megsértődni? És miért kell egyszerre sértegetni, csak mert visszautasítalak? Őszinte leszek veled Rómeó. Ilyenkor a világ legszánalmasabb alakja vagy, akit mindenki lenéz és szán, miután letiltod őket. Bocsi, ez az igazság.
Őszinte leszek veled Rómeó. Ilyenkor a világ legszánalmasabb alakja vagy, akit mindenki lenéz és szán, miután letiltod őket.
Rómeó, ha már itt tartunk, akkor sem vagy jófej, mikor egész egyszerűen nem tudsz kommunikálni. És ez új dolog. Öt éve még nem voltál ilyen. Na jó, annyira nem… Akkor még nem volt szmájlik, amikkel ma annyi mindent elcseszel.
Az egy dolog, hogy néha nem írsz vissza, válaszra sem méltatsz, oké, bevallom… Volt, hogy én sem írtam vissza neked, még ha meg is fogadtam, hogy mindig mindenkinek visszaírók. Szóval ezt még lenyelem. (Most erre tennél valami nagyon unalmas, fárasztó szexuális célzást, ugye? Ez is annyira te vagy, Rómeó…) De mikor már beszélünk, és akkor nem tudsz kommunikálni, az több mint ijesztő.
Rómeó, mondtam, hogy ez nem volt mindig jellemző rád, szóval muszáj megkérdeznem: Mikor lettél ennyire baromi önző? Mi történt az utóbbi években? Tényleg úgy tűnik néha, hogy csak és kizárólag egy dolog érdekel téged: saját magad. Te nem teszel fel kérdéseket, te nem kérdezel vissza, a beszélgetés addig komfortos számodra, amíg rólad szól. Én nem is érdekellek téged. De van egy érzésem, hogy téged senki nem érdekel. Persze ha egy idő után megunom azt, hogy ennyire egyoldalú a párbeszéd, és inkább lelépek, akkor ezt zokon veszed és megsértődsz.
Aztán jönnek az ígéretek, Rómeó. Hogy én érdekellek téged. Hogy ezt ki fogod mutatni. Hogy keresel majd te is… De továbbra sem vagy képes se rámköszönni, sem egy párbeszédet lefolytatni, sem feltenni egy kérdést. Van egy dilemmám Rómeó. Nem tudom, hogy nem érdekellek-e… vagy tényleg mára elfelejtettél kommunikálni.
Te nem teszel fel kérdéseket, te nem kérdezel vissza, a beszélgetés addig komfortos számodra, amíg rólad szól.
Rómeó, elárulom, hogy egy idióta szmájli vagy emotikon nem válasz. Ahogy egy darab szó sem. Bocsáss meg a nyelvezetért, de elegem van a kurva szemtakarós majmos emojidból. Mit jelent egyáltalán ez a hülye majom? És mégis mi megy az agyadban mikor mindenre, de tényleg mindenre ezzel válaszolsz? Azt hiszed, hogy ebből majd érdekes beszélgetés lesz? Hogy ebből bármi lesz?
Rómeó, a profilod szerint keresed a nagy szerelmet, de egy kurva mondatot nem tudsz megfogalmazni. Egy kérdést nem tudsz önállóan feltenni. De egy összetett mondatos válasz sem megy. Engem nem zavar, ha buta vagy. Vagy ha lusta vagy visszakérdezni, vagy három szót bepötyögni a mobilodba, mert könnyebb berakni egy nyelvkiöltős szmájlit. De akkor kérlek… ne sértődj meg, ha nem foglalkozom veled.
De néha amúgy pont az ellenkezője vagy Rómeó. Egyszerűen… Túl sokat kérdezel. És megint ugyanott tartunk: hogy nem tudsz kommunikálni. Komolyan, nem lenne néha érdemes átgondolni, hogy mit rontasz el? Mármint… Én tudom, hogy mással is beszélgetsz. És tudom, hogy van már egy múltad. Tényleg volt már abból valaha egy jóízű beszélgetésed, hogy ráborítottál másra az első öt másodpercben tíz kérdést, amit aztán az azt követő öt másodpercben magadra vonatkozóan meg is válaszoltál? Rómeó, ilyenkor van, hogy el sem tudom neked mondani, hogy teljesen felesleges kérdésekkel bombáznod, mert nem vagy az esetem, mégis kénytelen vagyok megtudni mindent rólad. Holott minden tisztelettel… Nem érdekel. Komolyan, gondold már át! Nem lenne jobb először tisztázni, hogy akarok-e veled beszélgetni? És utána, ha esetleg igen, akkor beosztani a kérdéseket? Vagy te így beszélgetsz a kollegáiddal is? Reggel találkoztok és felteszed nekik az összes kérdést az első egy percben, amit aznapra tartogattál? Gondold már át!
