Gaurav Sharma Indiából költözött Budapestre, szerető szülőket hagyva maga után. Bár élvezi a családi fészek elhagyásával járó szabadságot, visszahúzódó, geek személyiségének köszönhetően szívesebben mesél a Call of Duty-ról, mint a legutolsó Vibe buliról. Ismerjük meg Gauravot kicsit jobban!
Milyen volt az életed Budapest előtt?
Mielőtt Budapestre költöztem az életem jóval korlátoltabb volt. Mindig nagy volt szüleim részéről az elvárás, hogy jó jegyeket vigyek haza. Az életem annyiból állt, hogy hétközben egyetemi órákat látogattam, majd egyenesen hazamentem. Néha a barátaimmal elmentünk moziba, vagy shoppingolni, de ennél több sohasem volt, mivel Indiában nem igazán van klubélet és a szülők amúgy sem engedik el éjszakára a gyerekeiket. Sőt, Magyarországra költözésem előtt soha nem is fogyasztottam alkoholt, úgyhogy el lehet képzelni milyen felszabadító élmény volt számomra ez a változás.
Mesélnél nekünk kicsit a szülővárosodról?
India fővárosában, Új-Delhiben születtem és nőttem fel. Hatalmas város, 25 millió lakossal – elképesztően zsúfolt, nincs megállás, az élet hihetetlenül gyorsan változik. Delhiben számos kultúra és vallás jelen van, nevezz meg akár csak egyet, ott megtalálod. Ideális hely a gasztronómia szerelmeseinek, gazdag a történelme és rengeteg a turistacsalogató látnivaló.
Mit tudtál Magyarországról mielőtt ide költöztél?
Budapest nagyon misztikus helynek tűnt. Az első alkalommal a Van Helsing című film megnézésekor hallottam róla és arra gondoltam „Te jó ég, vámpírok! El kell jutnom ide!” Tudom, furcsán hangzik, de utána rengeteg mindennek utánaolvastam Google-ben és költözéskor már alapos tudásom volt az országról.
Mi hozott Budapestre?
A mester szakos tanulmányaim miatt jöttem Magyarországra. Kaptam ösztöndíjat, amivel ez kivitelezhető volt. Idén júliusban a Szegedi Tudományegyetemen biológiából diplomáztam és jelenleg a Magyar Tudományos Akadémián vagyok kutató.
Mit szeretsz itt a legjobban?
Először is a szabadságot, amelyben odahaza soha nem volt részem. Nem állítom, hogy a szüleim szigorúak voltak, vagy tiltottak volna bármit, de mindenhez ki kellett kérnem az engedélyüket. Még az olyan apró dolgokban is, mint találkozni a barátaimmal. És azt is előre meg kellett mondanom, mikor érek haza, aztán hallgatni a panaszkodásukat, ha mégsem úgy alakult. Itt bármit megtehetik, amihez csak kedvem van. Itt sokkal szabadabbnak érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy külföldre utazni is egyszerűbb.
Vannak dolgok, amiket nem szeretsz?
Az egészségügyi ellátás nem tetszik, mivel rengeteget kell várni egy szimpla vérvételre is, miközben a nyelvi akadály is az utamba áll. A hivatalos papírok és kitöltendő dokumentumok nem érhetőek el angol nyelven és általában a személyzet sem beszél angolul.
Ért kulturális sokk?
Hogy őszinte legyek semmilyen kulturális sokk nem ért, leszámítva, hogy emberek a nyílt utcák fújják az orrukat. Kelet-Ázsiában ez nem szokás.
Mit gondolsz, mi a fő különbség Magyarország és India között?
Az emberek mennyisége. Hiányzik a hazai konyha, de élvezem a szabadságot, a bulikat és a nyitott embereket.
És mit gondolsz a budapesti meleg életről? Részt veszel benne?
Nagyon királynak tartom az itteni meleg életet, bár kevéssé veszek részt benne. Voltam néhányszor barátokkal az Anker’t-ben és imádtam. De egyébként is rengeteg mindent lehet csinálni hétvégente a városban.
Odahaza milyen a meleg élet?
Mivel a homoszexuális kapcsolatot továbbra is törvény bünteti (megjegyzés: az interjú az előtt készült, hogy az indiai Legfelsőbb Bíróság döntött a homoszexualitás büntethetőségének hatályon kívül helyezéséről), így a meleg élet meglehetősen underground. Ennek ellenére létezik, sok meleg tesz a jogszabályokra. Egyáltalán nem voltam aktív az otthoni közösségben, úgyhogy nem igazán tudok róla mit mondani.
Milyen hobbijaid vannak?
Imádok utazni és videójátékozni. Igen, nerd vagyok. Emellett szívesen járok barátokkal házibulikba és élvezem a shoppingolást. Semmi extra.
Mit gondolsz a magyar férfiakról?
A magyar srácok nagyon jóképűek. Habár néha kicsit bonyolultak, legtöbbször pedig össze vannak zavarodva. Egyaránt van jó és rossz tapasztalatom, úgyhogy azt hiszem a férfiak itt hasonlóan sokfélék, mint bárhol máshol.
Mi hiányzik otthonról a legjobban?
Vegetáriánusként neveltek, kezdetben azonban nagyon nehéznek találtam ezt itt tartani, úgyhogy rászoktam a csirkére. Ma már valamivel könnyebb, de hozzászoktam a csirkés étrendhez. A házi koszt iszonyatosan hiányzik. És néha nagyon nehéz az egyedüllét, ilyen távol a családomtól. Mindennél jobban szeretem a szüleimet és vannak olyan helyzetek, amikor jó lenne, ha itt lennének mellettem.
Mit üzensz azoknak, akik külföldiként most érkeznek Budapestre?
Hagyd magad elveszni és fedezd fel az országot. Tartsd tiszteletben a kultúrát és ne legyenek túl nagy elvárásaid. És mindig légy önmagad.
Bali V. Gergő
