A May Day (Majális) hagyományosan a felvonulások, a munkajogi tüntetések ideje „mindkét” Írországban. Tegnap többek között az azonos nemű párok jogaiért is felvonult egy csapat aktivista.
Miután az elmúlt héten a Man-szigeten is elfogadták a házassági egyenlőséget biztosító törvényt, Észak-Írország lett a Brit-szigetek utolsó olyan állama, ahol továbbra sem köthetik össze életüket ilyen formában az azonos nemű párok. A néhány hete elindított „Love Equality” kampány résztvevői ezért tüntetést szerveztek a tegnapi napra, hogy előremozdítsák az ügyet. A kampány hátterében helyi LMBT szervezetek, szakszervezetek és diákönkormányzatok, valamint az Amnesty International állnak.
„Mióta Írországban megszavazták a házassági egyenlőséget, kiemelten fontos közéleti téma lett Észak-Írországban is” – nyilatkozta a kampány egyik vezetője, John Doherty. – „Tavaly nyáron 20 000 ember vonult végig Belfaston egyenlőséget követelve, az elmúlt évek egyik legnagyobb politikai demonostrációja keretében. Azok az emberek továbbra is itt vannak. Májua 5-én pedig olyan jelöltekre fognak szavazni, akik mindenkinek egyenlőséget biztosítanak.” Utóbbi mondatával a héten tartandó észak-ír választásokra utalt, amely során új kormány alakul.
A felvonuláson több pár is nyilatkozott a UTV-nek. Sally Bridge (48) és Catherine Couvert (53) egy belfasti leszbikus pár a következőket mondták: „15 éve együtt vagyunk: felneveltünk a két fiunkat, két macskát és egy kutyát. Nagyon büszkék vagyunk a családunkra. Azt szeretnénk, ha a mai LMBT fiatalok olyan világban nőnének fel, ahol nem másodrangú állampolgárnak érzik magukat, és ahol az olyan családoknak, mint a miénk, egyenlő jogai vannak.”
Egy meleg pár, Shane Sweeney (30) és Eoin Griffin (24) elmondásuk szerint már az eljegyzési bulijukat tervezik. „Nem nevezhetem Eoint a férjemnek, és nem hívhatom házasságnak kettőnk kapcsolatát” – mondta Shane. – „Ez azt sugallja, hogy persze, nincs veled semmi gond, de azért nem olyan vagy, mint a többiek. Nem különleges státuszra vágyunk, csak ugyanazt a megbecsülést és bánásmódot szeretnénk kiharcolni, ami mindenki mást már megillet; szerintem ezek egyáltalán nem indokolatlan kérések.”
