Az Éjjel-Nappal Budapestben tűnt fel, aztán saját jogán, Youtube- és Instagram-oldalának köszönhetően egyre többen ismerték meg Fajt Alexet, aki nőnek született, de világéletében férfinak érezte magát. Alex tavaly szeptemberben kapta meg az első tesztoszteron-injekcióját, már egy éve tart az átalakulása, amelynek során minden nappal közelebb kerül ahhoz az énképhez, amilyen mindig is lenni szeretett volna.
Alex nyíltan és őszintén válaszol a kérdéseimre, nem lehet zavarba hozni, elbizonytalanítani pedig még annál is kevésbé. Egy olyan történet az övé, amely születésétől kezdve tart, még akkor is, ha néha megpróbálta figyelmen kívül hagyni valódi érzéseit. Most végre azon az úton jár, amin mindig is akart.
Egy hotelban dolgozol éjszakai recepciósként. Tudják rólad a munkahelyeden, hogy transznemű vagy?
Igen. Korábban social mediával foglalkozó pozíciókra jelentkeztem, akkor úgy gondoltam, jó referencia, ha a saját közösségi oldalaimat is feltüntetem az életrajzomon, de tíz helyből egyről vagy kettőről, ha visszaírtak. Nem is tudnám letagadni a transzneműségem, mivel amikor felvesznek valahova, a szerződés megírásához át kell küldeni a személyes iratokat, és mivel a személyi igazolványomon még a régi képem van, látják, hogy lánynak születtem. Ezért ahol lehet, inkább a jogsimat szkennelem be és küldöm el, azon már egy új kép van rólam.
De az életrajzod csak a főnökeid nézik meg, a kollégáidnak nem feltétlenül kell tudniuk már a megérkezésed előtt, hogy lánynak születtél.
Eddig minden munkahelyemen együtt néztük meg a jelentkezők életrajzát, hogy tudjuk, beillik-e a jelentkező a csapatba. Csak egy helyen próbáltam meg titkolni, de ott sem működött, felfedezték a Youtube-csatornámat, aztán elkezdtek pletykálni. Egyébként csak akkor kezdenek el beszélni róla, ha valamiért ez a téma kerül szóba, ha úgy érzik, kinyitottam egy ajtót, amin ők beléphetnek. Ilyenkor fel is teszik a kérdéseiket, de egyébként nem másznak bele a magánéletembe, nem érdekli őket, mi van a lábam közt. Diszkrétek, talán ez a legjobb szó rájuk.
Hogyan viszonyulnak hozzád a hotel vendégei?
Múltkor beszélgettem egy New York-i meleg párral. Elmentek a Rudas fürdőbe, ahol megfogták egymás kezét, vagy talán csókolóztak, már nem is tudom, de a lényeg, hogy mindenki kinézte őket. Fura volt nekik ez a világ, azt mondták, New Yorkban úgy élnek, ahogy akarnak, ott van szabadságuk. Pont ez a két srác nézett amúgy meleg fiúnak, ami kicsit rosszul esett, de még mindig jobb, mintha leszbikusnak néznének, ami még ma is gyakran előfordul.
Rosszabb, ha leszbikusnak néznek, mint ha melegnek?
Inkább nézzenek meleg fiúnak, mint leszbikus nőnek, semmilyen szinten nem akarok kötődni a nőiességhez, nem hiába kezdtem el a tranzíciót. Le akarok magamban vetkőzni mindent, ami nőies bennem, a feminin mozdulataimat és a hanglejtésemet is.
Ezek alapján egy fiús kislánynak tudlak elképzelni. Az voltál?
Abszolút. Óvodás koromban elneveztem magam Ricsinek – nem tudom, miért éppen ezt a nevet választottam –, és azt kértem az utcában lévő barátaimtól, hogy ők is hívjanak így. Mindig fiúkkal játszottam, fociztam, verekedtem, semmi lányosat nem csináltam. Később, amikor már megtudtam ezt-azt a szexualitásról, azt hittem, leszbikus vagyok, de sosem tudtam a női szereppel azonosulni, nem szerettem, ha leszbikusnak neveztek. A nőket szeretem, de nem nőként, hanem férfiként.
Volt fiúbarátod?
Általános iskolában nagyon fiús voltam, ezért ki is közösítettek, nem voltak barátaim. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy legyenek, be kell illeszkednem, ezért a gimnáziumban felvettem egy olyan csajos szerepet, amit nagyon karakteridegennek éreztem. Nem akartam lány lenni akkor sem, de tudtam, hogy másképp nem lettek volna barátaim. Három fiúval is lefeküdtem életem során, de mindegyikükkel csak egyszer. Mindig megindokoltam magamnak, mi volt a bajom velük, de aztán persze bevallottam magamnak, hogy a lányokhoz vonzódom, bocs.
Mi történt veled a gimnázium után?
