Sam Wilberry – ez csak álnév, egy fiatal magyar férfi takar – elindított egy LMBTQ irodalommal foglalkozó magyar kiadót. A Szivárványálom könyvek első kötete, a Lélekcseppek már megrendelhető, benne négy magyar szerző novelláival, a könyvbe pedig exkluzív módon a Humen Online-on olvashattok bele! A fiatal vállalkozóval az ötletről, a kockázatokról, a fogadtatásról, az első könyvről és persze a jövőről beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy egy saját kiadót alapíts? Elég bátor ötlet lehet ez ma Magyarországon.

Sokáig kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan jelenhetnének meg az írásaim könyv formában. Végül a barátommal úgy döntöttünk, hogy a jövőre tekintettel az a legjobb megoldás, ha egy saját kiadó keretein belül jelennek meg a kiadványok.

Én ezt nem bátorságnak nevezném, sokkal inkább kockázatnak, mert nem tudhatom előre az olvasóközönség reakcióját. Nyilván van egy kis félsz az emberben, de ez leküzdhető, főleg akkor, ha a konkrét cél lebeg az ember szeme előtt. Sikert csak akkor érhetünk el, ha próbálkozunk. Nincs itt semmiféle titok, ördöngősség. A kulcs a kemény munka.

Miért vagy otthon az irodalomban és a könyvkiadásban?

Az olvasás szeretetét még kiskoromban nevelte belém édesanyám és nagymamám, ezért külön köszönettel tartozom nekik.

De csak később, valamikor a tizenöt éves korom küszöbén vágtam bele az írásba. Kellemes visszagondolni azokra az időkre. Több éven át osztálytársam volt az a lány, aki később az igaz barátom, a szövetségesem lett. Eleinte a kapcsolatunk felületes volt, nem alakult ki mély barátság, csak a gyerekekkor játékossága kötött össze bennünket. Aztán eljött a gimnázium ideje, és a kilencedik osztály tanévnyitóján megpillantottuk egymást. Az a pillantás egy egészen új világ kezdetét rejtette magában. Megörültünk egymásnak, hogy az idegen tömegben, az új iskola udvarán mégis van egy ismerős arc.

Eleinte fejezetenként cserélgettük a történeteinket egymás közt, papírra írva, kis borítékba csúsztatva. Maga a rituálé olyan különleges volt, hogy mindkettőnket határtalan izgalommal töltött el, és arra sarkalt, hogy egyre többet és többet írjunk. Egy ellógott fizikaórával kezdőtt, és egy saját világot nyertünk vele a városi könyvtár mögötti parkban. Oda jártunk, ott talátuk ki és alkottuk meg a történeteket. Szép volt és azt hiszem, mai napig is ez kovácsol össze bennünket.

Egyébként nem szeretek nyilatkozni a civil életemről. Számomra fontos, hogy a munka és a magánélet két külön egység legyen, bár nyilván vannak közösségek, ahol sokat meg lehet tudni rólam. Ilyen az olvasói csoportom, ami Facebookon érhető el, A szivárvány alatt néven.

Biztos van elég kereslet Magyarországon LMBTQ könyvekre? Nem kockázatos vállalkozás ez?

Igen, kockázatos, és az is igaz, hogy közel sem annyi a kereslet rá, mint más témájú könyvekre. Én nem hiszek a lehetetlenekben. Én abban hiszek, hogy ha valami jó, arra előbb-utóbb felfigyelnek az emberek. Ennek érdekében nyilván minőségi írásokat kell piacra dobni. Az utóbbi időben én is sokat tanultam, volt egy regényem tanulópénznek, de mára már szakmailag profi szerkesztőm van (ezt bátran ki merem jelenteni!), és mellette nem félek publikálni. Bízunk benne, hogy egyre többen kedvet kapnak hozzá, és a jövőben is figyelemmel kísérik a munkásságunkat.

Hogy áll amúgy ma szerinted az LMBTQ irodalom Magyarországon? Mennyire van egyáltalán és mennyire lehet hozzáférni?

Viszonylag kevés van, ez biztos, azonban az Aranykönyv szavazáson is látszott, hogy van rá igény, és az olvasók értékelik. Mi valódi melegekről írunk, gyakran az érzelmi részét boncolgatva, és szeretnénk, ha egy nagyobb közönség is felfigyelne a kiadványainkra. Melegként sok saját magam által megélt élményből tudok táplálkozni, ez sokat segít az alkotási folyamatban, de általában elvonatkoztatok az életemtől, és a fejemben futó történetbe csöppenek…

Kikerülhetetlen kérdés, hogy milyen marketinggel készültök. Sikerül elérni az embereket?

Többé-kevésbé. Még dolgozunk az ügyön, de megnyugtat, hogy a Lélekcseppek nagy része elfogyott, az Olvasói visszajelzések pozitívak, aminek külön örülünk és boldogsággal tölt el, de szívesen fogadjuk az építő kritikákat is. Ami a jövőt illeti, számos játékkal és pályáztatal készülünk, valamint szeretnénk néhány olvasótalálkozót is megvalósítani.

