Az indiai legfelsőbb bíróság bejelentette, hogy felülvizsgálja a homoszexualitás büntethetőségét. A gyarmati időkből maradt, 1860. évi XVI. törvény hírhedt 377. paragrafusa az azonos neműek beleegyezésen történő szexuális kapcsolatát (is) tiltja.
A felülvizsgálatra az után kerül sor, hogy a helyi LMBTQ közösség tagja beadvánnyal fordultak a bírósághoz, mondván félelemben kell élniük pusztán az orientációjuk miatt.
Többször történek már kísérletek a homoszexualitás dekriminalizálására. A legtovább egy 2009-es felsőbírósági döntés jutott, amely eltörölte ugyan a büntethetőségét, de 2013-ban az indiai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek minősítette a lépést, mert erről csak ők, vagy a törvényhozás dönthet.
A konzervatív, nacionalista kormánypárt, a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) képviselője, Subramanian Swamy ugyanakkor ellenzi a törvény felülvizsgálatát:
„Amíg nem ünneplik, nem kérkednek a homoszexualitásukkal, amíg nem nyitnak melegbárokat, hogy ott válasszanak maguknak szexpartnert, addig ez nem probléma. Amit a négy fal között csinálnak, abba senki sem avatkozhat be, de ha elkezdenek ezzel hencegni, akkor azt meg kell büntetni – ezért kell megtartani a büntető törvénykönyv 377-es paragrafusát.”
Az erősen konzervatív indiai társadalomban eleve nehéz az LMBTQ emberek élete.
„Mivel a házassági egyenlőség nem létezik és a homoszexualitás tabunak számít, senki sem mer párkapcsolatban gondolkozni. Az általam ismert meleg srácok többsége a családi nyomásra megnősül, de ettől még lefekszik utána más férfiakkal. Néha ezek a házasságok működnek, néha nem, de a válás szégyennek számít Indiában, egyáltalán nem gyakori. Nagyon nehéz is elválni, vagyis ilyenkor mind a fiú, mind a lány egész életét egy nem működő kapcsolatban éli le.
Ha ez nem lenne elég, nagyon sokan durván konzervatív felfogással viseltetnek a homoszexualitással szemben: bűnnek, fertőzőnek, mentális betegségnek hiszik. Iszonyúan nehéz előbújni melegként még a legközelebbi barátoknak és a családnak is. Személyesen ismertem egy fiút, akit megölt a családja, miután rájöttek, hogy meleg. A legtöbb meleg férfi egész életében titkolózni kényszerül.”
– erről tavaly mesélt nyomtatott magazinunk hasábjain egy Budapesten élő, meleg indiai fiú.
„A meleg életstílus, pontosabban a homoszexualitás bűncselekmény, ami tíz év börtönnel büntethető. Szóval a “meleg élet” egy középosztálybeli fiatal számára elég kihívás. Többnyire csak titokban lehet találkozni vagy az online applikációkat használva. A PlanetRomeo appját használtam, hogy személyesen is találkozzak másokkal, mert nagyon kevés közösségi tér van az LMBT emberek számára. Amikor eljöttem otthonról 2013-ban, csupán egyetlen melegbár volt a nyolcmilliós városban, amiben folyton nagyon keményen razziázott a rendőrség. Sosem mertem elmenni oda, annyira féltem. Ettől függetlenül Bengaluru elég toleráns hely, és az LMBT közösség elleni gyűlölet-bűncselekmények száma nagyon alacsony. A nemzetközi cégek a saját szabályzataikkal odafigyelnek az LMBT emberekre. Csak hát közben a gyarmati időkből maradt törvény, a hírhedt 377-es paragrafus miatt ezek a nemzetközi programok hatása lassan csökken.”
– ezt pedig egy Indiából származó másik fiatalember mesélte lapunknak.
A viktoriánus erkölcsöknek megfelelő törvény a férfi-nő kapcsolatban is tiltja például az orális és anális szexet, „természetellenesen bűnös cselekedetnek” titulálva azt. A paragrafus ezen részének ma már persze nem szereznek érvényt a hatóságok, de a meleg férfiakat előszeretettel fenyegetik vele. Éppen emiatt legtöbbször nem is maga a törvény keseríti meg az érintettek életét, hanem hogy a törvényre hivatkozva zsarolások és visszaélések áldozataivá válnak.
(GayTimes)
