Bele lehet-e vágni egy nem pusztán korszakalkotó, de – Gelencsér András szavaival élve – egyenesen korszakváltó film színpadra állításába? Léner Andrásék aggodalmat, prekoncepciókat félretéve belevágtak, és március 10-én bemutatták a Szerelem című előadást Pető Kata, Molnár Piroska és Őze Áron főszereplésével.
Mit tehet két magára maradt nő 1956 után, miközben életük meghatározó férfiját – egyikük fiát, másikuk férjét – várják haza? Mi vár egy ’56-os elítéltre a börtön után? Vissza tud-e valaha illeszkedni abba a társadalomba, amelyik ezt tette vele, el tudja-e engedni azt a rettegés, hogy ez az egész rémálom bármikor újrakezdődhet? Helyénvaló-e a hazugság, az illúzió fenntartása, ha a cél az, hogy egy szeretett embert megkíméljünk a fájdalomtól?
Déry Tibor két novellája, a Szerelem és a Két asszony ezeket a kérdéseket járják körül, a börtönből hazatérő férfi és az őt váró nők aspektusából. Adva van az idős, beteg édesanya, valamint a magára maradt feleség, akinek nemcsak férje hiányával kell megküzdenie, de saját erejét megőrizve anyósában is tartania kell a lelket, jobb híján tehát elhiteti az öregasszonnyal, hogy János Amerikába ment és nemsokára hazatér. Hogy mikor, vagy hazatér-e egyáltalán, maga sem tudja, de talán ez a legjobb, és az egyetlen eszköz arra, hogy mindkettőjükben életben tudja tartani a reményt.
Léner András rendező Makk Károly bevonásával arra vállalkozott, hogy az 1971-ben Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván főszereplésével készült filmet újragondolva színpadra adaptálja történetet. A főszereplők a megformált karaktertől függően mást és mást látnak a Szerelemben, mégis mind érzik, hogy Déry írása elsősorban az elvek és a körülmények közötti feszültség örök kérdésére keresi a választ. Meddig lehet hűnek maradni a hitedhez, az elveidhez, a másik emberhez, ha a környezeted, a téged körülvevő világ mindenestől felfordult, és minden rezdülésével azt üzeni: az a morál, az a rendszer, amiben te hiszel, nem „kompatibilis” a jelennel. Választást kínál: a könnyebb utat választod és megpróbálod elhallgattatni a lelkiismereted hangját azzal, hogy neked is csak egy életed van. Vagy mész a saját fejed után, és próbálsz túlélni. Aztán egy nap majd visszanézel, és eldöntöd, hogy megérte-e.
Érdekes játéka a sorsnak, hogy Déry Tibor és a filmben Jánost alakító Darvas Iván is ült börtönben 1956 után, és bár a darab szereplői közül csak Molnár Piroska rendelkezik saját élményekkel a forradalomról, mégis mind őriznek emlékeket, élményeket a korszakkal kapcsolatban. János szerepére Őze Áront választotta ki a rendező, aki már csak azért sincs egyszerű helyzetben, mert bár János csak rövid időn keresztül van fizikai valójában is jelen, a két nő kötődésének, kapaszkodásának köszönhetően mindvégig érezzük jelenlétét. Egy emlékképnek, egy idealizált, végtelenségig szeretett férfinak kell testet öltenie.
Valamennyi színésznek nehéz dolga van, hiszen nagy elődök nyomába szegődnek, mégis mind egyetértenek abban, hogy a színház jelenidejűsége, egyszeri és megismételhetetlen volta valamelyest megkönnyíti a dolgukat, ráadásul művészeti konzulensként Makk Károly maga is végigkísérte az alkotói folyamatot. Ez persze tehertétel is lehetne, de egy Makkhoz hasonló bölcs, tapasztalt művész arra is képes, hogy elengedje a szívének kedves anyagot, és segítse az alkotókat abban, hogy új élettel töltsék meg a történetet.
A Rózsavölgyi Szalon kicsi, intim terén túl plusz kihívást jelent az alkotók számára, hogy egyre inkább meg kell szólítaniuk egy olyan generációt is, akiknek nemcsak ’56-ról nincs konkrét tapasztalatuk, de arról sem, ami utána következett. A bizalmatlanság, a félelem, a megtört kapcsolatok, a besúgás, a megalkuvó emberek persze ma is jelen vannak, de egész más hangsúllyal, és talán elkerülni is könnyebb őket, mint 60 évvel ezelőtt.
A Szerelem a hűség, a szeretet, az összetartás, a bátorság, az újrakezdés története. Mint az örök érvényű történetek általában ez is attól működik, hogy mindig jelenlévő, soha el nem évülő kérdéseket feszeget, és arra sarkallja a nézőt, hogy megtalálja a saját válaszait.
Kormos Lili
