„Így több mint 10 év után már el sem tudnám képzelni az életemet másképp”

Sokan döntünk úgy, hogy az életünket egy másik országban folytatjuk, amit különböző okokból teszünk. Megismerni egy másik ország kultúráját, új barátokra szert tenni és megtalálni a szerelmet sok esetben nem könnyű feladat, és kétségkívül mindenkit nagy kihívások elé állít, különösen az elején. De miután megtaláltuk a boldogságunkat – főleg ha azt az embert is, akivel le akarjuk élni az életünket –, már semmi sem tarthat minket vissza attól, hogy otthonunkként tekintsünk az adott országra.

Martényi Péter több év külföldi élet után költözött Amszterdamba, hogy megtapasztalja, milyen a holland fővárosban melegként élni. Nekünk most arról mesélt, hogyan illeszkedett be a helyi hétköznapokba, milyen az LMBTQ közösség megítélése Hollandiában, és hogy hogyan látja a jövőjét.

Miért döntöttél úgy, hogy Hollandiába költözöl?

Hivatalosan 2009-ben költöztem el Magyarországról, amikor Londonba mentem. Ott 2 évet éltem, majd Zürich felé vettem az irányt, és 3 év svájci élet után 2014-ben érkeztem meg Amszterdamba, ahova egy munkahelyi előléptetés miatt jöttem.

Nem gondolkodtam sokat, 2 hét után tudtam, hogy itt maradok. Igazából addig nem is volt mérvadó, hogy melyik országban élek, amíg itt nem tapasztaltam meg, hogy milyen is teljes életet élni – amikor nem kell hazudnod a munkahelyeden, az utcán, igazából sehol arról, hogy ki is vagy.

Amszterdamban korábban egyszer jártam turistaként, mielőtt ideköltöztem, és már akkor nagyon tetszett az itteni emberek „laid back” mentalitása. A különbség erősen szembeötlő volt a magyar és a svájci társadalom hozzáállása után.

Magyarországon melegként, Svájcban pedig külföldiként nem éreztem, hogy teljes életet tudok élni, így nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy költözzek, és adjak egy esélyt Hollandiának.

Megelőzte a költözést bármilyen előkészület?

A költözés előtt összesen egy hónapom volt arra, hogy felszámoljam a zürichi életemet, Amszterdamba költözzek, lakást találják, és beszerezzem a szükséges papírokat, hogy tudjak legálisan dolgozni. Az ügyintézés nagyon gyors és egyszerű, ha már eleve munkaszerződéssel érkezel az országba, ezért ebben szerencsésnek mondhatom magam. A munkahelyem segítségével pedig nagyjából 2 hét alatt mindenem megvolt, ami ahhoz szükséges, hogy itt éljek és dolgozzak. Ez persze sokkal nehezebb, ha úgy költözöl ide, hogy nincs munkád, mert akkor az ügyintézés hosszabb lesz.

A legnagyobb kihívás a lakás volt, ahogy ez a legtöbb nyugat-európai nagyváros esetében jellemző. Két hétig Airbnb-ben laktam, és tudtam, hogy ez a maximum idő arra, hogy találják olyan lakást vagy szobát, ahova hivatalosan is be tudom regisztrálni magam az amszterdami önkormányzatnál. Ez nagyon sok mindent megkönnyít a további ügyintézésben.

Mennyire volt könnyű beilleszkedni a holland mindennapokba?

Amszterdam annyira nemzetközi és multikulturális város, hogy külföldiként, főleg az első 1-2 évben a szociális életem és a hétköznapjaim mind más nemzetiségű emberekkel teltek. Egy multinacionális amerikai cégnél dolgoztam, a szabadidőmet is elsősorban más külföldiekkel töltöttem. Viszont előbb-utóbb mindenkinek lesznek holland ismerősei és barátai. Főleg ha nem zárod be magad a saját kultúrádba, ahol többnyire ugyanolyan nemzetiségű emberekkel szocializálódsz, mint a sajátod. Egyszerűbb a beilleszkedés, rengeteget lehet tanulni egymás kultúrájából, könnyebben lehet nyelveket tanulni, és még sorolhatnám az okokat.

Viszont egy sokszínű nemzetközi baráti társaság érthetően nem a legtökéletesebb a holland társadalomba való beilleszkedésre. Mert ahhoz holland ismerősökre, barátokra van szükség. Legjobb esetben pedig összejössz egy hollanddal, ami jelentősen felgyorsítja az integráció folyamatát. Én is így tettem.

Mi volt a legnehezebb és mi a leggyorsabb dolog a beilleszkedésben?