Volt egy nagyon rossz időszakom, amikor gyógyszerfüggő lettem, öngyilkos akartam lenni. Pár hónapra befeküdtem egy rehabilitációs központba, ahol rájöttem, hogy változtatni kell az életemen, és hogy még elérhetek valamit, amitől boldog leszek, és nem kell magam meghazudtolnom. Ahogy kikerültem a rehabilitációs házból, levágattam a hajam állig érőre. Már ez egy hatalmas lépés volt a derékig érő hajamhoz képest. Akkor volt Justin Biebernek oldalt kiborotvált platinaszőke haja, istenien nézett ki, irigyeltem érte. Én is levágattam olyanra a frizurám, de két hónapig sapkában vagy kapucniban jártam, mert nem tudtam megszokni, féltem, hogy mit gondolnak majd rólam az emberek. Azután befestettem platinaszőkére a hajam, és szerintem nagyon nézett ki, jól is éreztem magam.
Tavaly szeptemberben kaptad az első tesztoszteron-kezelésed. Mi vett rá, hogy elkezd a folyamatot?
Több év kellett hozzá. Legelőször Instán szembesültem a transzneműséggel, előtte azt sem tudtam, hogy mi az. Egy híres amerikai transznemű fotókollázsán láttam, hogyan alakult nőből férfivá, ami nagyon nagy hatással volt rám. Ezután rákerestem a transzneműségre, YouTube-videókat néztem, irigykedtem, hogy ők úgy élnek, ahogyan én is szeretnék. A tavalyi Sziget hozta meg a végső lökést, amikor az LMBTQ sátorban voltam önkéntes, mellettünk pedig a transzneműek sátra volt. Megismerkedtem egy ottani sráccal, ő volt az első, aki azt mondta, hogy szerinte én transznemű vagyok. Huszonhárom éves voltam, úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy eldöntsem, hogyan lehetnék boldog. Egy este megkérdeztem magamtól, ha másnap férfiként ébredhetnék, megtenném-e vagy sem. Rögtön azt válaszoltam magamnak, hogy igen. Az akkori barátnőm azt mondta, tudta, hogy transznemű vagyok, csak várta, mikor jön el a pillanat, amikor beismerem. Sosem értettem, honnan származik az a sok düh és harag bennem az emberek iránt. Csak az első tesztoszteronkúra után állt bennem össze a kép, hogy saját magammal volt bajom, méghozzá elég nagy: gyűlöltem a testem.
Hogyan kezdődött el a kezelésed?
Elsőként nem az orvostól kaptam tesztoszteront, mivel nagyon nehézkes ennek a menete. Először egy pszichiáter szakvéleményét kell megszerezni, hogy megállapítsák az idézőjeles „betegségedet”, hogy transznemű vagy, erre hivatkozva tudsz külföldről tesztoszteront rendelni. Én nem akartam várni, ezért saját magamtól kezdtem el csinálni a dolgot, szteroidos injekcióval, de nem volt jó hatással a szervezetemre. Aztán találtam egy endokrinológust, aki segített, hogy kaphassak gyógyszertári tesztoszteront, amit külföldről kell beszerezni.
Milyen változásokat tapasztaltál magadon a tesztoszteron miatt?
Tök sokat változtam, tök kevés idő alatt, ugyanakkor nagyon féltem, hogy meg fogok halni. A vérem be volt sűrűsödve, iszonyatosan fájt a gyomrom, azt hittem, hasnyálmirigy-gyulladást fogok kapni, egyszer annyira fájt, hogy kihívtam a mentőket. Majd’ szétdurrant a fejem, bezsírosodott a bőröm, felpuffadtam a szteroidok miatt, amik megkötötték a vizet. Éjszakánként kijártam egy közelben lévő Jézus-szoborhoz imádkozni, hogy múljon el a fájdalmam, éljem túl a holnapot. Ezek a fájdalmak mind a rossz minőségű szteroidok miatt jelentkeztek. A Magyarországon forgalmazott gyógyszerek nem elég hatásosak, nem akartam tizenöt évet várni, hogy elkezdjen pelyhedzeni az állam. Most picit túlzok, de nagyon hirtelen személyiség vagyok, nem szeretek várni.
Meg sem fordult benned, hogy abbahagyd a kezelést?
Mindig az tartotta bennem a lelket, hogy láttam, mennyit változtam. Pocsékul voltam, de csináltam, mert amit a tükörben láttam, tetszett. Nem a felvizesedés, nyilván, hanem hogy elkezdtem szőrösödni, lett ádámcsutkám, a hangom is jól hallhatóan mélyült.
Milyen gyakran szúrod magad? Egyáltalán saját magadnak adod be az injekciókat?