Komolyan, nem lenne néha érdemes átgondolni, hogy mit rontasz el? Mármint… Én tudom, hogy mással is beszélgetsz. És tudom, hogy van már egy múltad.
És Rómeó, meg kell, hogy mondjam, borzalmas, mikor a visszautasításra önsajnálattal válaszolsz. Hogy gondoltad és hogy senkinek sem kellesz. Tök sajnálom de… Rómeó, ha senkinek nem kellesz, akkor miért nem változtatsz valamin?
És ha már kommunikáció… Miért gondolod azt, hogy ha nyitányként elküldöd a farkad képét, akkor abból bármi is lesz? Komolyan bevált recept ez? És a másik… Kínos ezt elmondani Rómeó, de az esetek többségében… mégis milyen képek ezek? Miért vakuzol? Miért nem teszel rendet magad körül? Miért van ott anyukád melltartója a szárogatón? És miért, miért nem törlöd le azt a kurva tükröt? Nem látod, hogy tele van foltokkal? Rómeó, komolyan…
És a többi kép… Kicsit gondoljuk már át, hogy mit milyen jogon kérünk, Rómeó. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mikor kép nélkül írsz nekem – vagy a képed egy virág vagy egy róka, ami eseteket aztán végképp nem értek, mert mit kezdjek egy Nárcisszal vagy Vukkal… – milyen jogon kérsz még képet tőlem, miközben nekem kint van alapvetően három képem. De még ha csak egy is lenne, akkor is… Nem kéne először neked minimum egyet küldeni? Komolyan Rómeó, nem fér a fejembe a logikád ilyenkor vagy az morbid, eltévedt képzeted, hogy te ki és mi vagy ebben a világban. És hogy hova pozicionálod benne magad. Azt képzeled, hogy te olyan baromi jól nézel ki, hogy arról nem is kell tárgyalni, hogy te bejössz-e nekem, mert az egyetlen reális kérdés az, hogy én bejövök-e neked?
És Rómeó… Ne is haragudj, de miért gondolod azt, hogy te akkora zseniális kan vagy, hogy két mondat után már az ágyadban akarok kikötni? A türelem nagy erény, neked pedig sokszor úgy tűnik, semmi nem jutott belőle. Nem, ne haragudj, nem fogok 10 perc beszélgetés után már kávézni, sörözni, fröccsözni menni veled és át sem fogok menni azonnal, mert bocs, konzervatív srác vagyok és szeretek egy kicsit beszélgetni. És nem, attól még nem fogunk előbb kávézni, hogy húszpercenként újra megkérdezed, hogy akkor mikor tali, holott egy órája tudjuk csak egymást keresztnevét.
Ne is haragudj, de miért gondolod azt, hogy te akkora zseniális kan vagy, hogy két mondat után már az ágyadban akarok kikötni?
Persze jogod van rá, hogy ez ne tetsszen, és tök a lehető legérettebb, legfelnőttesebb lépés ilyenkor elküldeni engem valami sötét, csúnya helyre és gyorsan le is tiltani, nehogy én is elküldjelek egy sötét, csúnya helyre. Ilyenkor igazi nyertes vagy Rómeó. Az élet nagy nyertese a szánalom menetben.
Szóval Rómeó… Ez mind te vagy. Ez mind te voltál az évek nagy részén. Egy pöcs vagy és egyre nehezebb fenntartanom magamban a hitet, hogy fogod jó arcodat is mutatni. Mert szoktad… De annyira ritkán. Annyira baromi ritkán…
Szóval Rómeó… Az esetek többségében azt kell mondjam…
Hogy fogd meg az egyszavas válaszaidat, a majmos szmájliaidat, a felhalmozott kérdéseidet, a sértődéseidet, az egódat, a lehangoló péniszképeidet, a tiltásaidat, a beolvasásaidat, az önsajnálatodat… és menj a fenébe.
Gyűlöllek, Rómeó! És így nem lesz…
Világbéke.
Kárász Sámuel
Facebook-oldal itt!
