Életmód

Herstory – Marsha P. Johnson, Stonewall hőse

2019-ben a világ LMBTQ közössége számára a legfontosabb évforduló egy New York-i kocsmához kötődik. 1969. június 28-án a Greenwich Village negyedben tört ki több száz meleg, transznemű és transzvesztita lázadása az őket zaklató rendőrök ellen. Egy szórakozóhely, a Stonewall Inn nevű bár vendégeit és személyzetét megalázó rendőri razzia napokig tartó erőszakos összecsapáshoz vezetett a városrészben. A Stonewall-lázadást világszerte az LMBTQ jogegyenlőségért küzdő mozgalom kezdőpontjának tekintik: ez volt az első eset a modern történelemben, amikor a közösség polgárainak jelentős csoportja szembeszállt a rendőri elnyomással. E harc egyik élharcosa volt Marsha P. Johnson.

 

Marsha P. Johnson

 

Marsha 1945 nyarán jött a világra Malcolm Michaels Jr. néven egy New Jersey-i kisvárosban gyári munkás édesapa és takarítónő édesanya hetedik gyermekeként. Már ötévesen nagy érdeklődést mutatott a női ruhák iránt, szívesen hordta őket, azonban a környékbeli fiúk csúfolódása miatt e szokását aztán évekre elnyomta magában. Minderre ráerősített a vallásos neveltetés. Egy napon anyja figyelmeztette őt: a homoszexuálisok „alábbvalók a kutyánál is.”

Érettségi után, 18 évesen vágott neki a nagyvilágnak, útja – mint megannyi más, a helyét nem találó fiatalnak – New Yorkba vezetett. Vagyona mindössze egy bőröndnyi ruha és 15 dollár volt. Kezdetben éttermekben pincérkedett, majd 1966-ban a Greenwich Village negyedbe költözött. Black Marshának hívta magát, majd a Howard Johnson étterem után Marsha P. Johnson lett a drag neve, ahol a P nemes egyszerűséggel annyit jelent: pay it no mind.

Hol melegként, hol transzvesztitaként, hol queenként jellemezte magát, de kutatók szerint ennek fő oka az, hogy akkoriban a transznemű kifejezés még az Egyesült Államokban sem volt széles körben elterjedt. Drag queenként az olcsó megjelenésűek közé tartozott; drága, mások által tervezett és varrt ruhákat nem engedhetett meg magának. Nagyon szerette a virágmintás és fényes ruhákat, a vörös magassarkút, a rikító parókákat – csupa olyan dolgot, amely hamar ráirányította az emberek figyelmét. Fellépései híresek voltak a szórakoztatás mellett az aktuális mondanivalóról, a politikai tartalomról, ami át is itatta több évtizedes drag karrierjét. A hetvenes években többször fellépett drag együttesekkel, látható volt performanszokban és még Andy Warhol is megörökítette Ladies and Gentlemen című polaroid-sorozatában.

A világ azonban elsősorban az 1969. június 28-án kirobbant Stonewall-lázadás kapcsán emlékszik rá. Bár nem ő volt, aki elindította aznap éjjel a rendőrökkel szembeni ellenállást – csak éjjel kettő körül ért oda Sylvia Riverával, miközben a harc éjjel egy után már kirobbant és a bár lángokban állt – korabeli szemtanúk elmondása szerint egyike volt a három élharcosnak. Meg nem erősített információk szerint már az első éjszaka is téglát hajított az erőszakszervezet emberei közé, a második napon pedig téglákkal telepakolt zsákkal a hátán lámpaoszlopra mászott és onnan törte be egy rendőrautó szélvédőjét.

 

Marsha P. Johnson és Sylvia Rivera

 

EPSON MFP image

 

Hamarosan belépett a Gay Liberation Frontba, részt vett az első pride felvonuláson a Stonewall-lázadás egyéves évfordulóján, valamint 1970 augusztusában ő és barátai ülősztrájkot folytattak a New York Egyetemen, amiért az törölt egy táncrendezvényt, mondván, azt melegszervezetek finanszírozták. Nem sokkal később Rivera és ő megalapították a Street Transvestite Action Revolutionaries (STAR) szervezetet. A szervezők tiltása ellenére – akik szerint drag queenként rossz fényt vetnek a közösségre a társadalom szemében – évről évre a pride felvonulás élén meneteltek, és 1972-ben létrehozták a STAR házat, ahová hajléktalan meleg, leszbikus és transznemű fiatalokat fogadtak be. Pénzt a bérlésért nem kértek, sőt, utcai prostituáltként Sylvia és Marsha maguk keresték meg az étkezéshez, ruházkodáshoz szükséges összeget.

Marsha a nyolcvanas években is folytatta aktivista és drag queen tevékenységét, küzdött a HIV- és AIDS-betegek jogaiért, azonban saját egészsége is egyre hanyatlott. Egyszer meglőtték, depresszióval küzdött – utóbbit csak tetézte, hogy rendszeresek voltak összetűzései a rendőrséggel. Számtalanszor letartóztatták, kihallgatták.

Életéről, pontosabban haláláról és annak rejtélyes körülményeiről David France készített dokumentumfilmet 2017-ben The Death and Life of Marsha P. Johnson címmel, 25 évvel azután, hogy Johnson meghalt. Marsha holttestét ugyanis 1992. július 6-án a Hudson folyóban találták meg. A rendőrségi jelentések szerint a halál oka öngyilkosság volt, de barátai a mai napig ragaszkodnak ahhoz, hogy a rendőrség téved, és egyáltalán nem vizsgálták ki az ügyet. Sokak szerint nagy az esély arra, hogy a modern kori LMBTQ-mozgalom egyik legismertebb arcát valójában megölték, halálához pedig akár a maffiának is köze lehet.

 

 

 

Nem e dokumentumfilm az egyetlen alkotás, amely meg kívánt emlékezni róla. New York polgármestere, Bill de Blasio és felesége május végén bejelentették, hogy egy emlékművel szeretnék elismerni Marsha, illetve Sylvia Rivera aktivisták tevékenységét. „A transznemű közösségek szerte az országban erőszak és diszkrimináció áldozatai. Itt New Yorkban azonban egyszerű az üzenetünk: látjuk, hogy kik vagytok, ünneplünk és megvédünk titeket. Ezzel az emlékművel Marsha P. Johnson és Sylvia Rivera úttörő szerepe előtt szeretnénk tisztelegni, akik a városban és az egész világon harcoltak az emberi jogokért” – nyilatkozta de Blasio.

Az emlékmű pontos helyszínéről egyelőre nem döntöttek, de a várhatóan 2021 végére elkészülő és átszámítva 219 millió forintba kerülő alkotás – amire korábban még soha nem volt példa sehol a világon, hisz transz aktivistáknak ezelőtt nem állítottak emlékművet – valahol Greenwich Village-ben lesz látható.

Previous post

Szombatig lehet kitölteni az Európai Unió történetének második LMBTI felmérését

Next post

Tetoválásával támogatja leszbikus lányait egy büszke apuka