Kultúra

Gyűlölet, vallás és melegség táncba gyúrva

Miért használják sokan a vallást arra, hogy elítéljék a melegeket? – tette fel magának a kérdést Matthew Richardson, majd megrendezte gyönyörű Hallelujah című alkotását egy montreali templomban egy meleg párral, ezzel üzenve a gyűlölködőknek. Mivel ő maga is az Egyesült Államok déli részén nőtt fel, nehéz volt előbújnia mélyen vallásos édesanyjának. Következő videóiban foglalkozni fog a transznemű fiatalsággal, a társadalom alkotta nemi szerepekkel, és a szerelmi bánattal is. A Sziget Fesztiválon pedig nemcsak a Magic Mirrorban, hanem a Nagyszínpadon is helyet kap, méghozzá akrobataként.

 

 

Mi ihlette a Hallelujah című videóat? Mi volt a koncepció?
Három éve Francisszel (Matthew párja – a szerk.) elkészítettük a „The Arrow” című videót. A sikerén felbuzdulva egy egész sorozatot terveztem az LMBTQ közösségnek fontos témákról, mindezt a cirkuszművészet bevonásával. A Hallelujah-ban szereplő két táncos szintén egy pár, mindketten rendkívül tehetségesek. Nekik akartam kitalálni egy koncepciót, amikor éppen édesanyámmal beszéltem telefonon. A Los Angeles-i pride-on voltam, ahol rengeteg ember jelent meg gyűlölködő transzparensekkel. Az Egyesült Államokban rengetegen használják a vallást gyűlöletre. Miközben anyukámmal beszéltem, elgondolkoztam, hogy a vallás minden meleg számára egy trükkös kérdés. Rengeteg elutasítással találkozunk, ha a világ vallásos részein élünk. Én az Egyesült Államok déli részén nőttem fel, így egészen gyerekkoromtól kirekesztettnek éreztem magam az egyház tanításai miatt. Üzenni akartam azoknak, akik a vallás nevében bántanak másokat. A Hallelujah szereplője én is lehetnék, egy meleg férfi, aki küzd a kirekesztéssel, próbálja megérteni, miért használják sokan így a vallást. A párja pedig kiemeli ebből és vigaszt nyújt neki.

Mondtad, hogy délen nőttél fel és kirekesztettnek érezted magad. Mikor bújtál elő, mennyire volt nehéz folyamat?
Nehéz volt, amikor 14 évesen elmondtam édesanyámnak, aki nagyon vallásos. Édesapámnak nem akartam akkor még elmondani, egészen 17 éves koromig vártam vele. Akkor muszáj volt, mert éppen randiztam egy fiúval, csak ezért mondtam el neki is. Ő nagyon nyílt és elfogadó volt, de azt hiszem, azért, mert abban a három évben már sejthette, és volt ideje magában helyretenni a dolgot. Édesanyám sokat szenvedett. Melegszívű anya, aki nagyon szeret, de azt hitte, hogy ez olyasmi, amit meg tudunk javítani. Nagyon nehéz volt. Mostanra már rendben van vele. Hosszú utat tett meg.

 

 

További videókat is tervezel a „The Circus Queer Project”-be. Miről fognak ezek szólni?
A következő a társadalomról szól, hogy hogyan kondicionál minket arra, mi a jó és mi a rossz. A nemiség kérdéséről fog szólni, hogy a lányoknak és a fiúknak mit kell tenniük, ami megfelel a társadalmi nemüknek. És a szexualitás is előkerül majd. Egy nő lesz a főszereplője, erős képi megoldásokkal arról, hogy mi a helyes és mi a rossz a társadalom szerint, miközben igazából a legtöbb dolog nem is számít. Aztán lesz egy másik egy fiatal transznemű gyerekről, aki nemet szeretne váltani. Utána a szerelmi csalódásról készítek videót. Végül pedig egy musicalparódiával készülök a melegek randizásáról. A teljes érzelmi skálát próbálom felvonultatni.

Miért éppen a szerelmi csalódás lesz az egyik téma?
Igazából az lett volna az első videó témája a „The Arrow” után. Szerettem volna megcsinálni annak az ellentétét. Mindegyik videó a saját történeteimen alapul. Mivel a „The Arrow” a szerelembe esésről szól, szeretném megcsinálni ennek az ellenkezőjét, valakinek a hiányát videóra vinni. A szerelmi csalódás témája is az életemből táplálkozik. Francis előtt éltem át életem legnagyobb szerelmi bánatát. Arról fog szólni, hogyan tud kísérteni valaki hiánya.

Hogyan sikerült összehozni, hogy egy templomban tudtátok leforgatni a Hallelujah-t?
Meglepően könnyű volt. Rákerestem Montreal térségében azokra a templomokra, amik megszólították az LMBTQ közösséget. Volt egy, ami kimondottan nyitott volt és bevonta magát a meleg közösség életébe. Ott forgattunk végül. Amikor besétáltam, hogy szeretnék beszélni a döntéshozókkal, akit megszólítottam, ismerte a „The Arrow”-t. Utána már nyert ügyem volt.

 

 

Ez lesz az első budapesti fellépésed.
Igen.

Mit tudsz a városról vagy az országról?
Őszintén, nem sokat. De az összes barátom, aki járt már ott, csodás dolgokat mondott az ottani kultúráról és művészetekről. Akik felléptek ott, szintén jó dolgokat meséltek, izgatottak, hogy visszatérjenek Budapestre. Úgyhogy nagyon várom, milyen a város.

Hány évesen kezdtél el a cirkusszal foglalkozni?
Mindig is táncoltam. A cirkusz csak hobbiként indult 23 éves koromban, aztán körülbelül 26 évesen kezdtem igazán fókuszálni rá.

Inkább rendezel vagy magad lépsz fel?
Elég sokat lépek fel mostanában, de próbálom megteremteni az átmentet a rendezés irányába, amivel a jövőben többet szeretnék foglalkozni. Úgyhogy most előadok és rendezek egyszerre, készítem a portfóliómat, ami megmutatja, mire vagyok képes. Most egyébként a Cirque du Soleil műsorában lépek fel drag queenként.

Hogyan szoktál lazítani?
Jó kérdés. Ha nagyon pihenésre van szükségem, ellátogatok egy fürdőbe. Amúgy pedig próbálom kiélvezni az időt, amikor egyedül vagyok: felteszem a fejhallgatómat és zenét hallgatok.

 

 

Zsebedits Patrik

 

 

hirdetés
Previous post

Tovább folytatódik itthon a nyílt homofób uszítás közpénzből

Next post

A vacsorád mellé most egyetlen kattintással a Humen Magazint is megkaphatod