Találkoztatok már támadásokkal? Napjainkban sajnos Magyarországon ismét kezd erősödni a homofóbia.

Talán meglepő lehet, de nem. Eddig egyetlen gyűlölködő üzenettel sem találkoztunk, ami a kiadót és az írásokat illeti. Azt hiszem, az a közeg elkerült bennünket.

Sajnos ma Magyarországon sokszor maga az LMBTQ társadalom is támadóan tud fellépni még a jótékony ügyek ellen is. Milyen volt a kiadó és az első kötet fogadtatása?

Ez elég erősen hangzik, de van benne ráció. Vannak dolgok, amikről nem szeretnék beszélni. Az is egyértelmű, hogy senkinek sem tetszhet minden, ízlés kérdése, hogy kinek mi jön be. Egyelőre teljesen jó a kiadó és a kötet fogadtatása. Büszkék vagyunk rá!

Akkor beszéljünk a Lélekcseppek antológiáról. Honnan jöttek a szerzők és hogyan juthat be valaki?

Mivel egy nemrég alakult, viszonylag kis kiadóról beszélünk, nem volt túl hosszú a kiválasztási folyamat. A szerzők személyes barátaim, tetszik a stílusuk, és ennek fényében választottam őket. Az írások Tira Nael kezében futottak össze, ő a főszerkesztő, aki szakmailag elemzi és lektorálja a műveket. Ha a jövőben bárminemű pályázatra kerül sor, az ő véleménye döntő szerepet fog játszani az elbírálást illetően, ezt most elárulom.

Mit tudhatunk az első kötet, a Lélekcseppek szerzőiről és a benne szereplő novellákról?

Mint az imént említettem, a szerzők személyes barátaim, mindannyian évek óta publikálunk különböző internetes oldalakon, ahol még most is elérhetők az írásaink. (Legalábbis ebben bízunk.) Sokan azt mondták, hogy drámai írások találhatóak a kötetben. Nem szokásom megcáfolni a dolgokat, de ezt írói kötelességemnek érzem. Több novellának is happy end a vége, a rövidebb írások és a versek között is számos pozitív befejezés olvasható. Igen, van pár sötétebb hangvételű írás, de bárki bármit mond, az olyan témák, mint párkapcsolaton belüli problémák, önmagunk elfogadása, coming out a szülök és a világ előtt… Ezek minden meleg életében szerepet játszanak, képtelenség felettük elsiklani.

Egy dolog feltűnt: egy magyar név sincs. Miért fontos az anonimitás?

A hamarosan megjelenő kötetek között is akad angol cím ilyen a Rush vagy Moments. Nincs túl nagy háttere a dolognak, egyszerűen úgy gondoljuk, hogy furcsán mutatna egy Kerekes Tamás vagy Horváth Zsuzsanna név a cím alatt. Betty pedig angolra fordította a nevét, mert így hangzatosabb. Azt is hozzátenném, hogy a netes publikálásaink során ezen a néven ismertek meg az olvasóink, így tudják, kik vagyunk.

Más magyar szerzők, mint Jókai neve sem mutat furcsán. Nem egyfajta védekezés ez valójában?

Egy magyar név azért van: Hajnal Kitti, aki egy bónusznovellát írt a kötetbe. Mi egy bónusznovella?

Egy olyan dolog, amiről nem tudtak korábban az olvasók. Teljes meglepetés volt.

Milyen volt az elbírálási folyamat a minőséget tekintve?

Mint korábban is említettem, Tira Nael a főszerkesztő is, ő segített kiküszöbölni a logikai bakikat, de általában mindhárman végigjavítunk egy-egy novellát. (Fő a biztonság.) A hibák elkerülhetetlenek, természetesen becsúszhat néhány, de az a cél, hogy minél jobb szöveget adjunk ki a kezeink közül.

A novellák szigorúan csak LMBTQ témákat dolgoznak fel? Milyen témákat érintetek a leginkább?

Nem. A versek és az egyperesek között is sok olyan található, amiben nincs konkrét említés LMBTQ tartalomra. A melegek sem mások, és olyan problémák is felszínre kerülnek a meleg témájú novellákban, ami bárkit érinthet, függetlenül a szexuális irányultságától vagy a nemi indentitásától. Minket leginkább a párkapcsolati kérdések és a coming out foglalkoztatott.

És mi a jövő? Mik a következő tervek?

Említettem már, hogy tervezünk olvasóknak és íróknak való játékokat egyaránt, valamit pályázatokat is, ha már lesz rá lehetőség. Egyelőre megállás nélkül dolgozunk az új köteteken. Jelenleg négy regény van készülőben, de a jövőben új írókkal és történetekkel is szeretnénk bővíteni a kört.

Muszáj azt is megemlítenem, hogy hálás vagyok az Olvasóknak a támogatásukért, és azoknak is, akik a cikk által figyelnek fel az antológiánkra. Nagyon köszönjük, és hálásak vagyunk a Humen Magazinnak is, hogy lehetőséget adott erre az interjúra.

Kanicsár Ádám András

Instagram: @kanicsar