A legnehezebb a nyelv, ami sajnos a mai napig igaz. Amszterdam egyáltalán nem segít a holland nyelvtanulásban. Mindenki beszél angolul, és még ha meg is próbálsz borzalmas kiejtéssel hollandul beszélni, az esetek 90 százalékában vagy angolul válaszolnak, vagy folytatják hollandul, amit persze nem értesz, és neked kell angolra váltanod.

A kiejtés pedig egy igazi gyöngyszem. Amikor a vőlegényem kijavít, én nem értem, hogy mi a probléma, mert semmi különbséget nem hallok a sajátom és az ő kiejtése között.

A legkönnyebb megszokni a szabadságot, amit Magyarországon sosem éreztem melegként. Közel 7 évig éltem vállaltan melegként Magyarországon, de egyetlen olyan pillanat sem volt az életemben, amikor ne az lett volna minden második gondolatom, hogy „vajon látszik vagy hallatszik, hogy meleg vagyok?”

Mivel foglalkozol most és mit csináltál, amikor kiköltöztél?

Egy globális kávélánc európai központjában dolgoztam üzletfejlesztési specialistaként 5 évig. Sajnos átszervezés miatt az amszterdami irodát bezárta a cég, és 200 kollégámmal együtt új munka után kellett néznem. A cég és a holland állam is nagyon segítőkész és bőkezű volt, úgyhogy 1-2 hónap munkanélküliség egyáltalán nem jelentett semmilyen anyagi problémát, és nem voltam rákényszerülve arra sem, hogy az első szembejövő munkalehetőségre igent mondjak. Minél több évet dolgoztál és adóztál Hollandiában, annál hosszabb ideig kapsz állami támogatást, ami az utolsó fizetésed kb. 80 százaléka az első hónapokban.

Elég hamar sikerült új munkát találnom. Egy holland alapítású etikus okostelefon-gyártó cégnél dolgozom üzleti kapcsolatokat támogató menedzserként.

Milyenek a holland emberek? Mennyire elfogadóak a külföldiekkel?

A hollandok alapvetően barátságosak és nyitottak, ezt persze nyilván megkönnyíti, hogy mindenki beszél angolul. Viszont minél hosszabb ideig él valaki Hollandiában, annál fontosabbá válik a holland nyelv a mindennapi életben.

Mint a legtöbb nyugat-európai nagyváros, Amszterdam is rengeteg külföldinek ad otthont. A vőlegényem szülei viszont kisvárosban élnek, ahol külföldiként nem mindig kap pozitív visszajelzést az ember, megítélésem szerint elsősorban a nyelvi korlátok miatt. Viszont bárhol is jártam Hollandián belül, soha nem volt semmilyen negatív tapasztalatom csak azért, mert nem vagyok holland.

És mennyire elfogadóak a hollandok az LMBTQ emberekkel?

Hollandia valószínűleg az egyik legjobb ország a világon LMBTQ-elfogadottság szempontjából. Tavaly volt a 20 éves évfordulója az azonos neműek házasságát elfogadó törvénynek. Az éves pride fesztivál és parádé a második legnagyobb esemény Amszterdamban – az első a holland király születésnapja, ami április 27-én van –, ami szerintem fantasztikus. Az egész város ünnepel, beleértve a gyerekeket, nagyszülőket, mindenkit.

A rendőrség pedig azon aggódik, hogy ne rontsák el a koreográfiát a saját pride hajójukon, ami minden évben a parádé része.

Milyen a holland LMBTQ élet? Mennyire van közösség? Egy amszterdami LMBTQ ember mit tud csinálni a hétköznapokban és a hétvégeken, ha programra vágyik?

Amszterdamban melegként mindenki találhat magának programot, szórakozóhelyet, sportklubot, kiállítást. Bármit és bármikor. Rengeteg melegbár és szórakozóhely van a városban, amik szintén minden igényt kielégítenek, attól függően, hogy ki mit szeret.

Aki csak meleg helyeken szeret szocializálódni, annak is hatalmas választéka van, ennek ellenére szerintem a legjobb dolog, hogy erre alapvetően nincs szükség, mert minden hely melegbarát.

Hogyan látod magadat és az életedet most?

Nem jó érzés erről beszélni, de nem szeretnék visszaköltözni Magyarországra. Most egy olyan országban élek melegként, ahol ugyanolyan ember vagyok az állam, az egyház és a többi ember szemében, mint bárki más. Semmilyen szinten nincsenek csorbítva a jogaim, összeházasodhatok a párommal, lehet gyerekem, ha szeretném, a professzionális és magánéletemben is ugyanaz az ember lehetek, és nem kell sehol és senki előtt titkolnom, hogy meleg vagyok. Így több mint 10 év után már el sem tudnám képzelni az életemet másképp.

Erdei Zsolt

Interjúnk René van Hell leköszönő holland nagykövettel itt olvasható:

“A magyarok nem szégyellnek kiállni a jogaikért”