Igen, magamnak adom be, hetente egyszer. Volt, amikor heti kettőt „fogyasztottam”, de az orvosom tanácsára visszaálltam a heti egyre. Előfordult már, hogy kihagytam egy hetet, ez a szervezetnek is jól esik, egy kicsit megtisztulhat, háromhavonta pedig ki is kell hagyni egy kis időt. Amikor elkezdtem a tesztoszteronozást, szeptembertől márciusig nem menstruáltam, még a létezéséről is elfeledkeztem. Amikor viszont feleznem kellett az adagomat, visszajött. Azóta néha menstruálok, ami nagyon rossz érzés.
Életed végéig szedned kell a tesztoszteront, ha nem akarod, hogy a mostani eredményeid eltűnjenek?
Öt év, mire kimaxolod a tesztoszteron hatását, onnantól kezdve stagnálsz, és nem változol tovább. Attól a ponttól kezdve azért szeded, hogy fenntarts az eredményeidet, de igen, életünk végéig szükségünk van rá.
Elégedett vagy a külsőddel?
Ha belenézek a tükörbe, egy férfit látok, nyilván akkor, ha póló van rajtam. Fürdés után meztelenül nem azt látom, amit szeretnék. De az tök jó, hogy amikor megszólalok, mély a hangom. Lehet még a testemből férfitest, csak tenni kell érte, ezért edzeni fogok, hogy elégedett legyek azzal, amit a tükörben látok.
Óriási változáson mentél és mész át. Szerinted fizikálisan vagy lelkileg változtál meg inkább?
Fifty-fifty. Külsőleg pozitívan, mentálisan meg olyan, mintha felnőttem volna az első injekcióm után. Sokkal komolyabb, megfontoltabb vagyok. Ez az egész egy hullámvasút, egyszer lent, egyszer fent, de a nap végére mindig fent maradok, mert napról napra olyan emberré formálom magam, amilyen szeretnék lenni. Ettől más lesz a kisugárzásom, látszik, hogy jól vagyok, elmúlt mindenfajta gyűlölet, lázadás és harcolási vágy, végre magam iránt sem kell így érezném. Azon az úton járok, amelyiken szeretnék.
Hogyan reagált ezekre a változásokra a családod?
A nagyszüleimmel nagyon közeli viszonyban vagyok. Hetven felettiek, és azt mondják, az ő fiatalkorukban még senki sem volt meleg, ma meg mindenki az, mert ezt látják a tévében. Pedig nyilván az ő fiatalságuk idején is voltak melegek, csak nem voltak elég bátrak, hogy felvállalják magukat. Nem akarom afelé terelni őket, hogy megértsék az én igazam, nem inzultálnak, de a régi nevemen hívnak, ami az ő szájukból nem is zavar; lehet, hogy nem is engedném, hogy másképp hívjanak. Nem is várom el tőlük.
Mi a helyzet a szüleiddel?
Elváltak még kiskoromban. Anyával nehéz a kapcsolatunk, nagyon vallásos lett az utóbbi években, ezért elítéli, amit csinálok. Az apukám nem veszi ki aktívan a részét az életemből, neki már van egy másik családja, akikkel eléldegél; ő elfogad. A nővéremnek az elején nagyon nehéz volt, rosszul fogadta, egy-két hónapig nem is beszéltünk, pedig azt hittem, ő teljes mellszélességgel mellettem fog állni. Miután megbeszéltük, teljesen elfogadta, rá számíthatok a legjobban, gyakran mondogatja, milyen jó pasi lett belőlem.
Hogyan tudsz így ismerkedni?
A Tinderen direkt semmit nem írtam ki magamról. Eddig bárkivel match-eltem, beszélgettünk két percet, majd elmondta, hogy azért húzott jobbra, mert látta a videóimat és felismert. Ez annak a hátulütője, hogy ennyire nyíltan beszélek a transzneműségemről, sosem tudom istenigazából megélni a férfiasságom. Tök jó lenne azért egy kicsit letesztelni magam teljesen ismeretlen emberek között – erre jó a hotel, ahol külföldiek vannak, akik nem ismernek. Persze ezt nem úgy mondom, mintha le akarnám tagadni a múltam, erről szó sincs.
Ha már említetted a videóidat, mit szeretnél elérni az igen aktív online jelenléteddel?
Lehetetlen misszióim vannak, amit egy ember nem is tud megvalósítani. Nagyon sok transznemű nem vállalja fel magát, tabuként kezeli a témát, elfelejti a nemváltás előtti életét, mint akinek nincs is múltja. Bátorítani szeretném azokat, akik nem merik felvállalni a történetüket, és érzékenyíteni is szeretném az embereket erre a témára. Amerikában, Németországban, Spanyolországban, tőlünk nyugatra szinte mindenhol találkoztak már az enyémmel hasonló történettel, de idehaza ez egyáltalán nem jellemző. Szeretném ezt a nyugati vonalat behozni itthonra is.
Tegdes Péter
